Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1920-01-04 / 1. szám

1 930. feneét 4» TÜKOR mindenséget átható nagy energiákról, melyek ideiglenesen emberi formában nyilvánulnak meg, bizonyos magas célok elérése végett (Doverly). (Ebből érthető az én nélküliség. Az t. i., hogy senkinek nincs külön élete, hogy a nagy m­indenség élete egy éset !) A megvilágosodás, a jóvátevés álla­potát nibbanámnak nevezi a páli nyelv s az Európában lélekvándorlás hitének tanított buddha vallását s tekintetben egészen helytelenül tanítják az isko­lában s igy az intelligens európai embernek is helytelen volt a felfogása. A páli nyelv nibbanámja megfelel a ismertebb szanszkrit nirvánának. Ez azonban nem a semmit jelenti . A páli nyelvnek több alapos ismerője behe­­lyesítette a semmit azon helyekre, ahol Buddha írásaiban a nibbanána előfordul s azt az értelmezést találták egyhangúlag elfogadhatónak, hogy ez az állapot szellemünkben és szívünk­ben kialvása annak a bűnös, vágya­kozó és a léten ragadó vágynak, mely a meg nem világosodottban benne él. A determinizmus és az akarat­sza­badság elmélete között is közép uton halad és nem ellenkezik az okság törvényeivel sem. A negyedik alapigazság, a szenvedés megszü­ntetéséhez vezető nagy nyolc­­rétű útról külön kell megemlékeznem. A helyes életmód az érzéki élet és az aszketizmus között van s a tanok azt mondják róla a többek közt: nem érzéki életet élni alacsony, közönséges, szentségtelen és egészségtelen gyönyör­­életet, sem önsanyargató életet, mely fájdalmas, szentségtelen és nem üdvöz­­hoző, a középút látóvá és megértővé tesz békességhez, megvilágosodáshoz, Nibbánumhoz vezet. A nyolcrétű­g! elnevezését onnan kapta, hogy a hívő­nek fokozatosan a következőket kell magáévá tennie: 1. helyes megértés, 2. helyes meggyőződések, 3. helyes beszéd, 4. helyes tettek, 5. helyes élethivatás, 6. helyes igyekezet, 7. he­lyes kontempláció, 8. helyes meditáció. Ezek segítségével jut a ssibbanam állapotba. Van tudós­ító, aki azt állítja, hogy a buddhizmus az egyedüli vallás, mely nem áll ellenkezésben a tudomány felfedezéseivel, igaz viszont, hogy sokan a buddhizmust nem is tekintik vallásnak, hanem bölcseletnek. De ez csak­­játék a szavakkal. Annyi tény, ha egy rendszer az egyénnek életét vezeti, annak irányát meghatározza, úgy ez az egyedüli vallás az ő szántára. Törekvésem e rövid felfogásunkat helyesbítő ismertetései az volt, hogy önök is mondják velem együtt: végre egy megnyugtató világbölcselet! De azt hiszem, ezt nem értem el. (-g­y ) — bár akarná — illedelmesen köszönni. A Ill­ik közleményben említett nem­­köszönök jórészének viselkedése ide vezethető vissza. Csak radikális orto­pédiai eljárással gyógyítható, hogy t­i. az illetőnek kalapját leütjük a fejéről. A nők között egy hasonló betegség észlelhető, az u. n. köszönési nyak­­szirtmerevedés. Egyes kiválóbb bel­gyógyászok szerint a baj holmi agy­­bántalmakra vezethető vissza. Csak egy módszerrel gyógyíthatók, ha leg­alább két és fél tégla egyszerre esik a fejükre. A város közegészségügyének jelentős javulása a Nagy Háború végére tehető, mikor is a forrongásban levő polgár­ságot egy félszázad, műszerekkel jól felfegyverzett specialista elfoglalta. Legtöbbje bőrgyógyász, miután állító­lag a közönség bőrén lehet legtöbbet foglalatoskodni. Kezelésük után, sajnos, egy újabb fejbetegség marad vissza a gyógyultan távozó pácienseknél: mindegyikük a fejét vakarja. A tavalyi emlékezetes spanyoljár­ványt az idén az angol és francia járvány váltotta fel. E kór a nyelv és síri izmok zavaraival kezdődik, a beteg otthon és utcán vad hangokat hallat, mint pl.: „Du ju szpik inglis, szőr?“ ,neg • „Parlé vu franszé ?“ Hónuk alatt könyveket, irkákat cipelnek, a korzón „Times“-t és „Le Figaro“-t lobogtat­nak s könyvesboltokban feltűnő han­gon soh nem hallott angol és francia könyvcimeket kiáltoznak. Gyógyítha­tatlanok. Kronológiai sorrendben legutolsónak említhetjük az utóbbi időkben fellépő matiné lázt. Belgyógyászok szerint epidemicocontagiózus betegség, mely­nek úgy izolált személyek, mind egész egyesületek is ki vannak téve. E kór a fagy beálltával úgy elszaporodott, hogy a Zord Idő a közvélemény nyomása folytán nem tudott kitérni azon mozgalom elöl, hogy az elavult közmondásokat ilyen értelembe át­dolgozva és legutóbbi szerkesztőségi ülésén néhány szólásmódot a követ­kezőkép változtatott meg visszavonásig: „Nem mind matiné, ami fénylik“, „Ki korán kel, matinét lel“, „Felülfi­zetési nyugtával : dicsérd a matinét“, „Jobb ma egy matiné, mint holnap egy koncert“, „Mindenki a maga ma­tinéjának Kovácsa“, „Szász matinénak is egy a vége“ és így tovább. A matinélázzal szemben a helyi or­vosi kar tanácstalanul áll. Kórokozó baktériuma ismeretlen. Állítólag a víz­től kapják. Kultúrájét városunkban. Úgy szép az élet, ha zajlik — szo­kás mostanában mondani. S úgy látszik mindenki igyekszik e szerint a recept szerint élni a napjait. Egymást köve­tik matinék, koncertek, cabarék — hogy az állandó színház állandóan friss cse­megéiről és a Mozi szenzációiról ne is szóljunk. Sőt képkiállítás is volt váro­sunkban. Sőt el is fogyott belőle kb. 40.000 kor. értékű műtárgy. Hasonló anyagi sikereknek örvendeznek a kü­lönböző előadások is, majdnem kivétel nélkül súlyosan telt házak előtt zajol­­vm­ le. Pedig csaknem egymást érik a tiszteletteljes vállalkozások, már-már noteszbe kell előjegyezni az embernek, ha nem akar végzetes mulasztást el­követni. Az elmúlt hónapban volt egy con­cert, két matiné, de egyik elmaradt s egy cabaré-est (Sylveszter), csupa kellemes emlékekkel terhesek. A Szín­­ház és Társaság matinéja változatos, de kissé pikáns műsora azonban in­kább cabarészerű volt — hahát a Syl­­veszter-esti cabaret matinénak tűnt fel. Ez a change-one azonban nem változ­tat a tényen, hogy a közönség jól mulatott. A színház kitűnő művészei mangánszámaikban is ép oly kiválók, mint a Szabó Pál deszkáin. Még változatosabb és becsesebb képet mutat január hónapja s ha neki a decemberihez hasonló qualitásokat szabad előlegeznünk — amire a ren­dezők feljogosítanak — akkor előre kimondhatjuk, hogy az idei Campagne pompásan sikerült. Sorrend a következő: 4-én az­­El­lenőr" matinéja, 5-én Daán Ilona, hangverseny énekesnő, dalestélye, 6-án Medgyasszay matinéja, 12-én Chován és Tonházi hangversenye, 26-án Simor Jenő önálló hegedű­estélye. Csupa ki­magasló művészi események, melyek­ről elmaradni lehetetlen. De meg kell emlékeznünk arról a hangversenyről, a­melyet Zsizsmann és Hajas Brassóban rendeztek, mert hiszen nem közömbösek előttünk azok a babérok sem, melyeket zeneiskolánk kitűnő mesterei idegenben szereznek. A „Brassói Lapok" e concertről így írt .Mindkét művész a marosvásárhelyi zeneakadémia tanára. Éles, határozott vonásaik nem árulják el a korukat. Előadásuk nagyszerűsége és techni­kájuk gráciája az örök fiatalság tom­boló energiáit mutatják. Haják hegedűművész szenvedelmes temperamentum. Felfogása merészen egyéni. Csupa szikrázó indulat inter­pretálása, játéka meg­annyi szenvedé­lyes erővel és annyi gyöngéd érzéssel telitett, hogy érzéseit ujjain keresztül egyenesen ránk kényszeríti. Ideges karcsú kezei a hegedűre te­remtődtek. Zsizsmann zongoraművész méltó társa Halaknak. Nyugodtabb temperamentum. Kíséretével sok helyen elnyomta az együttesben különben erősen csengő hegedűt. Tán túl sok ügyeimet kívánt a maga számára. A műsor a legjobb ízléssel volt összeválogatva. For Aulin, Wieniawsky és d’ Ambrosio a megszokott szerző­ket új érzékkel és új hatásokkal vál­tották fel. Az előadás technikájából is új értékkel kápráztattak. A hegedűs vonója különben is valóságos boszor­­kányművészetet űzött. Nagyvilágias finomsággal hajoltak meg a művészek az őket ünneplő tapsoknak. Kreislernek Liebsleiden c. apróságával mint ráadással fejezték be feledhetetlen szereplésüket.* Heti strófák is. ............... Csalódtam! Lantomnak rozsdamarta burját Felajzom­, haj, kegyetlenül, És elpengetem azt a nagy but, Amely szivem hegyébe ül Csalódtam én, csalódtam kérem Csalódtam hej, keservesen És hogy elpusztítsam magam Már csak az alkalmat lesem Keserű már nékem az élet, És savanyúvá váltam én! Mindjárt a mostan ránkköszöntö Kedves újévnek reggelén. Hogy pánkót egyek újév napján Z­ir és liszt után futkosok Újév előtt már három héttel­­ kaptam ! — Ily szerencsés vasék ! De pánkót kérem még sem ettem, Ám feleségem megrakott. . . Megszámláltam testemen erre-arra Harminckilenc daganatot. . . S miért ? kérdezed óh vidám nyájas Mert cukrunk nem volt — fájdalom Azért csöpög le vérpirosan Lantomról is komor dalom. 3. oldal Azért nem ehettem pánkot mégsem S szereztem sok daganatot — Mert Révész Gyula cukrot ígért S mint annyi sokszor — becsapott I... Gélem­­ ossa Az Ellenőr matinéja Az­­Ellenőr* ma délelőtt 11 órakor matinét rendez szegényei javára A pá­­ratlanul gazdag és változatos műsor­ról az alábbi sorok tesznek tanúságot: 1. Prolog. Írta: Morvay Zoltán, elő­adja Jávor Alfréd. 2. Énekel Szidon Istvánné. 3. Hegedűszóló, előadja Halász Ti­bor, zongorán kiséri Haják Károly. 4. Felolvas dr. Nagy György, az „Ellenőr" belső munkatársa. 5. Párjelenet. Előadják fi­rth Idua és Kassay Károly. 6. Nyugat gyöngyszemeiből szaval Ladányi Imre. 7. Énekel dr. gróf Teleki Domokosné zongorán kiséri Zsizsmann Rezső. 8. Cselló szóló, előadja Kozma Géza zongorán kíséri ifj. Kovács Elek. 9. Szász Béla verse. Szavalja Doná­nay Piroska. 10. Táncjelenet. Előadja Tatár Miklós 11. Kettős Schuller Frigyes és Metz István operettjéből előadják Seregh Marcsa és Aldori László, zongorán kiséri Zsizsmann Rezső. 12. Énekel Vojka Antal, kiséri Benkó Sándor zenekara. 13. Tánckettős: Metz Albert, Antalffy Endre és Metz István .Don Juan a háremben* c. operettjéből. Előadják: Hort Idus és Begovits Emil, zongorán kiséri Zsizsmann Rezső. 14. Zárószavak. — Konferál Metz István.­­ Jegyek a pénztárnál kaphatók. (Ziaaian HHiMH) HÍREK. A hollók... A bús fekete hollók, amelyek tollak komorságával valami szomorú bánatot támasztanak az emberben, amikor reá­­szállnak az elhagyott kert útjaira, a téli fára s valami lelket­ megremegtető han­gon belekiáltják az elmúlás világába, hogy: kár, kár, kár! Bizony kár, hogy meghal a nyár, az álom és az élet, kár, hogy tavaszunk, nyarunk mindig, örökké, kiparrirozha­­tatlanul ilyen szomorú, hollókárogásos télbe vész el. — Virágos tavaszunk, nyarunk madár csicsergésnek a vége temetés, amely felett ti, a tél szomorú gyász énekesei: hollók, sírjátok el mo­noton, bus dalotokat a komon kár, kár, kárt... Néztek már önök közelről egy ilyen fekete ruhás madarat, amint végtelen önérzettel lépkednek a fölröppenés előtt s rávetik fénylő, szemrehányó tekintetü­ket az őket zavaróra ? Vették már észre, hogy e gyönyörűn ragyogó kis fekete szemekben milyen haragos meg­vetés van, valami gyűlölet, a nincste­­lenség, a kitagadottság, a szűkölködés gyűlölete, mint­ha mi lennénk a hi­básak, hogy a természet mostohasága elvette előlük a létfentartás eszközeit. Mintha minket akarnának felelőssé tenni azért, hogy nélkülözniök kell a tél szűkkeblűsége miatt, mintha azt mondaná sötét tekintetük: nektek van mit enni és nekünk nincs, kár! Na­gyon kár, hogy így van ez beosztva UH Régibaromvásár-u. 34. Czim- és reklám­­festészetSPITZ Qvegcflfzolda éi Uj! tükörgyár Régibaromvásár-u. 34.

Next