Történelmi Közlemények Abauj-Torna vármegye és Kassa multjából, 1911 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1911-09-01 / 2. szám

120 K. L. 4. Egy fejér atlacz subkának, akinek az atlaczát Kalmár János uram adta, peremitől és csináltatásától és béleltetésé­­től, ahol meg egy veres aranyos tabut subkát vettem neki, teszen fi. 12. 5. Három párnahajat selyemmel varattam neki fi. 6. 6. Négy darab recze lepedőbe való, teszen fi. 6. 7. Adtam neki tiz darab párnát, teszen fi. 24. 8. Egy öreg szekrény, teszen fi. 4. 9. Egy kis ládácskát vettem neki, den. 75. Minthogy ezek nem Golopy Istvántól maradtak volt, hanem magam keserves munkájával kerestem, egyéb sok aprólékot ide nem számlálván, azért engemet annak utánna és az én szegény árváimat megelégitse Golopy Zsuzsánna. 10. Tizennyolcz egész esztendeig tartottam Golopy Zsu­zsannát nagy keserves munkámmal, nyomorúságommal, fáj­dalmammal és álmom szakadásával. Azért is minden eszten­dőről esztendőre ötven forintot méltán kívánhatnék rajta, mert az atyjától, tudniillik Golopy Istvántól énnekem ez vilá­gon semmim nem maradott volt, sőt az magam saját örök­ségét és ingó-bingó marháját, akiből holta után élnem kellett volna, elidegenítette tőlem, de én anyja lévén tizenöt forint­nál esztendőről-esztendőre többet nem kérek. Hogy pedig vagy ételéből vagy ruházatjából vagy meleg szobájából avagy tiszta ágyából valaha megfogyatkozott volna, nem mondhatja. 11. Az Istenben elnyugodt megnevezett Keczkeméthy György uram mostoha atyja lévén Golopy Zsuzsannának esztendőnél tovább perlett az házért az bátyjával, Golopy Jánossal, mert teljességesen ki akarta volt szinteni Zsuzsan­nát az házból, hanem Keczkeméthy uram gondja viseléséből vagyon most is, az kiben vagyon Golopy Zsuzsánna. Mely pör énnekem szegény Keczkeméthy urammal sok költségünk­ben és fáradságunkban került, azért kényszeritettük az boltot és az szántóföldeket másfél száz forintban, az kit most Korocz György uram az ő feleségével egyetemben én rajtam és az én árváimon keres, zálogba vetni, mely másfélszáz forintot, ha énnekem és az én árváimnak nem akarnak el­engedni, az felől megnevezett költségünkről és fáradtságunk­ról engemet és az megnevezett árváimat megelégitsenek.

Next