Történelmi szemle, 2010 (52. évfolyam)
4. szám - Ress Imre: Andrássy Gyula és a közös külügyminisztérium hírszolgálatának változásai 1867-1872
ANDRÁSSY GYULA ÉS A KÖZÖS KÜLÜGYMINISZTÉRIUM 545 szinte változatlan szervezeti formában fennmaradt az államrendőrség, míg Magyarországon ennek nem volt hagyománya, s így azt megszüntették, s a törvényhatósági rendvédelmi szerveket élesztették újjá. A korábbi magyarországi államrendőrségi informátorok egy részét azonban átvette és tovább foglalkoztatta a külügyminisztériumban létrejött állambiztonsági osztály. A magyarországi információszerzés iránti bécsi igény fontosságát mutatta, hogy a kiegyezés után a megszűnt rendőrminisztérium tisztviselői közül 1868 januárjában éppen a széles körű magyarországi tapasztalatokkal és felesége, balogfai Balogh Mária révén ottani rokoni kapcsolatokkal is rendelkező Joseph Prottmann von Ostenegg udvari tanácsos került a külügyminisztérium állambiztonsági információs osztályának élére. A Kempen tábornok neoabszolutizmus kori hírhedt Legfelső Rendőrhatóságának szellemiségét képviselő „bürokrata őskövület", ahogyan egyik liberális beállítottságú fiatalabb munkatársa jellemezte,* a kiegyezés előtt több mint egy évtizeden keresztül Pesten volt a kortársak visszaemlékezései szerint legendásan kicsinyes és korlátolt rendőrigazgató. Új beosztásában is kitartó hivatalnoki szorgalommal foglalkoztatta a magyarországi konfidenseket és folyamatosan gyűjtötte a magyar vonatkozású politikai információkat. A rendelkezési alapból díjazott bizalmas levelezői a magyar fővárosban rendkívül termékenyek voltak, sorozatban küldték a mendemondákból, pletykákból szerkesztett, olykor újsághírekből ollózott jelentéseiket. Prottmann buzgalmára jellemző, hogy még a magyar kormánynak a galíciai lengyel politikusokkal való kapcsolatairól szóló információkból is összeállított egy kisebb dossziét. Ez az egyoldalú belpolitikai érdeklődés azonban egyre kevésbé felelt meg a külügyi-diplomáciai követelményeknek. Ezt jelezte, hogy Prottmann 1871 nyarán történt nyugdíjazása után már nem rendőr, hanem külügyi szaktisztviselő, a sokéves balkáni konzuli tapasztalatokkal rendelkező Karl von Wolfarth vette át az állambiztonsági információs osztály vezetését.10 A kormányzati hírszolgálat felépítésében a kiegyezés után az jelentette a legnagyobb változást, hogy a belföldi rendőri és a külföldi diplomáciai jellegű titkos információszerző tevékenység irányítását szervezetileg egyesítették a közös külügyminisztériumban, s ez az ügyosztály 1872-ben az Informationsbüro elnevezést vette fel." Ezt az átszervezést végső soron olyan nagy jelentőségű külső események és belpolitikai változások idézték elő, mint Habsburg Monarchia tel- 6 Deák Á.\ i. m. 358-365. 7 Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Wien, Ministerium des Äußern, Administrative Registratur ( = HHStA, MdÄ, AR), F 4-273-4 Personalia Joseph Prottmann von Ostenegg. 8 Ludwig Riller von Przibram: Erinnerungen eines alten Österreichers. I. Stuttgart-Leipzig, 1910. 196. 9 HHStA, MdÄ, Informationsbüro, 1868-930. 10 HHStA, Kabinettsarchiv, Kabinettskanzlei Vorträge 1871-2224. (Fazekas István szíves közlése.) 11 Roberl Stropp: Die Akten des к. u. к. Ministeriums des Äußern 1848-1918. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 20(1967) 395. A szakirodalomban az Informationsbüro 1877. évi alapításáról az ismert levéltári leltár szervtörténeti bevezetője alapján elterjedt adat nyilvánvaló félreértésen alapul. Vö. Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Saatsarchivs. Aufgebaut auf der Geschichte des Archivs und seiner Bestände. I. Hrsg. Ludwig Bittner. Wien, 1936. 461.