Tolnavármegye, 1900 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
X. évfolyam. 1. szám. ______Szegzárd, 1900. január 7. TOLNAVÁRMEGYE POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 korona. Fél évre ... 6 . Negyed évre . . 3 » Egy szám ára . . 24 fillér. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Vár utca 130. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított jorszabály szerint számíttatnak. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Segédszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. SZÉKELY FERENC: Előfizetési felhivás! 1900. évi január hó 1-vel uj előfizetést nyitunk lapunkra. Azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése lejárt, felkérjük, hogy az előfizetéseket mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás történjék. Előfizetési feltételek : A „Tolnavármegyé“-re: Egész évre ... 12 korona. Fél „ ... 6 Negyed évre . . 3 A „Tolnavármegyé“-re és „Otthonira: Egész évre ... 16 korona. Fél „ ... 8 Negyed évre . . . Ajánljuk lapunkat továbbra is Tolnavármegye művelt közönségének szives jóindulatába és pártfogásába. Hazafias tisztelettel jink „TOLNAVÁRMEGYE“ cardli szerkesztősége és kiadóhivatala. twildjJ ^ 1----------------u Az uj jogrend. Csendben, zajtalanul, a nagy közönségtől szinte észre sem véve, új jogrend lépett életbe a magyar igazságszolgáltatásban. A politika vagy tán a gazdasági érdekek annyira lekötik a nagy közönség figyelmét és érdeklődését, hogy az uj jogrend TARCA. A „Velenczei dalokéhoz. Vad bóra kelt a lagúnák felül Tavaszt, jókedvet hirtelen elorzó Sötét, üres és néma lett a korzó — Dacolva ott maradtam egyedül. S mellém termett egy karcsú, ifjú lány Sápadt az arca és a haja ében Valami mély sovárság ült szemében : »Jöjj, megmelenget puha nyoszolyám!« -------Felöltő semmi sem volt külsején, De most is látom ajkán a mosolyt, De most is érzem mily hő csókja volt. Alakja most is híven tűn elém — A város száz Madonnaremekét Együgyü lelkem elfeledte rég. LENKEI HENRIK, számára nem jut ki az érdeklődésből és figyelemből, pedig a modern magyar államéletnek teljes három évtizedre volt szüksége, hogy ezt az uj jogrendet megteremthesse. Az eszméknek három évtizedig kellett élniük, míg érett gyümölcsként letéphettük a magyar jogélet fájáról a büntető igazságszolgáltatás uj rendjét. Ebben az uj rendben, melyet a bűnvádi perrendtartás inaugurál, a magyar állami és jogi élet egy korszakos fejleményét látjuk. Megszűnik az önkénynek egy neme, amivé gyakran fajult az eddigi bűnvádi eljárásunk, mely miniszteri rendeleteken, bírói gyakorlaton alapult, mert írott törvény eddig nem volt róla. Csakis a magyar bírói kar előkelő műveltségének és humánus, emberies érzésének köszönhető, hogy bűnügyi igazságszolgáltatásunknak nem lett több áldozata. Mert a magyar bíróság mindig azt az elvet vallotta és vallja, hogy inkább maradjon büntetlen száz bűnös, mintsem egy ártatlan szenvedjen. A polgárok jogai egy hatalmas biztosítékra telnek az új rendben, egy törvénybiztosítékra, melyre, mint az egyéni szabadság védőbástyájára hivatkozhatnak. Nem győzzük ezt eléggé hangsúlyozni, mert amit talán nem is sejtett a nagyközönség eddig, a büntető igazságszolgáltatásnak szinte egész területén, aki jogait meg akarta védeni, nem tudott törvényes alapra hivatkozni. Díszére és becsületére válik a magyar lobbi karnak, hogy e törvényes biztosíték nélkül is a maga saját jogéletéből megóvta és másokkal is megóvatta a polgári szabadságot. 1900. januártól kezdve a polgár a büntető jogszolgáltatásban is törvényre, a bűnvádi perrendtartás törvényére hivatkozhatik és a maga jogainak biztosítására a legmodernebb kulturszervet látja majd működni. Az egész uj rend a vád elvén nyugszik. De a terhelt már az első pillanatban látni fogja, hogy kivel áll szemben, ki a vádlója és nyomban védekezhetik az ellen. Segíti ügyében a nyilvánosság és a közvetlenség. Védője mindjárt oda állhat melléje és végig kíséri ügyének további folyamán. A közszabadságnak a legerősebb biztosítéka vannak lefektetve az uj bünperes rendszerben, melynek különösen egy uj intézményét kell kiemelnünk. Ez az esküdtbiráskodás. Ez az intézmény, melyet a polgárjog apostolai állítottak fel az egyéni szabadság egyik követelményeképen, lesz az úr nálunk élet és halál fölött. A főbenjáró bűnök és a súlyos büntettek fölött esküdtszék fog ítélni; az ítélkezés sablonjához nem szokott polgárok fogják kimondani polgárzásuk fölött a bűnöst vagy nem bűnöst. Eddig ez az intézmény különleges volt minálunk és csak a szabadság egyik orgánumának, a sajtónak védelmére volt rendelve, ezentúl mindig működni látjuk majd az esküdtszéket, mikor a polgárok lényeges érdekeiről lesz szó a büntető igazságszolgáltatás birodalmában. tátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos összegeket a kiadóhivatalhoz mielőbb beküldeni sziveskedjenek. A szilveszteri táncmulatság. A »TOLNAVÁRMEGYE* eredeti tárcája. — Megvolt ! sikerült! Tegyük hozzá mindjárt: pompásan sikerült, sőt menjünk tovább, mondjuk ki nyíltan, hogy jókedv dolgában ilyen kitűnő mulatság évek hosszú sora óta nem volt városunkban. Pedig, amint tudjuk, a kilátások nem igen voltak kedvezők. A dolog már-már úgy fordult, hogy a Szilveszter-estélyt a Szilvesztert megelőző napon tartják meg , épp úgy, mint ahogy a németek császári politikából, egy teljes évvel előbb, most ünneplik a XX-ik századot. Ez előzmények után tehát nagyon természetes, mindenki kettős kíváncsisággal nézett az est sikere elé. Zsúrokon, kávétraccsokon, kaszinóban csak erről beszéltek. A mulatság-pártiak hányták-vetették : kik jönnek el, kik nem ? A másik párton pedig élénk megelégedést keltett minden visszamondott (vagy szekrénybe visszaakasztott) báli ruha. Ennek a kiváló nagy érdeklődésnek, sokaknál kíváncsiságnak, lehet aztán tulajdonítani, hogy xj19 után már valósággal ostrom alá vették a terem előtti pénztárt. Volt itt hangversenyezni Jászai, Reményi, s akkor is ott volt a meghívón, hogy a mulatság kezdete 9 órakor, mégis úgy 10 óra felé kezdett szállingózni a közönség s ma 9 órára megjelent mindenki. (Kivévén, a kik az éjféli miséről jöttek a mulatságra.) Az est sikerén aggódók erre megkönyebbülten lelektettek fel ! A szegzárdiak olyan nagy számmal jelentek meg, hogy már régen voltunk ennyien együtt. Kár, hogy a vidék — különösen Tolna — elmaradt, de hát ki lehet őket is menteni, mert otthon ők is: »Félre csapták a tilalmat Csaptak egy kis — lakadalmat . . .« Általában a környéken majdnem mindenütt volt mulatság Szilveszterkor. Nemsokára élénk zaj, kedves csevegés töltötte be a termet. A sokat fáradt rendezőség s közreműködő hölgyek arcáról boldogság sugárzott elő. Tehát mégis sikerül . . . A zajos társalgásban észre sem vette a közönség, hogy egy karcsú, hosszú ruhás fiatal leányka fellép a pódiumra. Halk hangja eleinte elveszett a nagy zajban. De mindinkább bátrabb lett, már tudniillik a mennyire bátornak illik lenni az olyan kis leánynak, aki még csak 8 napja visel hosszú ruhát. Mányoky Sárika igazán kifogástalanul adta elő Salamon Ödön Hosszú ruhái című monológját. Szép megjelenésével, fürge mozgékonyságával s mindvégig kellemes behizelgő játékával igen nagy hatást ért el. Sokat tapsolták. Utána Török Sárika és Piatsek István Ch. Danela remek szép »Szimfóniáját” játszotta hegedűn, igazán bravúros sikerrel. Különösen elragadta a közönséget a szép Török Sárika érzelmes, tiszta, precíz játéka. Oly biztos ügyességgel kezelte a vonót, hogy valóban meglepett mindenkit. Piatsek úr teljesen méltó partnere volt. Szép játé