Történelmi szemle, 1959 (2. évfolyam)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hanák Péter: A dualizmus válságának problémái a XIX. század végén
НЛХЛК PÉTER európai népek nemzeti egyesítésének feltételei még nem értek meg. A polgári forradalmak korszakának a Monarchia felbomlasztásárairányuló nemzeti törekvései időlegesen háttérbe szorultak, vagy lekerültek az akut nemzetközi kérdések napirendjéről. A második mozzanat a Monarchia ellenére egyesített császári Németország volt, amelynek teljes mértékben érdekében állott a dualista — tehát a nagynémet centralizációról lemondott, a szláv népeket és a demokratikus törekvéseket elnyomó — Monarchia fenntartása, erősítése és szövetségesül való megnyerése.41 A harmadik mozzanatot a nyugati nagyhatalmak, elsősorban Anglia „egyensúly-politikája" jelentette. A nyugati nagyhatalmak szükségesnek tartották a konzervatív Monarchia fennállását, mint a délkelet-európai status-quo biztosítékát és a cárizmus európai terjeszkedésének ellensúlyát. Ez utóbbi szerep egyébként, amint arra Mark és Engels több ízben rámutatott, a haladás általános érdekei szempontjából is a Monarchia „történelmi létjogosultságának" mozzanata volt.42 A nemzetközi viszonyok mellett — részben azonos okok folytán — a Monarchián belüli erőviszonyok alakulása is kedvezett a dualizmus létrejöttének és fenntartása lehetőségének. A kiegyezéssel a Monarchiában is lezárult a polgári forradalom korszaka. 1867 után, a szabadversenyen alapuló kapitalizmus kifejlődő szakaszában, amikor a munkásosztály még csak kialakulóban volt vagy a szervezkedés kezdeti fokán állott, s amikor a kapitalizmus ellentétei még nem éleződtek ki, a demokratikus népi és a nemzeti mozgalmak apályának időszaka következett el. Az elmondottakból következik, hogy a dualizmus létrejöttét a gazdasági alap akkori fejlettségi foka, a nemzetközi és ЪёЬо erőviszonyok alakulása tette lehetővé, s a bázisát alkotó uralkodó osztályok érdekközössége alapozta meg. Az elmondottakból azonban az is következik, hogy a dualizmus rendszere kezdettől fogva számos ellentmondást rejtett magában. Ezek vizsgálatánál, úgy véljük, leghelyesebb az alapban meglévő ellentmondásokból kiindulni. A dualista Monarchia gazdasági alapjában a kapitalizmus alapvető és általános — a termelés társadalmi és a kisajátítás egyéni jellege közti ellentmondás mellett megvolt a nemzeti termelés és az idegen nemzet burzsoáziája által történő kisajátítás közti sajátos ellentmondás számos eleme is. Ilyen elemeknek tekinthetjük a gazdaságilag elmaradottabb területek értékes nyersanyagforrásainak kisajátítását az uralkodó nemzetek burzsoáziája által; a gazdaságilag elmaradottabb nemzetek kizsákmányolását a termelékenyebb gazdasággal rendelkező nemzetek részéről. Az effajta kizsákmányolás azon alapult, hogy az egyes országok, tartományok fejlettségi színvonalában, termelési struktúrájában meglévő nagy különbségek miatt az egységes piacon létesült árucsere és egyéb kapcsolatok a gazdagabb, iparosodottabb, több tekintetben monopolhelyzetet élvező osztrák és cseh tartományok burzsoáziája— később részben a magyar burzsoázia — számára nyújtottak jelentős előnyöket. Ez az ellentmondás tehát a soknemzetiségű Monarchián belüli egyenlőtlen fejlődés tőkés kihasználásából, a nemzeti elnyomás túlnyomóan burzsoá jellegéből fakadt. Ezzel függött össze, hogy a kapitalizmusra általánosan jellemző 41 Pach Zsigmond Pál — Hanák Péter : Magyarország története az abszolutizmus és dualizmus korában. 1849—1918. 2. füzet. 1867 - 1880. Bpest. 1956. egyetemi jegyzet. 11 — 12. o. (Pach Zs. Pál munkája). 42 Marx : Herr Vogt. Berlin. 1953. 149. o. és Engels: Az orosz cárizmus külpolitikája. Marx —Engels válogatott tanulmányai. Bpest, é. n. II. k. 278. o.