Tükör, 1921 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1921-12-04 / 49. szám

7 oldal egy 300 korona adót fizető gazda pénz helyett egy métermázsa buát szolgáltatna be a kincstárnak, amely után ezzel a búzával, illetőleg egy nérmázsa buára szóló búza jeggyel fizetné ki egy tisztviseőt . Ezerint egy megbízható pénzegység keletkezne, mely rövid idő alatt békebeli árviszonyokat teremene nem arany koronában, hanem a vele egyérékű búzában. Az átmeneti idő alatt természetesen tekintettel kell lenni azokra, akik nem termelnek, illetve akik a búza világpiaci árát nem tudják megfizetni. A búza lenne mindennek az alapja, a cukor kilója 2—5 hiós buzajegybe kerülne, az ipari munkásháború előtti keresethez képest 15 mázsa buzafizetést kapna, a miniszteri tanácsos havi ezerkoronája helyett 33 mm. búzáról szóló buzafizetést. A buzajegyek mindenkori árára szóló buzajegyeket az állam, vagy valameny szabadalmat nyert pénzintézet bocsátaná ki. A kibocsátások klömböző búzamennyiségre, iletőleg annak mind maori árára szólnának. Az új valutához alkalmazkodna a budget, az egész adórendszer. Sikerét egy radikális progresszív adórendszer biztosítaná. A hozadéki adókat arányba kell hozni a búza békebeli és mostani árával, mint ahogy az összes állami bevételeket és kidisokat. legfest a magyar valuta problémájának legújabb megodás lehetősége. Csak aztán még az istent is megkell nyerniök hozzá a magyar szíveknek, mert a buzapénzt nemcsak a rossz pénügyminiszter, hanem a jég is elverheti. M 1. Pártoljuk az iskoláinkat is! A napokban nagy lelkesedéssel alakult meg a Marosvásárhelyi Magyar Szinpártoló Egyesület. Programma szerint a helyi színháznak erkölcsi, de főként anyagi támogatását tűzte ki Céluk Dicséretes és hivásának fontossága szerint nem eléggé méltányolható alakúlás. Nem ismerünk egyesülést, mely alkalmasabb időpontban keletkezett volna, mint éppen a Sonpártoló Egyesület. Közönségünk megértete a kor hivó szavát, minden gondolkozás nélkül szívesen hozott ádozatot és ezen ágozatkészség nemcsak egyesek, hanem a közönség legszélesebb rétegében is megnyilvánult. És ezért jogosít nagy reményekre ez az új alakulás, ez a lelkesedő jel arra, hogy a Sinnpártoló Egyesületnek nagy feladatai vannak és feladatait el is fogja végezni. De amikor a Színpártoló Egyesület magasztos missziója így az érdeklődés homlokterébe került, nem szabad megfeledkeznünk egy másik, mérteiben éshivatásában talán ma hatalmasabb kultúrtényezőről: az iskoláról. Az iskolák ma élik legválságosabb óráikat. Nem tudni, mely iskola mely pillanatban zárja be örökre kapuit, hogy elhallgasson benne a tanítás és örök némaságra legyen kárhoztatva. Felekezeti iskoláinkat a legteljesebb mértékben fenyegeti ez a veszély. Az iskolát fzenntartó egyházak részben nem tudják, részben nem akarják az iskolákat kellőképpen ellátni a megkívántató anyagi szükségletekkel. Tanítóik és tanáraik ehberert kötelesek nagyobb részben tanítani. Valóságos rabszolgái hivatásuknak és a fonton növekvő méltánytalanságon felül oly csekély fizetést kapnak, melyből megélni lehetetlen. Nm célzatos az alanyi összehasonlítás, csupán a lu fórum kedvéért iktaijuv ídj és okulására azoknak, akik szavunk súlyát nem hajandók kelőleg mérlegelni. Egy kóisianat havi fizetése 1200—1500 lei. Egy jobb színész havonta 2000 lei fizetést kap. Pimidonna, vagy bonvivant 3—5000 lei havi jövedelmet élvez. Nézzümt ezekkell Siempen a tanerőd fittesét. Egy tanító havi fizetése 600 -1000 lei egy középsalai tanáré 1000 — 1500 lei, kerekedelmi iskolai tanároké ugyanannyi. Ebből is látható, hogy a tanárok és tanítók mennyire mostana elbánásban részesülek. A kultúra napszámosainak ilyen kevésre értékelése nagy veszedelmeket rejt magában. Duhanjon hát áldozatkész közönségünk szíve irántuk is, hiszen gyermekei jövőjénk érdekében cselekszenek, ha az ügyet pártolásukba veszik R akítják meg a régi mintájú Iskola Egyesületeket a Színpártoló Egyesületéhez hasonló elkivéssel és nyújtanak segítő kezet a jobb szásra érdemes tanítói karnak, mely annyi szenvedés, annyi nélkülözés után is becsülettel és odaadással szolgálja kuluránkat. Nem könyöradomány kell a tanítónak, hanem méltányos bánásmód és csak anmi kenyér, amennyiből ő és családja jóllakhassanak. Ennyit pedig megérdemelnek azoktól, akiket önzetlenül és fáradhatatlanul szolgálnak. Kilárt Magántisztviselőnőt keres RÉVÉSZ könyvkereső Németül is tudok előnyben. Pesti levél a Váci-uca és a Szervita-tér sarkiról. A megfigyelő helyen állok, innen nyitik aegszebb kilátás a V. c . dh frontra D*n felleg, ilyenkor kezdődik az ostrom. N*»i szemek intenzív pergőtüze indul m moklis, betétes cipő» gavallérok ellen s a másik lába élénken viszonozza a tüzelést. Egy járda részen apróba csoportosuás, híiterveket tárgyalnak. Egy nyúlunk fiatalember tart előadást az pihenséges egységek felvonulásáról .Lépésre tőlem épp most fejeződik be egy mesteri átkaroló mozdulat. Ne sok fantázia kell hozzá, hogy igy lássa az ember A hadimilliomosokból rekrutálódott új felső tízezer vívja itt minden délben a tört dévaj harcait a divat, helyesebben a franc válogatott fegyvereivel. Az embernek etaborul a szíve, ha arra gondol, hogy három-négy utcával arébb már a nyomorral, az éhséggel viaskodik az élet, de e disszonancia se tart bennem soká, mert egy vágtában megálló autóból két bundikban fuldokló hölgy lép ki , ahogy elsuhannak mellettem, beleszédülök perverz illatú parfümhullámaikba. — Ha id adja hatvanezerért, megveszem, — mondja az egyit, s a következő pillanatban eltűnnek egy szörmüzlet ajajában, önkénytelenül utánuk fordulok. Mi az ördögöt akarnak venni hatvanezer konnaér ? A kirakatba belülről egy kéz nyúl be s egy drága, Iten tudja miféle prémkabát tünik el a hitter söléjében. A nagyságának tehát nem elég egy budi, mint ahogy a legközelebbi tőzde hausze után férje urának se lesz e ege, dő ez az előttem suszogó 30 HP Mercedes. A soffőr külömben ki se kapcsolta a gáztesztet. Nem érdemes azért a kis bennért. Jól tudja, hogy úrnője nem sokáig alkudozik. Akaratlanul is az autókra terelődik figyelmem. Va aha, jó békeidőkben a V-tci utca tibu volt a gépkocsiknak. Az u’test megmaradt asztalok számára, aki fladni akart, kiment a Stefánia útra Ma másképp van. Nincs az a pesti autó, mely ha a Belvárosban jár, bele fordulna „egy szóra* a V ciuciba. Mintha ez a korzórész valami ellenállhatatlan B csati csárdija lenne a gépkicsiknak. Vágtatva, hangos röfögéssel ívelnek be a Kossuth Lajs utca és Szervita tér felől és bőgve, karattyúlva, karöltve, sipolva riasszák fel a járdára az úttesten szorongó tömeget Ha másképp nem is, úgy biztosan magukra vonják a fzegmatikus pesti figyelmet. Sokszor eltemődtem, mi lehet az oka ennek az elfúlt jo et dorbézolásnak ? Kapitaista, erősen konzervativ államforma, — gondoltam eleinte, — íme egy ország, mely az egyik szélsőségből a másikba esek. Három évvel ezelőtt a proletariátus élelmesebb része tobzódott a javakon, ma meg a tőkés osztály csinál miliárdokat a nyomorgó tömegek kiszipolyozott, véréből. Ez a reakció — véltem — mely most milliókon áll bosszút az egyesekért. Pedig mekkora tévedés! Hiszen ott a szomszéd, a politikai szabadság tekintetében tejjel-mézzel folyó Ausztria. Az Erdélyben ugyancsak elterjedt emigráns lapok színes szavakkal ecsetelik a modern, szocialista-kommunista ország ideális belpolitikáját, az egyéni szabadság, sajtószabadság és más szabadság hazájárói. De azért közben bécsen hallgatnak arról a kapitalista rablóuralomról, mely rabszolgát csinál Ausztria népéből. Az osztrák proletár és polgár ma néhány tízezer börzespekulánsnak van kiszolgáltani, akik pénzsovár szemérmetlenséggel szorítják le a saját országuk valuását, csakhogy ezáltal újabb és újabb haiti-, se-okkal tízszerezzék meg vagyonukat a tőzsdén. És a szó ideális értelmében vett szocialista kormánynak egy szava sincs a spekuláció anarchiája ellen. A bécsi flanc felül múltnhidea képzeletet, az orfeumok, bárok naponta miliós forgalmat csinálnak, a pezsgő patakokban folyik a hajnalig tartó dáridókban, a proletár nyomorból utcára került lányok rekedtre ordítják magukat a jól elfüggönyözött szeparékban — a ezalatt apjuk, a rabszolga munkás, valahol egy külvárosi nyomortanyán üres gyomorral, de tele önérzettel állapítja meg, hogy Ausztria sorsát ma az ő osztálya irányítja .. . De térjünk vissza Budapest««, az V»ciuca sarkára. Fél kettő. Autók, éreztek, most már tömegesebben, hogy a szegény hátrafáradt korzóikat ha- 'zavigyék. Nini, amott a túlsó oldalon most száll be egy taxiba egy vásár;» helyi ifjú miután szőke tündérét előzőleg lesegítette. Épp tegnap hallottam a Fiume tőzsdeasztalánál, hogy a papája a napokban nyolcvanezer lejt bízott rá valami üzlet lebonyolításához. Szegény papa hám Bocsánczy divatáruháza a Kultúrpalotával szemben ■ Daltól angol kelmék legnagyobb választéki TŰKOR fargwl-Nwres |»iams»ií*sáirtiely), 1911. december4. BCD Trg.-M.-Vásárhelytől Londonig és vissza. Egy féléves tanulmányát Imprasszról. — Dr. Antalffy Endre nyilatkozik a „Tilkör“-nek. IL Kérdez ön, hogy Nyugat irodalmi világában mi volt ez év folyamán a legkimagaslóbb esemény ? — Paks irodalmi életét, sajnos, nem volt mit simám rövid a tanózkodásom alatt tanulmányozni. Londonban két nagy esemény hatott szemeeként az utóbbi időben. Az egyik Wolls-nek, a kiváló angol írónak Salvation of Civilisation (A civilzáció megváltása) című könyve, mely különösen az angol ifjúságra gyakorolt mély hatást. A könyv utópisztikus álmok merész szövése. Mnt ilyennel a gyakorlati politika legalább a jelenben kevéssé számolhat és kevés megvalósítható ideát talál benne. De mint prófétai jóslat nagy elkövetkezések felé mutat. Másik nagy esemény Einstein professzor látogatása Londonban, ahol mint Lord Hidane veidge a Kings Colegeban tartott német nyelven előadást. A világháború után ez volt a legelső alkalom, amely a háborúval elválasztott két halálos ellenfelet: az angolt és németet a megértő tudományként égisze alatt barátságban összehozta. Az előadást fényes bankett követte, melyen Lordon és egész Anglia legkiválóbb tudósai részt vettek. A Kings College principalje és Lord Hadane felköszöntőkben ünnepelték a nagy német tudóst, különösen kiemelve a tudománynak az egész világot összefogó nagy kiegyenlítő hatalmát. Einstein az előadás elindulta előtt kiment a londoni temetőbe és koszorút helyezett nagy elődjének, Newtonnak sírjára. Londonban járó magyar embernek különösen jól esik találkozni olyan magyarokkal, akik Lordin tudoányos életében kiváló helyet foglalnak el. Sir Aurél Sein magyar szammszá a Lndban kö tud mígt. London egyik régi magas nívójú főiskolájában, a Jon’ College-ben (rabbiszeminárium) a College principale-je dr. Büchter Gula és egyik tanára dr Marmorstein, a budapesti egyetemen végzett tudósok. A londoni zsidó hitközségek nagy előszeretettel választanak Budapesten és Pozsonyban végzett rabbikat, mint akik műveltségükkel és nyelvbeli készültségükkel leghamarabb asszimilálódnak angollá. A magyar zene térfoglalása sem csekély Londonban. Hónapok óta két magyar operett megy London két nagy színházában : a Kálmán Hollandi menyecskéje és a Jakobi Szibilije. Ami a képzőművészetet illeti, a háború kínos vajúdásaiból bizony semmi nagyszerű nem született. Annál inkább kapaszkodnak főként Londonban a régi nemzeti értékek kultuszába. Turner imádata a közönségben is elterjedt. Whistler Angliában nem olyan nagy, mint amennyire a mi fiatalságunk lelkesedése tartotta, talán azért, mert a maga idejében valóságos forradalmat jelentett. Most meg japáni hatást elemeztek ki belőle az angol műkritikusok. — Van a londoni tudományos és művészeti múzeumoknál egy nagyszerű intézmény,, meg a népnevelés szempontjából megbecsülhetetlen értéket képvisel. Csodálatos, hogy se Németország, se Magyarország nem vették észre ennek az intézménynek nagy jelentőségét. E múzeumok: a British Museum, a National Gallery, a Tate Gallery, stb hivatalos előadókat tartanak, kik előre beosztott heti órarend szerint, naponkint kétszer is, a múzeumokat látogató közönségnek, az iskolák ifjúságának a múzeum gyűjteményeiről, illetve azok egyes csoportjairól népszerű előadásokat tartanak. Ezek az előadók valósággal művészei a népszerű előadásnak és főképen az iskolák oktató munkáját hasznos utódon kiegészítik. Az elmondottak ellenére is London nem az a világ, hol az igazi tudomány, és művészet lakik. Egyetemi élete most, a háború után kezd az alapokra helyezkedni és a» nevetés praktika« céljai mellett az önálló tudományos kutatás otthonává is lenni. Művészeti életéből ki van zárva az intimitás. A szenzációkeresés és az üzleti koncepcó áldozatává lesz a művészet. Sharvespere kultusza egy jelentéktelen, magánvállalkozóban levő szihit, az Od Vic színpadjára szorul. Egy-egy Bernhard Shaw- loadisnál még mindig nagyobb szenzáció a Chu Chin Choe című operetté előadása, mely 1916 tól kezdve ez év júliusának végéig, tehát öt álló éven keresztül,naponkint kétszeri előadásban, megszakítás nélkül került színre. A világnak ez volt eddigelé a legnagyobb színpadi teljesítménye. A darab egyszeregyéjszakás mese. A ’vadütnök, világi'á-á effektusok, valódi négifjei tetemették a darabot azon a határon, amelyig színpadi előadás művészi W- adit maradhat. (Folytatja*)