Történelmi szemle, 1996 (38. évfolyam)
1. szám - DOKUMENTUM - Kozári Mónika: Ghyczy Kálmán naplója az 1874. évi kormányválságról
GHYCZY KÁLMÁN NAPLÓJA hány nagybirtokos társult, mint például egyik vezetőjük, Tisza Kálmán. Közös jellemzőjük volt még, hogy javarészt az ország keleti feléből származtak és túlnyomóan protestánsok voltak. Talajvesztettségüket az okozta, hogy céljaikat, amelyeket 1867-ben kitűztek maguk elé, túlhaladta az idő. Be kellett látniuk, hogy a kiegyezést 4-5 évvel annak megkötése után — túl a Hohenwart-kísérleten — már nem kell védelmezni sem az uralkodóval, sem Ausztriával szemben. Ferenc József ekkorra szilárdan beállt a dualista rendszerre, hogy aztán haláláig, 1916-ig makacsul és görcsösen ragaszkodjon is hozzá. A Balközép Párt másik feladata 1867-ben az volt, hogy az ellenzékiséget mérsékelje, a szélsőbal táborát csökkentse. Az idő múltával azonban egyre csökkent az esélye annak, hogy a szélbal tábora növekedjen. A Balközép Párt azonban kezdettől fogva nem volt egységes. Volt egy radikálisabb szárnya, amely mentalitásában közel állt a szélsőbalhoz. Vezetőik Jókai Mór és Keglevich Béla voltak. 1867 őszén éles vita bontakozott ki a nagyobb létszámú Tisza-Ghyczy és a kisebb létszámú Jókai-Keglevich csoport között a delegációk elfogadásának, vagy elfogadhatatlanságának kérdésében. A vita odáig fajult, hogy 1867 végén-1868 elején kis híján pártszakadásra került a sor. A polémia nem elsősorban pártgyűléseken, hanem mindenekelőtt az újságok hasábjain folyt. A Jókai szerkesztette Honban, amely a Balközép Párt lapja volt, és az annak ellensúlyozására indított Hazánkban, amelyet báró Podmaniczky Frigyes szerkesztett. 1868 tavaszán megegyezett egymással a két csoport, és — néhány fő kilépése után — végül is a párt egyben maradt. 1872 végén Ferenc József Szlávy Józsefet — Lónyay kormányának kereskedelemügyi miniszterét — nevezte ki miniszterelnökké. Szlávy még megpróbált tiszta Deák-párti kormánnyal kormányozni, de a gazdasági bajokon — amelyeket tovább tetézett az 1873-as világgazdasági válság hatása, és a keleti vasút ügyeit nem sikerült átvergődnie, ezért benyújtotta lemondását. 7 Tisza Kálmán és Ghyczy Kálmán levelezése. MTA Kézirattára. (MTAK) Ms 4852/111-4852/125-ig-8 A Nagyváradtól Kolozsváron át Brassóig terjedő ún. keleti vasút építésére egy angol, Charles Wahring kapott engedélyt 1868-ban. Charles Wahring vagy Waring (nevének két változata szerepel különböző vasúttörténeti munkákban) vállalkozót egy belga bankház azért küldte Magyarországra, hogy versenytárgyalás útján elnyerje a kivitelezés jogát. A versenytárgyalást állítólag úgy nyerte meg, hogy lefizette a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium államtitkárát, aki hárommillió forintot tett zsebre. Majdan János részletesen ismerteti a történet folytatását A „vasszekér" diadala című könyvében: „... az időközben „megmagyarosodott" Waring Károly Párizsban nagyszabású manipulációval biztosította saját nyereségét. A magyar kormánytól megszerzett koncessziót eladta egy másik banknak, amely továbbadta a még meg sem alakult Keleti Vasúttársaságnak, ahová Waringot nevezték ki fővállalkozónak. A még ki sem bocsátott részvények különböző manipulációjával 7,3 millió forintot emelt ki Waring az építési tőkéből, s tett zsebre egyetlen kapavágás nélkül. A belga és francia bankok érdekeltsége, az angol vállalkozó személye megfelelő garanciának látszott egész Európában, s a kontinens különböző pontjáról jegyeztek részvényeket. [...] a magyar állam garanciája is hozzájárult a kötvények magas árfolyamához." Waring az építés megindulása után is többrendbeli csalást követett el. „A kalandori módszerekkel dolgozó fővállalkozó három esztendő alatt 20 millió forint körüli összeget emelt ki a társaság pénztárából." 1871-ben hivatalosan felbontotta szerződését és odébbállt. A megmaradt 16 millió forintból nem lehetett befejezni a vasút építését. „A Keleti Vasút igazgatóságán belül lezajlott csalásokról akkor kezdtek el írni az újságok.