Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1920-09-26 / 39. szám
2 oldal láttuk ott a város közönségének színejavát. A műsor összeállítása magas színvonalú estélyt ígért és ez az ígéret nem maradt beváltatlanul, mert a műsor minden egyes pontja nívós, előadásban klasszikus volt. Volkmann C-moll triója tökéletes hangfelépítés, telítve színnel, melegséggel, finomsággal Händel Passacagliájában csillantak fel igazán Haják virtuózi képességei, melyekről ismételten csak a legnagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg. Érzésben, erőben, kifejezésben, technikában sokat nyújtó, kiforrott művészegyéniség Haják, aki a hegedűnek époly mestere, mint elvitázhatatlan művésze az érző-Qu’awmx mmmt mm sek hű, minden mesterkéltségtől ment kifejezésének. Schubert Es-dur triójában Tonházi adta képességeinek legjavát. Az Allegro invenciózus, nagy érzéssel és sok-sok egyéniséggel telitett előadásából őszinte, tiszta lélek nemessége sugárzik a hallgató felé, melynek Tánházi mindenben kifogástalan, nyiltszívü interpretálása. Zsizsmann is, mint mindig, a többi művészhez méltó munkát végzett, tehetsége és művészete minden kényes kritikát megáll. A közönség nagy élvezettel hallgatta az előadott számokat és a művészek pompás játékát bő tapssal honorálta. — Energ — mm msmm memm tsmmm mmm&xjD tui '»am Nehézségek a beváltás előtt keletkezett adósságok körül Mi az igazságos megoldás? A koronabecseréléssel kapcsolatban felmerült függő kérdések között legégetőbb a becserélés előtt keletkezett adósságok visszafizetésének módja. Minthogy ugyanis a kölcsönvett pénzért, nevezetesen koronákért vásárolt árut a kereskedők 1 : 3 50 kénytelenek eladni, nem tudják, várjon az árura nyújtott bankhiteleket a beváltás arányában, tehát 1 :2 arányban, vagy 1: 3 50 avagy milyen arányban kell rendezniök? Előbbi esetben az adósok illetve kereskedők, utóbbi esetben a hitelező bankok szenvednének megmérhetetlen károkat, melyek a kölcsöntörlesztés módja felől szintén tájékozatlanok. Az ellentétes érdekeket képviselő két tábor között azonban a kölcsönös várakozó álláspontból annyi hallgatag megegyezés kiolvasható, hogy a kényes kérdést méltányosan, mindkét fél nagyobb megrázkódtatása nélkül kell megoldani. Ilyen irányú kibontakozásra mutat egyrészt a hallgatag spontán moratórium, másrészt az, hogy a bankok memorandummal fordultak illetékes helyre s törvényi ill. rendeleti intézkedést várnak. A kérdés ekénti megoldása természetesen magasabb közgazdasági célszerűségi szempontokkal indokoltan általános megelégedésre történhetnék és elejét venné egy csomó érdekes pernek, melynek kimenetele különösen a hitelező pénzintézetekre nézve kétes volna. Ugyanis ha az utóbbi időben divatos bankhitelek jogi természetét alaposabban vizsgáljuk, a legtöbb esetben azonnal szembeötlik, hogy azok nem voltak tiszta kölcsönügyletek. Ennek oka az, hogy a bankok árubeszerzés céljára nyújtott hiteleknél nem elégedtek meg a törvényes kamatlábbal és különböző jutalékokkal sem, hanem percentuális részt követeltek a kereskedők azonhasznából, mely az épen a kölcsönadott pénzen vásárolt áruk eladásából származott. Szóval az egyszerű hitelművelet leg- t több esetben tulajdonképen bonyolult „transactio“ volt, melyben nem tiszta kölcsönszerződés, hanem egy-egy alkalmi egyesülés valósult meg. A jogi helyzet tehát az, hogy a bank alkalmi egyesülésbe burkolta hitelügyleteit, hogy e által az uzsorakamat gyanúját elhárítsa magáról. Ennek szigorú következménye az volna, hogy minden egyes esetben résesednie kellene, az illető francaction veszteségében is, vagyis meg kellene elégednie az 1 :350 vagy hasonló arányú kölcsön visszafizetéssel, esetleg más méltányos elszámolással. És ez kötelező volna reá nézve még akkor is, ha a netaláni veszteség ellen valami burkolt formában szintén biztosította magát, mert törvényeink az úgynevezett societas leoninát, vagyis a csak nyereségre történő társulást, érvényesnek nem ismerik el. Éppen azért, mert azok az uzsoratörvények kijátszására alkalmasak. Ennek a helyzetnek a feltárása egyszersmind útmutatásul szolgálhat az egyes konkrét esetek békés elintézésének módozataira is. Ahol t. i. a felek, magas kamatlább visszafizetés feltételei stb. inkább kölcsönügyletbe burkolt kölcsönügyletre engednek következtetni, ott nem igazságos, nem méltányos sőt jogilag sem megokolt az 1 : 2 arányú hiteltörlesztés, tehát a banknak engednie kell. Ellenkező esetben, külsőségeiben és belső tartalmában is tiszta hitelügyleteknél, azonban, a visszafizetésnek 1 : 2 arányban kell történnie. A kérdésnek ily szempontok szerint leendő törvényi vagy rendeleti megoldása valószínűleg elégedett is kellene, bár tökéletes a dolog természeténél fogva azért nem lenne, mert az a kérdés, hogy tiszta hitelügyletről, vagy valami burkolt ügyletről van e szó, minden egyes esetben vita tárgya marad s megegyezés hiányában bírói megállopításra szorul. Ripp- Erdélyi levelek (IX.) Mester, ha tudnám, hogy cikke megírásában más szándék nem vezette, minthogy öt percig együtt emlegettesse nevét az enyémmel, — igazán nem zavarnám meg az örömét. De ön mást is akart: denunciálni akart. Kitűnő írótársam, Molnár Ferenc, a hazafias képek mögött mindig poloskát sejtett; én a hazafias arcok mögött sejtek férges gondolatot. Mester: Ön jól tudta, hogy a Zord Idő politikai irányítása és a Marosvölgyi Munkásnál kifejtett szerény kisegítő működésem között elvi eltérés fel nem lelhető s ha utóbbit nemzetközinek ítéli, — ne feledje, hogy négy hónap előtt a Zord Időről ítélkezvén, — arról is ugyanezen megállapítást tette, nemzetközinek nevezte a Zord Az ármegállapítások, — mint ahogy a lapok megírták, — egyes helyeken oly nagy mértékben csökkentették a behozatalt, hogy néhány város az éhhalál előtt állott. Az illetékes körök e válságos helyzeten úgy véltek segíthetni, hogy az egész vonalon egyetlen tollvonással eltörölték a maximális árakat, ezzel egyidejűleg megszüntették az árvizsgáló bizottságokat és az árdrágítási visszaéléseket egy ítélőbizottság hatáskörébe vonták, mely egy ideiglenes királyi dekrétum alapján hozza meg ítéleteit. Hogy a legutóbbi maximálás nem volt egészséges alapra fektetve, az kétségtelen. Régi tapasztalatok bizonyítják, hogy az ármegállapítások csak akkor vezethetnek sikerre, ha azt Ádámtól — a nyerstermékektől — kezdik és ha ennek keresztülvitelét illeiékes körök nem tartották fizikailag lehetségesnek, úgy talán elfogadható az az álláspont, hogy tegyük a kereskedelmet szabaddá. A rendelet első fele tehát ezen elv alapján esetleg némi sikerrel kecsegtet, de az árvizsgáló bizottságok eltörlését helytelenítjük. Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy a kereskedők hasznát harminc százalékban állapítsa meg számláik alapján, ami úgy hisszük, éppen elég busás jövedelem volt s hogy működésük bevált, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az üzletekben mindig volt áru és pedig különféle, miután minden cikk többé-kevésbé egyforma haszonnal kecsegtetett. Az árvizsgáló bizottság sosem jelenthetett a kereskedőre nézve existenciális veszélyt. A beszerzési árak emelkedését ez a fórum mindig jóváhagyóan vette tudomásul, sőt sokszor igen elnézően. És most beszüntették működésüket azzal az indokkal, hogy a kereskedelmet szabaddá akarják tenni, bárha az árvizsgáló bizottság sohse gátolta meg a tisztességes kereskedelmet forgalmának szabadságában. Mi lesz most ? Az egyetlen hivatalos ellenőrző fórum megszűnt és helyébe ítélőbíróságot állítottak, amelynek megvannak drákói törvényei, de nem lesznek elítéltjei. Ki fogja ellenőrizni, hogy a kereskedők tényleg a 30%-os alapon állanak ? A közönség? Tévedés. Aki nem tudja megfizetni az árakat, egyet káromkodik és odébb áll, de legkevésbé se jut majd eszébe, hogy a kereskedőtől elkérje a vásárlandó cikk számláját. Nem, ez így nincs jól, ez ép olyan komikus, mintha egy hatalmas rendőrségi fogház volna és nem volnának rendőrök. A madarat is meg kell fogni, mielőtt kalitkába tennénk, hát még a jómadarat! Jelen pillanatban a közönség teljesen ki van szolgáltatva a kereskedelemnek. Itt már csak e sorok írója által többször hangoztatott azon terv segíthetne, hogy a szakszervezetek vezetősége utasítsa a magánalkalmazottak csoportját, hogy tagjai a legszigorúbban ellenőrizzék üzleteikben az árszabásokat. * A cikk megírása után értesültünk, hogy Albu Cornél dr. polgármester a következő hirdetményben cáfolja meg az árak maximálásának eltörléséről szárnyra kelt híreket: Nyomatékosan figyelmeztetem a közönséget, hogy az árvizsgáló bizottság által megállapított maximális árak valamennyi árucikre irányadók. Az attól való eltérés úgy az eladókra, mint a vevőkre kihágást képez és a vétkezők a rendőrhatóság 10.000 lejig terjedő pénzbírsággal fogja sújtani. Visszaesés esetén 6 hónapig terjedő szabadságvesztés százezer lejig terjedő pénzbüntetés, az áru elkobzása, iparigazolvány megvonása és illetőségi helyre való kiutasítás fog kimondatni. A napilapokban közölt azon cikk, hogy a maximális árak hatályukat vesztették és hogy az árvizsgáló bizottság működése fel van függesztve téves információn alapszik. (Xssmnwmmmmmmmmmmmm) Megszüntették a maximális árakat ? Az árvizsgáló bizottságot nem kellett volna eltörölni* - Bíróság ellenőrző közegek nélkül. Targul-Mures (*maios*b'ltit*920. szept. 16 Idő irodalmát és mindennek, csak nem magyarnak... emlékszik-e Mester? Most úgy találta jónak, hogy a Zord Időt a „magyar nemzeti kultúra szolgálatában álló lapnak* jelezze s ellentétbe hozza „másik lapom"-nál kifejtett destruktiv törekvéseimmel. Értem Mester, Ön minden módon és minden téren ártani akart nekem s ez magyarázza, hogy fegyvereit nem a tisztességes újságírás fegyvertárából válogatta. De mi magyarázza ezt a minden áron ártani akarást? Avatatlan ember azt gondolná, hogy: az irigység. De a beavatott tudja, hogy egy két jobbérzésű ember rokonszenvén kívül, még csak immateriális javakkal sem rendelkezem, s az olyan gyakorlati észjárású ember, mint Ön, — ilyen embert, mint én — nem irigyelhet. Mi vezette hát ? Oktalan rombolnivágyás, magyarázhatom csőcselék-ösztön, semmi más. De térjünk a dologra — ugye — Mester! ? Megnyugtatom: nem igaz a vacsora, nem igaz a 40,000 lej, nem igaz a 100,000 sem és nem igaz, hogy meg van mentve a „Zord Idő”. Kilátásai zordabbak, mint valaha, fennállását a magyar burzsoázia nem tudja, vagy nem akarja biztosítani. A bátorságról is essék itt pár szó, ön jól tudta, hogy mögöttem senki sem áll, sem pártok, sem osztályok, sem egyesek. Ha sejtette volna, hogy mögöttem a burzsoázia áll, a száját sem nyitotta volna ki és ha a proletáriátust sejtette volna a hátam mögött — moccanni sem mert volna. Mesteri De ön tisztában van az erőviszonyokkal és számítani tud. Határozott sikere volt a cikkének. Sokan, nagyon sokan örültek neki. Mondhatnám: mind az Önhöz hasonlatosak. Hanem kérem Mester elégedjék meg ezzel a sikerrel. És ne kényszerítsen, hogy még egyszer szóba kelljen önnel állanom. Dr. Osvát Kálmán. Kifutó Matyi jelentései. Felveszi: BUS. — Na, szerkesztő úr, ilyen még nem történt velem, még most is reszket vőlegényi szivem, ha ez a borzasztó dolog eszembe jut. A menyaszszonyomról van szó, kérem. Hogy milyenek ezek a lányok s hogy még milyenebbek ezek az ifjak! Hát ez rettenetes! Kérm, a dolog úgy történt, hogy ebéd utáni álmom után elmegyek a menyasszonyomhoz. A cseléd azzal fogad, hogy a nagyságosasszony még alszik, Renée kisasszony pedig a szobájában van Deutsch Trisz- Felsőfiőr, talpam, üneőpárszenékek, OPOK előnyös (irhán, kitűnő minőségben kaphatók a cipő- és Boripari Hess^é^^társaságnál Regele Ferdinand (Főtér) 45. szám alatt