Tornaügy, 1885-1886 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1885-09-15 / 1. szám

gy­alt­at­ott a megfelelő óraszáím­ban«, megtudhatjuk, hogy a tantervét követték. A főgymnasium és főreál valamennyi osztályában, hetenként 22 órában, egy tanképesített torna­tanár tanította a tornázást, habár az 1. és II. osztályban parallel osztályok voltak s a létszám, főleg a gymnasiumban, nagy volt. E szerint 18 osztályt 22 órában csakis osztályok össze­vonásával lehetett tanítani, de mely osztályok vonattak össze, azt nem tudhattuk meg. 154 realista közül fölmentett: 1. Az előmenetel igen szép, mint ezt az ifjúságnak a tornából nyert érdemjegyei feltüntetik. A tananyagnak osztályonként való kimutatása az egész értesítőben következetesen van mellőzve s így a felelősség e tekintetben a tornatanár vállairól az intézeti igazgatóra esik. 2. A brassói ev. ág. 4 oszt. reáliskoláról kiadott értesí­tőben a tornára vonatkozó tananyag s egyéb kimutatás hiányzik. Csupán annyit lehetett kivenni, hogy a 4 reáloszt. kombinálva az év. főgymn. 4 alsó osztályával heti 8 órán át részesült a tornaoktatásban. Itt tehát az orsz. tantervet nem követték. Ez a szászokra nem is kötelező, de mégis beszá­molhattak volna e rendes tárgy tananyagával is. 3. A budapesti 11. ker. áll. főreáliskolában az országos tantervet h­i­v­e­n, teljesen követték. Az I. és II. osztályban parallel osztályok voltak, ezek együtt tornáztak s így az I. A és B. oszt. tanulóit összevéve egy órában 78, s hasonlóan összevéve a II. osztályt óránként 56 tanuló nyert a tornából oktatást. Dicséretes buzgalom volt for­dítva a tor­najátékokra és a szabadban való járásra, f­u­t­á­s­r­a. A tanítást egy tanképesített erő vezette heti 16 órában. 293 tanuló közül a felmentetés jogát csak 5 vette igénybe. Az eredmény szép. 4. A budapesti IV. ker. községi ny. főreáliskola értesí­tőjében alig akadtunk a tornatanárra, mert a tanári testületben fel vannak ugyan számlálva a rendes tanárok, az óradíjasok, a rendk. tárgyak tanárai stb, továbbá a hittanítók, sőt még a szolgaszemélyzet is, de úgy a tanári testület személyzetében, mint a 42. lapon, melyen a tanárok működési köre van feltün­tetve, hiába kerestük, míg végre a tananyag, tankönyvek és tanárok rovatában megleltük ezen nem várt appositióval »torna­­mester«. Pedig jól tudják a értesítő szerkesztői, hogy a tor­na­­t­a­n­á­r n­e­m m­e­s­t­e­r, h­a­n­e­m v­a­l­ó­d­i n­e­v­e­l­ő é­s t­a­n­í­t­ó, épen úgy mint az intézetnek bármelyik más, rendes tanára. Az I. II. és III. osztályban párhuzamos osztályok voltak, s úgy ezekben, valamint a többiben a tornázást osztályonként heti 2 órában, tanképesített rendes tanár tanította a kötelező tanterv lelkiismeretes pontos megtartásával. Az V. és VI, továbbá a VII. és VIII. oszt. együtt tornázott s úgy a tornatanítási órák összes száma 18 volt. Nem helye­selhető, hogy a tornára vonatkozó tananyag egészen külön, az értesítő 40. és 41. lapjain van közölve, nem pedig a tornát megillető rendes helyen. Legyen minden egyes osztály tananyaga között a tornatananyag is, úgy mint a többi rendes tárgyaknál. Vagy ha már mindenképen elkülöníteni a­k­arják, csupán privát passióból, még akkor is szükséges osztályonként közölni a tananyagot.­­Örvendetes, hogy a tornázástól való felmentések száma ezen intézetben is csökkenőben van. A m. évi 496 létszám 39 f­elmentettet tüntetett fel, az idén pedig 492 beirt tanuló közül 37 vette igénybe a felmentetés jogát. Örvendetes ezt pl. az 1882-ben történt felmentésekkel, mikor 478 tanuló közül 56 bizonyult a testgyakorlásra alkalmatlannak, csak­ugyan haladó javulást kell konstatálnunk.« Az értesítő 14. lapján pedig ezt olvassuk: »A tornázási zárt gyakorlatok már május 27. és 28-án tartattak meg. S itt nem hallgathatom el azon, nekem kissé feltűnőknek látszó körülményt, hogy e zárt gyakorlatok évről évre mindig korábban tartatnak meg, annyira, hogy a tornázásnál 10 havi tanításról alig lehet szó.« Nézzük, van-e elegendő alapja ezen kifaka­­dásnak? A VIII. oszt. záróvizsgálatai ezen évben ápr. 9., 10. és 11-én tartattak meg. A torna rendes tantárgy s így ebből is ekkor lett volna megtartandó a vizsgálat, mint az más intézetben is gyakorlatban van; e helyett azonban a torna­tanár sziveskedett a VIII. oszt. tanulóit egy teljes hónappal tovább gyakoroltatni és pedig hihetőleg azon alapos indokból hogy mivel is ezen időre esik a VIII. oszt. ifjaknak a legerősebb szellemi foglalkozásuk, a tornázás által a szükséges egyensúly a testi és szellemi munkásság gépezetében annyival inkább megtartassák. A tornavizsgálatok május 27-re és 28-ra, mig a többi rendes tárgyak vizsgálatai jan. 11 — 20. napjaira estek, vagyis, leszámítva a közbelépő ünnepnapokat, nem tornáztak 10 napon. Ámde e napokon történhetett az ifjúság osztályo­zása, hol a tornatanárnak is kötelessége meg­jelenni, s így az osztályozás napjain tanítást nem tarthatott, mert az osztályozás rendesen délelőtt 11, s délután 4 órakor kezdődik. Van 11 osztály. Ennek klassifikálására 5 és fél nap TARCZA. Toborzás. Nem hiszek a sejtelmekben — hiszen iskolás koromban is akkor »feleltem« a legjobban, mikor nem volt »ándungom« arról hogy a professor felszólít,­­ de nem tagadhatom, hogy valami titkos hang ösztönzött arra, hogy ne menjek egyenest haza, hanem tegyek egy kis kerülőt. Fel voltam ugyan hevülve, de olyan pompás holdas este volt, hogy nem kellett meghű­léstől tartanom. Egyszer csak, a­mint befordulok a kecskeméti utczába, az az ármányos véletlen elém hozza két régi jó pajtásomat, a­kik széles jó kedvükben talán észre sem vettek volna, ha merően a szemükbe nem tekintek. »Te vagy az, Pista?« kurjantott az egyik, »szervusz, Kálmán! kezet ide Dani« feleletem, »hanem egy kicsit halkabban hajtassátok a gégéteket, ne­hogy össze­fusson a félváros! Aztán hová ilyen jó kedvvel?« »Bizony jó kedvvel, bőséggel!« zengett Borsai Dani« , a másik czimbora meg boldog arczczal adta tudtomra hogy a mióta »Pesten« vannak, minden áldott este a Garami kávéházba mennek czigányzenét hallgatni éjfélig, tartsak velük ez egyszer! Karon is fogtak, vittek volna is, de tornászlé­temre csak nem hagyhattam magamat! no nem dulakodtam velők, hanem ügyesen kibújva, kijelentettem hogy a magam jószántából megyek én is oda. Eszembe jutott, hogy 9 óra után nem vihetek haza (kivált ilyen zajos) vendégeket, meg aztán hajdanában is sok szép órát töltöttem a fiúkkal, s barátsá­­gunkat idő és távolság nem bírták csökkenteni. Szinte csodá­latos volt a mi triumvirátusunk egyetértése a kamaszévek óta, mert hiszen természetünk, ízlésünk, hajlamaink sokban eltértek. Kopócsy Kálmán szerény, tehetséges és szorgalmas fiú (milyen ritka ember!) volt, a­kitől azonban sarcastikus modora sokakat távol tartott.­ Borsai ellenben a józan gon­dolkodásnak és nyiltszivűségnek mintaképe, de megverve olyan renyheséggel, hogy mint maga is bevallotta : lusta volna botját fölemelni ha tudná is, hogy akkor rögtön száraz lábbal átkelnének a»zsidók a vörös tengeren, itt hagyva a Borsaiak egykori pusztáit az egyptusi puszták kedvéért A magam jellem­zését elhagyom — puszta szerénységből................ Hónapok óta először találkoztam­ volt a fiukkal (már csak így nevezzük egymást, noha már a harminczadik tavaszt is megértük); elmondták, hogy otthon Biharban akartak boldo­gulni, de ott is annyi a turista, hogy ingyen sem kellettek -­­tudniillik protekczió nélkül; akkor aztán feljöttek Budapestre, ebbe a nyüzsgő hangyafészekbe, elszánták magukat, hogy fölmennek volt egyetemi tanárukhoz S.-hez, kikérni jóindulatát; ez a szerencsés gondolat adott nekik hivatalt: kevés mun­kával és kevés jövedelemmel járót. Borsai Dani megnyugodott végzetében: rest lesz előléptetésért folyamodni; de Kopócsyt merész álmok gyötörték, s ki tudja, hogy ezek a nyugtala­nító álmok eltűntek-e, vagy még rózsásabb jövővel bíztat­ták-e a Garami-kávéház czigányzenéje alatt. . . . Dani rögtön kényelembe helyezkedett (könnyű is az, kegyelt törzsvendégnek!), száját se kellett kinyitnia, már hozták megszokott italát, a meggy-szeszt; az idegesebb Kálmán hanyagul fekete kávét rendelt s rögtön megtámadt ezzel a kérdéssel: »hütte Pityú, mennyi napidíjért körmölsz?« Dani boldog mosol­lyal nézett reám folyton, mintha annak örült volna, hogy ezzel a kérdéssel sem kellett magát fárasztania. De a kérdést érteni kellett: nem csak egyszerű tudakozódás­­ volt az, hanem játszi gúny évődés. Kálmán nem ismerte foglalkozásomat, de úgy adta a dolgot, mintha az a legter­mészetesebb dolog volna, hogy napidíjaskodjam — mint a­hogyan ő is teszi. Részemről elmondtam, hogy a magasságos­­ és méltóságos urak segítségével berákoltam tényleges tanárnak

Next