Tribuna, iunie 1894 (Anul 11, nr. 113-133)

1894-06-11 / nr. 121

Anul XI Sibiiu, Sâmbătă 11/23 Iunie 1894 Nr. 121 ABONAMENTELE Pentru Sibiiu: 1 lună 85 cr., */« an 2 fl. 50 cr., »/, an 5 fl., 1 an d­ A. Pentru ducerea la casă cu 15 cr. pe lună mai mult. Pentru monarchie: 1 lună 1 fl. 20 cr., */4 an 3 fl. 50 cr., x/s an 7 fl. 1 an 14 fl. Pentru România și străinătate: V« an 10 franci, V» an 20 franci, 1 an 40 franci. Abonamente se fac numai plătindu-se înainte. INSERŢIUNILE Un şir garmond prima­ dată 7 cr., a doua-oară 6 cr. a treia-oară 5 cr.; şi timbru de 30 cr. Redacţia şi administraţia: Strada Măcelarilor nr. 21 Se prenumără şi la poşte şi la librării, Epistole nefrancate se refusă. — Manuscripte nu se înapoiază în sumer costă 5 cruceri v. a. sau 15 bani rom. Sz. 3063­­­94 n lT­im­l­r nmmnlinn a Kiiäijf 11ÖYÖUÖU. A kolozsvári kir. törvényszék, mint es­­küdtszéki sajtó bíróság vétségeknek és ezekkel követőinek e miatt sajtó utján történt feldi­­csérésének vétségével vádolt Babutiu Joan és társai ellen a kolozsvári kir. főügyészségnek mint vádhatóságnak feljelentésére folyamatba tett sajtó büntetben a Br. Szentkereszty Zsigmond kir. törvényszéki elnök vezetése alatt, Fedenfeld Ottó és Mikó Imre kir. törvény­széki bírák, mint szavazók Dr. Balázs Ele­mér kir. törvényszéki aljegyző és K. Boér Géza kir. törvényszéki joggyakornok, mint tanács­jegyzők jelenlétében, Dr. Lehman Róbert, kir. törvényszéki hites tolmácsnak valamint Szakács Péter, Merza Gyula, Dr. Koch Antal, Andrásovszky Ede, Dr. Udránszky László, Bucsi Józsefet, Papp Kristóf, Dr. Ka­­nitz Ágoston, Aszlán Becsei Hugó, Molnár József és Bogyó István rendes esküdteknek és Vincze István, Balogh Károly és Dr. Bog­dán Péter pót esküdteknek közreműködése mellett, Kolozsvárt a városi redoute nagy­ter­mében 1894 év április hó 24-én megtartott nyilvános szóbeli sajtóügyi esküdtszéki vég­tárgyalás alkalmánál a Lázár Aurél királyi ügyész mint közvádló által előadott vád és a vádlottak által részben személyesen és mind­nyájunk nevében pedig Dr. Ilea Görgy védő ügyvéd által kifejtett védelem meghall­gatása után, a tizenkét rendes esküdt határo­zata alapján a következőképen ítélt: 1. Nai­u János, a ki vajdaszéki szül, bucsumszászai lakos, 50 éves, gr.-kel. vallási!­r­ős, gyermektelen, kevés vagyonnal biró, írni vasni tudó,­büntetlen előéletű, bánya birto­­os) — továbbá 2. David Jánosa Grofulus, a ki bucsum­szászai lakos és születésű, 54 éves, gör.-cat. vallasd, nős, gyermektelen, kevés vagyon­nal biró, czirill belükkell írni és olvasni tudó, büntetlen előéletű, bányász) és 3. Dávid János Dregán, a ki bucsum­szászai szül. és lakos, 51 éves, gör.-kat. val­­lásu nős, 7 gyermekes, írni olvasni nem tudó, büntetlen előéletű, bányabirtokos — az elle­­nük­ emelt, a büntető törvénykönyvbe ütköző vétségek és ezek elkövetőinek sajtó utján tör­tént feldicsérése által a btk. 171 §-ába irt mó­don elkövetett a btk. 274. §-ába ütköző vét­ség vádja és következményei alól mindth­árman biróilag felmentetnek. Ellenben 4. Babutin Jóva, a ki veres­pataki szül., búcsúmszászai lakos, 30 éves, gör.-kat. vallásu, nős, 2 gyermekes, kevés vagyonnal biró, írni olvasni tudó, büntetlen elő­életű, gör.-kat. lelkész, — továbbá 5. Munteán János, a ki boziási születésű, bucsumszászai lakos, 34 éves, gör.-kat., nőt­len, kevés vagyonnal biró, írni olvasni tudó, büntetlen előéletű, néptanító, — továbbá G. Lup György, a ki bucsumszászai szül. és lakos, 29 éves, gör.-kel. vallasd, nőtlen, vagyonos, írni olvasni tudó, büntetlen előéletű, bánya birtokos és Z. Lázár Aurél lus Sándor, a ki Abrud­­,bányán szül., bolcsdmszászai lakos, 22 éves, gör.-kat., vallásu, nőtlen, kevés vagyonnal biró, sulyos testi sértés miatt pénzbüntetéssel büntetett előéletű, irni olvasni tudó, keres­kedő, a büntető törvény­könyvbe ütköző vétségek és ezek elkövetőinek e miatt sajtó útján történt feldicsérése által elköve­tett­ a btk. 174 §-ába ütköző s a btk. 171 §-ában megjelölt módon véghez vitt vét­ségben. 8. Pápa Necsa János, a­ki nagysze­beni szül. és lakos, 54 éves, gör.-keleti val­lású, nős, 1 gyermekes, kevés vagyonnal bíró, írni olvasni tudó, sajtó útján elkövetett nem­zetiség elleni gyűlöletre izgatás miatt 1 hó­napi fogházzal és köteles gondosság és figye­lem elmulasztása miat 2 hónapi elzárással büntetett előéletű, mely büntetéseit már ki is állotta, — és legutóbbi ugyancsak köteles gondosság és figyelem elmulasztása miatt eset­leges behajthatatlanság esetén 20 napi elzárásra átváltoztatandó 200 frt pénzbüntetésre elitélt mely ítélet azonban nem jogerős, a nyomda in­téző és a „Tribuna“ czimű nagyszebeni lap­nak felelős kiadója az ezen büntetendő tar­talmú közleménynek sajtó útján történt közé­tételével elkövetett az 1892 évi május 27-én kelt az 1880 évi XXXVII. tc. 7 §. által tör­vényesig érvényben hagyott sajtó rendtartás 34 §-sa c) pontjába ütköző sajtó­vétségben bíróilag is vétkeseknek mondatnak ki, és ezért a 4. 5. 6. és 7. pont alatt felsoroltak­kal szemben alkalmazva a btkv. 91. §-át ezek a btk. 174. §-a alapján még­pedig: 4. Babutiu Jovu 1 (egy) hónapi fog­házra, 5. Muntean János 6 (hat) heti fog­házra, 6. Lup György 2 (két) heti fogházra és 7. Lazar Aurel lus Sándor 6 (hat) heti fog­házra, az idézett sajtó rendtartás 39. §-sa alapján végül. 8. Popa Necsa János 15 nap alatt vég­rehajtás terhe mellett a kor. kir. ügyészség­hez befizetendő az 1882 évi XXVII. tében irt czélokra fordítandó és felhajthatatlansága esetén 20 (húsz) napi fogházra átváltoztandó 200 (két­száz) forint pénzbüntetésre ítélte­tik el. Minden egyes elítélt 4. 5. 6. 7. és 8. pont alatt megnevezett vádlottnak a btkv. 4. §. alapján megengedtetik, hogy a fogház­ban magukat saját költségükön élelmezhessék s a fogházi munka teljesítésének kötelezett­sége alól felmentetnek. Babutiu Jovu, Muntean János, Lup György, Lazar Aurél lus Sándor és Popa Necsa János egyetemlegesen köteleztetnek az 51 főt 63 krra rugó eddig tényleg kiadott s a végtárgyalási teremért fizetendő s még csak ezután felmerülendő összes eljárási költségek­nek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a kolozsvári kir. ügyészséghez leendő befizeté­sére, ellenben a büntetésük végrehajtásával felmerülendő személyi költségeket külön-kü­­lön tartoznak hordozni. Köteleztetnek továbbá Babutiu Jovu, Muntean János, Lup György, Lazar Aurél lus Sándor és Popa Necsa János ezen ítéletet és indokait, egész terjedelmében az állam hiva­talos magyar nyelvén,­­ a „Tribuna“ czimű nagyszebeni hírlapnak az Ítélet jog­erőre jutása után legelőször megjelenő szá­mában a lap élén saját költségükön köz­­zététetni, minek megtörténtét az illető lap­példánynak a megjelenéstől számított 15 nap al­at a kolozsvári kir. ügyészséghez leendő beadásával tartoznak — a törvényes követ­kezmények terhe ak­ar igazolni. Elrendeltetik továbbá a „Tribuna“ czimü nagyszebeni hírlap biztosítékából 300 (három­száz) forintnak a m. kir. állam­kincstár részére való elkobozása. Végül a m. kir. állam kincstár kötelez­­tetik Nai­y János, Dávid János a Grofulus és Dávid Dregán kezéhez a költségeik fejében ezennel folyósított 40—40 frt. 15 nap végre­hajtás terhe mellett megfizetni. Scurtu Cornel vádlottra nézve a további eljárás kézre kerittetéséig felfüggesztetik. Naicu János, Dávid János a grofulus és Dávid János Drogan vádlottakat, — mivel őket az esküldszék határozata a nekik tulaj­donított vétségben nem vétkeseknek mondotta ki, s a vád és következményei alól biróilag is fel kellett menteni s részükre az általuk úti költség és felmerült költségek fejében felszá­mított s méltányosnak talált költségnek a kir. kincstár által leendő megtérítését ki kellett mondani. A többi vádlottakat azonban, név sze­rint Babutiu Jovut, Munteán Jánost, Lup Györ­gyöt, Lázár Aurél lus Sándort és Popa Necsa Jánost — mivel őket az esküdszék határo­zata a nekik tulajdosított bűncselekményben vétkeseknek mondotta ki, — biróilag is vét­keseknek kellett nyilvánítani s őket a cselek­ményükért meg kellett büntetni. . A büntetés kimérésénél a bíróság min­den egyes elitélt vádlottra nézve enyhitő kö­­rülményként vette tekintetve a beismerést és Lázár Aurél lus Sándor és Popa Necsa János ki­vételével az eddigi büntetlen előéletet, me­lyek­kel szemben egyedül Popa Necsa Jánosra nézve merült fel súlyosbító körülményül az, hogy ő ugyan­ilyen bűn­cselekményért meg­előzőleg már büntetve volt javára azonban nyo­matékos enyhítő körülmény az, hogy meg nem c­áfolt mentsége szerint a hírlapi köz­lemény tartalmáról a kérdéskor tudomással nem birt Mindezeknek tekintetbe vételével és figyelemmel vádlottak társadalmi állássára, a biróság a büntetés kinézesénél Babutiu Jovaval, Muntean Jánossal és Lup Györgygyel, s Lázár Aurél lus Sándorral szemben alkal­­mazta btk. 41 és 91 §. át Popa Necsa Já­nost illetőleg a sajtórend trts. 39 §-ban megállapított enyhébb büntetési nemet a pénz­­büntetést. A pénzbüntetés mekkoraságának megállapításánál a 4­5, 6. és 7. pont alatt megnevezett elítélt vádlottaknak a bűncse­­lekemény elkövetésében tanúsított különböző fokú tevéke­nységért is figyelemmel volt, a kir. törvényszék s a mindezen, most felsorolt körülmények mérlegelése alapján kiszabott büntetés az egyes vádlottak cselekményével arányosnak tekintett. Az elítélt vádlottaknak az eljárási költ­ségeknek hordozására való kötelezése elitélé­sük törvénsze­rű kifogása az ítélet közzététe­lére s a „Tribuna“ biz­osítéka egy részének elkobozására vonatkozó rendelkezés pedig a többször idézett sajtó rendtartásnak 21 illetve 40 §-án alapszik. Scurtu Cornél vádlottal szemben mivel a végtárgyaláson szabályszerű idézés daczára meg nem jelent — az eljárást kézzé keritte­­tésig fel kellett függeszteni. Kelt a kolozsvári kir. törvényszéknek mint esküdtszéki sajtóbiróságnak, Kolozsvárit a városi redoute nagytermében 1894 évi ápri­lis hó 24-én tartott nyilvános szóbeli saj­tóügyi esküdtszéki vég tárgyalási üléséből. Indokok: Báró Szentkeresty Zsigmond, elnök. Bér­eg Dániel, jegyző : Volnicia guvernului. Privitor la cea mai nouă volnicie a guvernului, dăm­ mai la vale trei do­­c­imente, care pururea vor mărturisi des­pre „echitatea“ şi „dreptatea“ cu care „liberalul“ guvern unguresc ţine a se conduce faţă cu naţionalităţile şi îndeo­sebi faţă cu noi Românii. Se înşeală însă guvernul, dacă prin astfel de măsuri arbitrare crede a înă­buşi o mişcare mare şi dreaptă. Dimpotrivă­ îi împinge pe Români la o luptă mai largă, mai intensivă, îi sileşte să se organiseze mai temeinic încă. Am pus, fără îndoeală, multă spe­ranţă în activitatea comitetului naţio­nal. Fruntaşii noştri au şi prestat o muncă lăudată de întreaga românime. Guvernul vrea să stînginească ac­ţiunea. Crede că astfel va desorga­­nni­sa partidul, va înăbuşi aspiraţiuni le­gitime. Nici­odată însă, nici un Român nu a crezut, că numai comitetul na­ţional duce lupta, că scoşi de pe teren aceşti distinşi bărbaţi nu o să rămână alţii, care tot cu acelaşi spirit de jertfă, cu acelaşi curagiu şi energie să con­tinue lupta susţinută de întregul p­o­p­o­r. De aceea arbitrara măsură luată de guvern nu poate produce între Români decât o singură impresie: să­’i îndâr­­gease­ încă la luptă, să dovedească cu o zi mai iute, că pot fi loviţi, dar’ nu stri­viţi, că pot fi siliţi să cedeze forţei, dar’ nu renunţă la nimic. Singuratici luptători pot fi arun­caţi în temniţă şi cei mai zeloşi împe­­decaţi în munca lor naţională. De sub sute şi mii de cadavre însă, de sub ruine şi cenuşe, spiritul naţional, conştienţa forţei poporului ese la lumină, şi cu glas, pe care nimic nu-­l poate înăbuşi, dreptate cere şi puternic are să răsune până­ ce dreptate se va face. Prin noua sa volnicie, gu­vernul ne an­gaj­a­ză să-­i dove­dim acestea! Iată acum cele trei documente. Nr. Preş 35/894 M. Stimatului domn Dr. Ioan Raţiu, advocat şi president al comitetului executiv a! par­tidului naţional român. Loco. Cornnţele suprem al comitatului Sibiiu, Preastimatul domn Gustav Thalmann, m’a re­­cercat să procur o declaraţiune în scris asu­pra următoarelor întrebări: Pe ce basă s’a constituit partidul naţional român şi comitetul executiv al acestuia? Care sânt statutele fundamentale? Este constituirea înştiinţată ? când şi cui ? Când şi de cine sunt aprobate statutele ? Am onoare deci a Vă­recerea cu stimă oficioasă se binevoiţi a-­mi înainta cu posibilă grăbire declaraţiunea cerută. Sibiiu, 19 Aprilie 1894. Locţiitor de primar: Drothff ui. p. La această adresă a primarului urbei Sibiiu, din partea biuroului executiv al partidului naţional român s’a răspuns în următorul chip: Stimate Domnule Primar! Cu provocare la pn. D-Voastre scrisoare cu data de 19 Apr. Nr. pres. 35 a. c., prin care, din ordinul comitelui suprem al comitatului Sibiiu, ne cereţi se Vă relatăm pe ce basă s’a constituit partidul naţional român şi comi­tetul seu, care-’i sânt statutele, cui şi când s’a anunţat constituirea şi cine a aprobat sta­tutele, avem onorul a Vă răspunde următoarele: în virtutea legii electorale în vigoare, alegătorii români din toate cercurile electo­rale, în care locuesc cetăţeni de naţionalitatea română, sânt constituiţi politiceşte în partid naţional românesc. Dreptul alegătorilor de a se constitui în partide este incontestabil re­cunoscut în §. 104 al legii electorale, care expres recunoaşte partidele şi pretinde numai ca la adunările, şedinţele şi festivităţile acestora să poată asista şi representanţii autorităţilor administrative. Partidul naţional român dela începutul erei constituţionale, în special dela 1869 în­coace, la sfîrşitul fiecărui period electoral, în preajma alegerilor şi după trebuinţă şi la alt termin, s’a întrunit în conferenţă generală publică, la care au participat delegaţii aleşi ai tuturor cercurilor electorale cu poporaţiune română. Dela 1887 încoace aceste conferenţe­­ s’au ţinut regulat în Sibiiu şi anume şese de toate, în anii 1883, 1884, 1887, 1890, 1892 şi 1893. Totdeauna aceste conferenţe au fost compuse din câte 2.300 de delegaţi aleşi, au deliberat şi au adus cond­usele în şedinţă publică şi au fost asistate de un re­­presentant al autorităţii publice, de regulă di­rectorul de poliţie, respective căpitanul oră­şenesc din Sibiiu. „ Nici când dreptul alegătorilor români de a ţină asemenea conferenţe nu a fost contes­tat, ci mai vîrtos recunoscut, după­ cum şi era natural, pe baza legii care recunoaşte dreptul constituirii alegătorilor în partide. Recunoscut fiind însă acest drept, de la sine urmează, că partidele au şi dreptul de a se constitui alegându-­şi organele, care să le conducă şi să le represente. Astfel şi par­tidul nostru este constituit în cluburi cercuale, pentru fiecare cerc electoral şi în cluburi comitatense, pentru fiecare comitat cu popo­raţiune română. Ear’ conferenţele generale, pentru conducerea uniformă a partidului întreg dela 1887 încoace regulat au exmis câte un comitet electoral central, care avea se pună candidaturile de deputaţi, câtă vreme pasivi­tatea generală absolută a alegătorilor români n’a fost decretată, care de atunci încoace au să pună cond­usele conferenţelor în aplicare şi peste tot să poarte de grije despre ati­tudinea uniformă a întregului partid în afacerile electorale. President al comitetului electoral central al partidului naţional român a fost ales la 1881 ilustritatea Sa dl Ni­col­ae Popea, actual episcop gr.-or. al Caransebeşului, la 1884 dl Parte­ni­u Cosma, actual director al băncii „Albina“ în Sibiiu, la 1887 regre­tatul dl Georg­iu Bariţiu, la 1890 dl Vincenţiu Babeş, care dela 1892 ocupă subscrisul presidiul menţionat. Totdeauna comitetul central şi presidenti­sei au fost aleşi în deplină publicitate, au co­municat în multe rînduri cu autorităţile pu­blice, până chiar şi cu guvernul, dar’ nici­odată nimenea nu li-a contestat legalitatea existenţei şi a activităţii. Ca organe electorale ale unui partid po­litic, comitetele cercuale şi comitatense, pre­cum şi comitetul central nu au nici un fel de statute, nu au trebuinţă de ele, căci existenţa Ie este basată în legea şi dreptul electoral, care activitatea le este normată în programul partidului, care încă nu este un secret, ci de la formularea lui în conferenţă din 1881 aparţine publicităţii. Noi ştim şi ştie ţeara întreagă, că nu numai Românii, ci toţi cetăţenii patriei se fo­losesc în cea mai largă măsură de dreptul de a se constitui şi organiza în partide poli­tice. Ştim d. p. că toate partidele maghiare, afară de cluburile lor centrale parlamentare au în ţeara întreagă cluburi politice cu comi­tete şi subcomitete şi alte organe executive. Asemenea şi cetăţenii noştri de naţionalitate săsească ştim că sânt asemenea organizaţi în partid politic cu „Centralausschuss“ şi „Bezirks­­auschuss-uri“ în toate cercurile lor, ceea­ ce este dreptul lor incontestabil. Acelaşi drept, care îl exerciază şi alţii, fără de a cere aprobarea prealabilă a guver­nului şi fără de a avă statute întărite de cineva,­­i-am exerciat şi noi Românii, partidul naţional românesc şi organul acestuia, comi­tetul central electoral presidat de acesta. Aşa stând lucrurile, ar fi greu de înţeles ce rost ar pute să aibă recercarea ce Dn, D-voastră m­-aţi făcut din ordin mai înalt, dacă din nenorocire, situaţiunea politică şi ati­tudinea înaltului guvern faţă cu poporul ro­mânesc, nu le-ar explica toate şi nu ne-ar fi obicinuit să nu ne mai surprindem de nimic. Din nenorocire, înaltul guvern se vede că­­şi-a propus a resolva cestiunea naţionalită­ţilor şi în special cestiunea românească, cu mijloace violente, cu persecuţiuni, procese po­litice, întemniţări, detragerea dreptului de în­trunire şi a libertăţii cuvântului. Toate acestea însă se par a nu fi suficiente şi astfel se vede că s’a luat hotărîrea de a scurta pe Români şi în drepturile emanate din legea electorală, atacând cu puterea, fără motiv şi lasă legală, organizaţia lor politică, care celoralalţi cetăţeni mai favoriţi de soarte, li­ se permite în cea mai largă măsură. Au ajuns chiar până la noi veşti despre propuneri formale ce s-au făcut guvernului în această privinţă într’un Memoriu inspirat de sentimente duşmane poporului românesc. Acţiunea, al cărei preambul pare a fi recercarea D-voastre, constitue deci o dovadă că acest Memoriu a fost acceptat şi s’a făcut deja primul pas al punerii lui în aplicare. Drept­ aceea noi sântem pregătiţi la toate şi nimica nu ne mai surprinde. Binevoească guvernul a merge numai înainte pe calea vio­lenţei; noi rămânem cel puţin cu mângâierea, că cu cât măsurile ce se iau şi se vor lua contra noastră vor fi mai drastice, cu atât mai cu­rând se va dovedi absurditatea politicei de guvernament faţă cu naţionalităţile şi în spe­cial faţă cu Românii, şi cu atât mai curând se va înţelege absoluta necesitate de a resolva cestiunea naţionalităţilor în statul nostru, nu cu forţa şi cu mijloace violente, ci cu măsurile dreptăţii, egalităţii de drept şi ale echităţii. Sibiiu, 23 Aprilie 1894. Presidentul comitetului central al partidului national român ) Dr. loan Raţiu m. p. Ear’ la 20 Iunie după ameazi dl Dr. loan Raţiu a primit următoarea adresă: Dela fişpanul comitatului Sibiiu şi comite săsesc. Nr. 71/894 reser. Onorabilului presidiu al conducătorilor par­tidului naţional român, la mâna domnului Dr. I. Raţiu, advocat. Loco. Având în vedere ordinul presidenţial Nr. 321 din 16 c., trimis mie de către Excelenţa Sa dl ministru reg.­ung de interne cu pri­vire la constituirea partidului naţional român, conform articlului 104 din legea electorală , adunări şi partide etc. numai pe durata ale­gerilor se pot organiza, pe când reuniuni for­mate pentru o acţiune mai largă, nu exclusiv pentru alegeri, ci cu tendinţe politice, reu­niuni a căror acţiune este continuă, nu se pot sustrage controlului autorităţilor, care au­torităţile exercită aprobarea şi controlul ac­ţiunii reuniunilor. Existenţa şi activitatea partidului na­ţional român neputând fi deci basată pe legea electorală, existenţa şi activitatea lui n are basă legală. Tocmai de aceea Excelenţa Sa dl mi­nistru reg. ung. de interne a binevoit se in­terzică funcţionarea mai departe a reu­niunii, care există sub titlul de „partid naţional roman“. De altfel conducătorii par­

Next