Történelmi szemle, 1985 (28. évfolyam)
2. szám - ÚJRAOLVASVA - Lackó Mihály: Grünwald Béla: Az új Magyarország
grünwald béla: az ifj magyarország 303 komornyik nem lehet tragikus, csak a hős."85 Az utolsó jegyzet, noha forrása nincs megjelölve, egyértelműen arra utal, hogy Grünwald - mindenféle Schopenhauer-ismeret nélkül - egyszerűen saját korának humor- és tragikum-vitájában megfogalmazódott gondolatait variálta. Vélhetően, a humor területén elsősorban Reviczky nézeteit, a zsenivel kapcsolatban pedig Rákosi Jenő álláspontját. Azét a Rákosi Jenőét, akinek Reform című lapjában kezdett publikálni a 70-es években (különben Reviczky A humor pszichológiája c. esszéje is itt jelent meg, 1874-ben); azét a Rákosiét, aki a magyar „chauvinek" fő szószólója, s mint ilyen sok szempontból Grünwald szövetségese volt a nyolcvanas években vezetett Budapesti Hírlapjával; s végül azét a Rákosiét, aki 1891-ben az egyik legszebb s legszemélyesebb nekrológban búcsúztatja majd a történészt. Az a mód is Rákosi Jenő tragikumelméletéhez hasonlít, ahogyan Grünwald Széchenyit, mint tragikus géniuszt kezeli. Ez a zseni-kép sok vonásában tényleg nem liberális, Jean Paul, s a többi kora-romantikus - persze a német katedra-esztétika módján szemlélt - elméletére megy vissza. Éles itt a választóvonal kicsik és nagyok között,86 Jioha Grünwald mindvégig hangsúlyozza: testileg a géniusz is ugyanolyan alkotású ember, mint a többiek, a „közepesek" - s épp a humor világnézetének felsőbbsége választja el emezektől: „Széchenyi szellemének felsőbbsége abban a humorban is megnyilvánul, mellyel külső megjelenésének, magaviseletének az emberekre tett hatását felfogja. Világosan látja, hogy vannak tulajdonságai, melyek elidegenítik tőle az embereket."8 7 Grünwald nem egyszerűen Széchenyi-könyvéhez gyűjtött anyagként, vagy külsődleges „koncepcióként" tartotta számon a humorról szóló jegyzeteit állítólag önálló tanulmányt is készült írni a kérdésről. 8 Az biztos, hogy egyik fontos életproblémáját jelentette a „humor": a harmóniátlanságon való felülemelkedés képessége s világnézete. A mindennapi életben is gondot fordított arra, hogy ne tartsák - a szó egyszerűbb értelmében - humortalannak. 1886-ban Mikszáth Grünwald szájába adva mesélt el egy vicces vármegyei történetet a Pesti Hírlapban - s talán az írói hatás fokozása kedvéért talán a köztudat komor Grünwald-képének engedve - úgy ábrázolta a történészt mint aki az eset elmondása közben is szomorú. A képviselő, mint annyi más alkalommal, amikor úgy érezte, valaki kedvezőtlen színben tünteti fel a közvélemény előtt, nem hagyta szó nélkül a dolgot. Levelet írt az írónak (ez nyílt levél formájában meg is jelent), meglehetősen ingerülten „Sok élvezetet köszönhetek eleven fantáziádnak, s nem gondoltam volna, hogy még rám nézve kellemetlenség kútforrása is lehessen. Én neked csevegés közben elmondok egy történetet. . . Ezt a kis történetet kacagva beszéltem el De a te fantáziád ezzel nem érte be. Engem az eseten 'mélyen elszomorodottnak' állítasz a közönség elé, amit reputációmra nézve sokkal veszélyesebbnek tartok, mintha azt írnád, hogy a képviselőházban rossz beszédet mondtam. Mert ha ily komikus eseten nem kacagtam, hanem mélyen elszomorodtam volna, ez nálam a bárgyúság meglehetősen magas fokát jelentené."50 Mindezzel azt akartuk jelezni, hogy Grünwald kimutatható szellemi kapcsolatban állt a nyolcvanas évek olyan eszmei áramlataival is, melyekben, bár még csak kezdetlegesen, kezdett fölmerülni a haladás problematikusságának, a viágrend harmóniájának kérdése - azokkal az áramlatokkal tehát, melyek később, az irodalmi-esztétikai térről a szellemi és politikai élet más szféráira is kiterjedve, bonckés alá vették a hagyományos magyar liberalizmus elméletét. Ezen irányzatok közt Rákosié a viszonylag hagyományosabban konzervatívok közé tartozott. De Grünwald személyes kapcsolatban állt a korszak egyik, inkább az újkonzervatívokhoz húzó alakjával, Justh Zsigmonddal, akit Halász Gábor „a világnézet holdkórosai" közé sorozott.2 „Fáradt ember és izgékony esztéta, életélvező és halálra kész, néha valóban beteg, sokszor csak szimuláns. Mindenek felett azonban művész, minden 8 'OSzKK Fol. Hung. 1886/124. 86 Németh G. Béla: m. 62. 8 ''Grünwald Béla: i. m. 99. 88 Mikszáth anekdotájában (61. sz. jegyzet) nem véletlenül van szó a humorról. Grünwald 1887-ben recenziót közölt a Budapesti Szemlében Vischer Esztétikájáról. Vö.: Pók Attila: i. m. 8'Pesti Hírlap 1886. márc. 17. 9 "Mikszáth Kálmán levelezése. Bp., 1971. II. 12-13. A levél kelte: Bp., 1886. márc. közepe. " Szabó Miklós: i. m. 33. 92 Halász Gábor: Magyar századvég. (1937) In: Halász Gábor: i. m. 142. skk.