Fejér György, Vass László (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 2. évfolyam, 1818
3. szám - Kultsár István : Szóllás a' Magyar Nemzeti Muzeumban Pesten Nov. 23-an 1817. tartatott Magyar Nyelv' Ünnepéről. 39-73
tehát, a' mi egy Nemzettel Századok által történik , ugyan azon egésznek része, 's egy Polgári életnek folyása. Azért a' magát betsülö Nemzet figyelmezéseinek példáira, 's azoknak követését ditsősségének tartja. A' Magyar Nemzetet mindenkor ílly lélek vezérelte. Nem veszett el nálunk semmi nagy, semmi nemes tétel. A' későbbi maradék hálával áldotta, 's buzgón követte az előbbi jeles példákat. Úgy annyira, hogy a' Nemzetnek mintegy természetévé vált Eleinek példáihoz ragaszkodni. A'Magyar Nyelvnek, Nov. 23-án 1817-ben tartatott. Ünnepe is egy illyen nevezetes példa, mellynek az ád különös méltóságot, hogy Nemzetiségével a* régi nagy példákat elménkben feleleveníti; az ád különös fontosságot, hogy ritkaságával szívünket újjabb nemes tettekre serkenti. — „ Amaz örvendetes emlékezet: ez bíztató reménység. De minekelőtte erről bővebben szólljak , bár tsak futólag is, nézzünk végig történeteinken, így a' nemes példákat, és a példa - követést egy sorban szemlélvén , biztosabban reménylhetjük, hogy e' Magyar Nyelv' Ünnepe is a' Nemzeti tettek gyöngy lánczában újjabb fényes szem lészen. Akár a régibb, akár az újjabb időkre tekintünk, jeles tettekre találunk mind a' polgári mind a' tudományos dolgokban, mellyeket ditső Nemzetünk a' nagy példáknál fogva tellyesített. Ugyanis, ha Vitéz Eleinknek ezen boldog földre jöveteleket, 's annak meghódítását tekintjük, szembetűnő lészen, hogy őket Attila Királynak példája gerjesztette. Ugyan is Béla Királyunk Jegyzője ekképpen szólt:— „Akkor eltökéltek felkeresni Pannónia Földét, mellyet hírből tudtak, hogy Attila Királyé volt legyen, a kinek