Történelmi Közlemények Abauj-Torna vármegye és Kassa multjából, 1912 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1912-11-01 / 3. szám
Egy politikai beszéd 187 Nagy szerencsének tarthatja ez ember az mostani időt, mivel mostan tetszik ki, ki legyen igaz hive a mi kegyelmes urunknak. Nagy szerencsének tartom én is, hogy kegyelmeteket egyen-egyen jó egészségben láthatom. Szerencsétlen napoknak is mondhatom ez mostani időt, mert mostan szenvednek romlást az szegény árvák és özvegyek, egyik rend az másikra támadván, magyar magyarra s atyafi atyafira, az pogány török penig vig orczával, kaczagva szemlélvén mindezeket. Szerencsés napok is ezek, mert mostan contraría juxta se posita magis elucescent. Most, most tetszik ki, legyen az emberséges ember, ha az mi kegyelmes urunk ellenségének ellenségi leszünk-e? ha szeretjük-e hazánkat? szeretjük az Istent, amint hogy a mi kegyelmes urunkat is? Most, most mutathatja meg Kassa városa szeretetét az Istenhez, hűségét pedig a császárhoz. Nincsen az ég alatt tartomány, nincsen, oly ország, ahol könyebben volna az hitezés mint mi köztünk. Mocskot kentenek volt te reád is, Kassa városa. Letörülheted azt most magadról, ha az hűség mellől meg nem távozol. Micsodát ? csak még az asszonyemberekkel is megoltalmazhatnám Kassát; tegyék be az kapukat a bejövetelre s adjanak szabadságot az ellenségnek s meg nem veheti, elhigygyétek. A mi kegyelmes urunk hűségére minden rendek hittel kötelezték magokat, melyet ha meg nem tart kegyelmetek, fönnmarad az a mocsok és bélyeg soha el nem töröltetik. Mondhatná valaki, jó volna az ő felsége hűsége mellett megmaradnunk, de hol a segítség? Imhol a mi kegyelmes urunk, amint hogy palatínus urunk ő nagysága biztató ajánlást is, elérkezik rövid nap az segítség. Ha azért kegyelmetek jobb módot és remediumot találhat az dologban s maga becsülete sérelme nélkül az elészámlált argumentumokat félreteheti, kész leszek kegyelmeteknek engedni. Mondják azt, hogy tűzzel, gránátokkal megemésztik az várost, hiszen ketten avagy hárman csak az pinczékben is megmaradhatnak. Az török szintén olyan, mint az ördög, ki az lelken kap, annuentiát adott úgy vagyon az erdélyi fejedelemnek a török, hogy a hét vármegyét visszafoglalja, de esztendőnként az contributiót meg fogja várni és kívánni azoktól. Töröljék el elsőben az ausztriai házat, töröljék el