Thaisz András (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 7. évfolyam, 1823
5. szám - Patrubány : Jelességek. 112-120
—( Ii 6 ) — ODA Hernes FERENCZY ISTVÁN, Rómában lakó Jeles Képfaragó Úrhoz 3 irta Sárváry Pál, a Debreczeni Ref. Collegiumban a Mathesis és Physica rendes Tanítója. Debreczenben Április 20-dikán 1823. His saltem accumulem donís, et íungar inani Munere. — — — Virg. Aen. L. VI, Nemes FERENCZÜnk! két jeles ösztöni Lelkednek , a' szép mivek eránt, 's Magyar Vérünk eránt, egymást ölelve, Százszorosan nevedet megóvják Az Elfelejtés néma setétitöl ; Es a' Dicsösség bomlani nem tudó Szárnyára vévén : a' magosság Gsillagi közt helyed általadják. Te messze földön Róma remekjeit Gondal tanúlod , 's Cánová nyomdoki» Merész serénységgel haladván A' buta köbe is életet hívsz. Te Hunniának hajdani díszeit, Tudósit, elhunyt Hőseit, Attyait, Mester kezeddel lomha sírjok Zárja alól kiragadni készülsz. Már nyert is újjúlt életet, új nevet elesít az áldott Dácia Lantosa , Ki ah be hijjában követte A' Mnemosyne kegyes Leányit! Mert élte harmincz két tele hogy lefolyt ! Sok Ifjak érték, 's ritka vezetne el A’ puszta dombhoz , melly nevetlen Csontjait és porait takarja. De friss babérral megkoszorúzva áll Ott, hol tanúlá Pindusi Énekét