Horvát István (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 17. évfolyam, 1833
8. szám - Udvardy János : Földmívelés. 39-92
( 45 ) tudunk, hanem csak megközelítőleg fejezzük ki, és talán Horátz legjobban megközelítette ezen szavakban : „Omne tulit punctum , qui miscuit utile duli.És ha mondom, ezeket megfontoljuk: önként előttünk terem a harmadik sarkalatos fő ok is, mely minket a földmívelésre , és ez által hazánknak tsak külső felcsinosítására is , sürgetni, erőltetni látszik, nem tanátsolni. Mikép lehetne hazánk boldoggá ? erre sokan sokfélét proiectálnak , 's mindenik a maga tanátsát tartja legsükeressebbnek. Egyik azt mondja: míg mindnyájan magyarul nem beszéltünk, addig ne is álmodozzunk nemzeti jóllétünkről, — másik azt mondja : míg sajtó szabadságunk nem leszsz, addig mindég gyerekek, vakok és kábák maradunk. Egyik a' nemzeti theátrumot teszi fő alapunknak, — másik az olvasást, és azt fájlalja, hogy olvasó publicumunk nints , 's a' magyar könyvek boltba maradnak. — Egyik Casinókban tartja alapunkat, másik pesti hídban, másik utakban, tsatornákban, kereskedésben, másik nevelésben, 's így sok ezer féle projectumok között egy bizonyos rész tartja azt a' diétán hozandó reform törvényekben 's a' t. Mind helyes, mind szép, mind igaz, de én, mint agriculturae defensor, mind ezen sokféle fáradságokat sajnálom, mert feleslegesnek találom. Fogjuk meg a vezér kolompos juhot, és azt magát vigyük elől oda, hová akarjuk, a' többi önként magától mind utána fut , külömben nem , vagy iszonyú bajjal, kínnal, kárral, mint felesleges munkával, mellyet elkerülhetünk vala. Na a diéta semmi egyebet nem tesz, csak az agriculturát elibertálja, mindent megtett, és minden projectumot kielégített, mert ebből jóllét, é s ebből minden önként előáll. Na se pénzünk nincs, se termékünk: ott lehet a sok drága projektum, magyar nyelvről, utakról, olvasó publicumról, nevelésről, theátrumról és a t. ezek jóllét nélkül mindig csak gondolatban marad-