Tükör, 1922 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1922-05-14 / 20. szám

­ benne, megtalálom én is a számítá­somat Boltot nyitok és . . . — Nem találod meg a számításodat. Utcát kell nyitni. — Tömegre fogok dolgozni. Marha minden tudós és termelő, aki éle­tet ment és közjólétet emel, csak úgy a babérért. Profitra kell jót tenni, hogy azt mondják az emberről: jó üzlet­ember. — A jó üzletemberben, kérlek alás­­san, benne foglaltatik a jó ember is. Föllélekzettem, hála Istennek! És nagy hévvel játszottam a derék Vállalat sógorával és végeredményben megta­láltam a magam számítását. Hanem annak a vasutasnak a boltjába nem megyek. Annak hat év al­att kell meg­találni a számítását­­ a. Kevésszámú közönsége valóságos rajongással ünnepelte mind a két mű­vészt, akiknél különb sóba, de hasonló értékes énekes is csak kevés szerepelt még a Kultúrpalota immár 10 éves színpadán. Csütörtök este a Kultúrpalota nagy­termébe költöztek át színészeink, hogy segédkezzenek Aca de Barbu és Gro­­savescu kolozsvári vendégművészek­nek a „Parasztbecsület” színre hozá­sánál. Valóságos ünnepi est volt ez. Körülbelöl ezerkétszáz hallgató gyö­nyörködött a zeneiskola derék tanárai­val kibővített zenekar precíz összjáté­­kában, Vajda karnagy tökéletes, mes­teri vezényletében, Barbu és Grosa­­vescu bármely világváros operaszín­­padán helytálló ének- és játékművé­­szetében és Metz Piroska pompás orgonajátékában. Mintegy expiálni akarván a vendégek keddi hangverse­nyéről való távolmaradását, a közön­ség leírhatatlan lelkesedéssel honorálta a ritka­ műélvezetet, melyben a kolozs­vári opera jeles tagjai részesítették. S mintha zenekaron és karnagyon, játé­kosokon és énekkarokon végig min­denki lépést akarna tartani Barbu és Gro­­savescu kimagasló művészetével, tehet­ségének és képességének legjavát adta, így került színre Mascagni operája minden tekintetben tökéletes előadás­ban s hálás lennénk a színpártoló egyletnek, ha gyakrabban is módját ejtené hasonló vendégszerepléseknek. Kár volt az est végtelenül kellemes impressióit a­­Rubikon* előadásával ellensúlyozni. Ha a közönség tíz óra­kor eltávozhatott volna, sokkal mara­dandóbb nyomokat hagy érzésvilágá­ban a „Parasztbecsület“ nyújtotta sok műélvezet. ammmmwmammmmtwmmKKSD HestDimio ii számítását. Ez az a kitűnő kifejezés, melytől évek óta borsódzik a hátam. Ez az a kitűnő szólam­, melytől, mióta nagykorú vagyok, nem találom meg a számí­tásomat. Valaki forradalmat csinált e városban egy építési akcióval, melyre annyi vérmes remény gyűlt a szívekben, hogy eddig két író barátom akar­­erre felé ideköltözni. Reális, — mit tudom én ? — lakónak, vállalkozónak egyfor­mán kedvező ajánlat került a lapokba. Aki csinálta, annak sógorával alsóztam a kávéházban és kínosan feszegtem jóideig a helyemen. Mert Róla beszél­tek, ketten, két vasutasok, a humánus vállalkozóról, mögöttem. —­ Na, mit szólsz hozzá ? Belemész ? — Na, mit szóljak hozzá ? Bele­megyek. — Ügyes ember, aki ezt kitalálta, van szociális érzéke. — Ne féltsed őt, megtalálja a maga számításit! — Az igazi szociális érzék éppen az, amely... — A magán­tulajdont tiszteletben tartja. Tudom. Mióta élek, mindig mások magántulajdonát tartom tiszte­letben. Magántulajdonomat azonban nincs, aki tisztelje. Te tudod, hogy semmim sincs. — Nem is lesz. Lakásod, az lesz. És bár Lenin itt lakik a szomszédban. Neki, a vállalkozónak lakásai lesznek. — És nem tudnak kisubolni a város­ból. Oh, a város, az csak subolni tud. Ez a szociális intézmény, ez a társa­dalmi tömörülés. ’Sz­épen ez ! Ez a tömörülés! Azért nincs neked emberi lakásod, mert igen sokan tömörültek itt. A város nem valami fürge kezdeményező, az csak unokáidnak adhat szállást. Lakást most az ad, aki megtalálja a maga számítását. Innen ered a magántőke mobilsága, az üzleti nyereség boldog reménye kalkulálja ki neked a laká­sodat ! — Nekem ne vedd el a kedvem, □ekem lakás kell Csak legyek egyszer TÜKÖR* 3 Oldal Metz Piroska kolozsvári sikere E hó 5-én tartotta Metz Piroska Kolozsvárt az evangélikusok templo­mában orgonahangversenyét. A közön­ség — sajnos, a nagyon is gyatra rendezés miatt — alig szerezhetett, tu­domást a dologról, így aztán ii mű­vésznőnek be kellett érnie az erkölcsi­­ sikerrel, melyről hadd szóljanak ma­guk a kolozsvári lapok. A Keleti Új­ság a többek közt így ír: A marosvásárhelyi művésznő telje­sítménye a legnagyobb figyelmet ér­demli. Biztos technika, kivételes rutin, mélyen él­ő kedély jellemzik játékát. Műsorán Guilmant hármas tétele, Bach egyik legszebb fugája (a toccata), Cé­sar Frank nagyívelésű szinfoniája, Bossi Intermezzoja és Bonnet egy né­pies motivum­ú rapszódiája szerepeltek. A közönségnek különösképpen az opuszok lírai részletei tetszettek, me­lyeket a művésznő a női lélek minden finomságával interpretált. Az Ellenzék igy ír.: Pénteken d. u. az evangélikus templomban egy ma­rosvásárhelyi fiatal művésznő, Metz Piroska orgonahangversenyt tartott. Nevét Kolozsvárt nem ismerik s en­nek tudható be, hogy kevés közönsége volt. Azoknak azonban, akik ott vol­tak, váratlan és szenzációs meglepe­tésben volt részük. Az első néhány akkord után kiderült, hogy Metz Pi­roska a helyi kereteket abszolúte fe­lülmúló kivételes tehetségű művész­ember, aki az orgonának, ennek a nehezen kezelhető hangszernek, való­ságos mestere. Regiszter-kezelése olyan ízléses és tökéletes muzsikalitású, ki­forrott lelkű zenész. Műsorában a klasszikusok mellett teljesen modernek — Franck, Bossi, Bonnet — is szere­peltek. A közönség láthatóan sajnálta, hogy a templomban nem adhatott tap­sokkal kifejezést tetszésének. Bizo­nyosra vesszük, hogy a pénteki be­mutatkozó után a művésznő legköze­lebbi hangversenyén már Kolozsvár egész zeneértő publikuma ott lesz. A felekezeti iskolák sorsa. Csak nemrégen emlékeztünk meg ar­ról a körülményről, hogy az állam a felekezeti iskolák államosítására törek­szik. Ezen törekvésének egy újabb bi­zonyítéka az, hogy a közoktatásügyi államtitkárság az 5555/1922. számú rendeletével felhívta az összes erdélyi zsidó iskolákat a román vagy héber (jiddis) nyelvnek tanítási nyelvként való bevezetésére. Az államtitkárság szigo­rúan kiköti, hogy a jövő 1922—23. tanévben már csakis a fenti nyelveken szabad tanítani a zsidó iskolákban és a tanítási nyelv megválasztásának ha­táridejét 1922. augusztus 1-ében álla­pítja meg, mely határidőben az iskola­­fenntartók, illetve iskolaszékek az illetékes tanfelügyelő előtt a tanítási nyelv megválasztásáról nyilatkozni tar­toznak. Hogy ez a tény nem a nemzeti ki­sebbség elismerését célozza, az egé­szen világos. Egyéb nem látható az egész manőverből, mint újabb roham a felekezeti iskolák ellen. Mert min­denki tudja, hogy egy iskolában má­ról-holnapra nem lehet megváltoztatni a tanítás nyelvét. Ahhoz legalább 8—10 átmeneti esztendő szükséges és ha ez a feltétlenül szükséges idő sem adatik meg, az iskolák sorsa megvan pecsé­telve. Jól tudja ezt mindenki, de le­­geslegjobban a közoktatásügyi állam­­titkárság, mely a rendeletet félre nem magyarázható szándékkal kiadta. SPORT. I N Mult heti eredmények: MTK-KAC — 6:0 MSE—SzTK - 7:0 A marosvásárhelyi csapatok : a MTK, mint a cluji kerület I. osztályú csa­patainak és a MSE mint e kerület II. osztályú csapatainak legjobbjai óriási győzelmet arattak múlt heti ellenfeleik fölött. Ma délután 5 órakor Brassó—Ma­rosvásárhely válogatott csapatai mérik össze erejüket az új pályán. Ez a mérkőzés egyike lesz a szezon legér­dekesebb játszmáinak. A vásárhelyi válogatott felállítása a következő: Szász Szilágyi, Leitner, Geller, Rácz, Koch, Nuridsány, Glanemann, Gácsi, Zintal­­ler, Szabó. Tartalékok : Zongor, Révész és Moldován. A mérkőzést a Kadimah—Mu­resu match előzi meg d. u. fél 3 órakor. Amint látható, a felállításból hiány­zanak a CFR, MTE és MSE játékosai Ezen egyesületek úgy látszik a személyes kérdéseket a sport terére is átvinni kívánják. Óva intjük az illető egyesü­leteket, hogy tartózkodjanak minden személyeskedő momentumtól, mert a vásárhelyi sport egységes fejlődésének megakadályozásáért a felelősség első­sorban őket fogja terhelni. ­ Heti strófák is A pincér. Aki a három X-en túl van A talpán még legény lehet, Azért, higgyék el, napról-napra Lépten-nyomon álmot temet. Álmot, reményt, egy szép emléket, Ami a múltból visszasír Ami kint lelke posztóján Mint a kalapomból a zsír. Ily szép emlékek voltak nékem A pincérek. — Ezt mondhatom Ők hordták nékem drága pénzért Belembe a gyomorbajom .. . • A viharos szép ifjúságban Ők voltak a­­ családtagok És meglágyul a kösziv bennem Ha csak pincérre gondolok. A kávéházban és vendéglőben, Hol ifjúságom elsuhant, A pincér tette lehetővé Hogy még nem borult rám a hant. Mert istenem ! Harmadikén már, Önök előtt, bármily fura Én egy rongyos nikkelnek, réznek Sem voltam sohasem ura ... Volt már eset, hogy tán egy bányász, Kit a földomlás eltemet, Huszonhét nap, huszonhét éjjel Se nem ivott, se nem evett. De egy szegény, bus, firkász ember Huszonhét napig mit tegyen, Ha nincs előleg, nincsen kölcsön, Huszonhét napig ne egyen ? Ettem. Mert hiszen most is élek, Jóétvágygyal, vigan evek! Sőt ittam, mintha pénzem volna, És ezt a pincérek tevék!­ök hiteleztek, ők adának A szakállukra ettem én, Pedig szakálluk se volt szegényeknek S nekem zsiráosom: a remény ! A Dalii bácsi, a Móric bácsi A Samukám, a Bencikém És sokan, sokan erre-arra Jó emberek a földtekén. Rákoskeresztúr sirkertjében as debreceni hant alatt A sok jövés-menés után Pihen sok megfáradt alak . . . Sírjuk fölött e szép tavaszban Biztos, virágözön terem S szivük porát, igy gondolatban Melegen összeölelem ... Derék pincérek! Érző lelkek Ts örökké szám-emberek Én a kimondott nagyszivek közt Hozzátok méltót nem lelek. És azért fáj, mint busán hallom: Hogy pincér többé nem leszen Csak pincérnő. És fövetlen húst Elébetek már ő teszen. Kérem, én imádom a nőket, Ám kávéházba nem megyek Vendéglőbe pedig soha, Hogy ottan valamit egyek. De azért fáj, hogy én a pincért Gondolatban sem tudtam ott, A pincért, akit ifjúságom A bús őrhelyen otthagyott Hol pincér nincs, nem kóser üzlet A tőke sem mindenható. Női kiszolgálás — nem kávéház Nekem — az csak egy mulató... vélem. HÍREK. — Visiga-hangverseny. A városi zeneiskola igazgatósága, ma d. e. 11 órakor tartja második matiné­ját a Közművelődési Ház nagytermében. Közreműködnek a kamarazene növen­dékei Tánházi tanár vezetése alatt. Belépő-dij 3 lej. — Skarlátjárvány­­aikban. Megbízható értesüléseink szerint Ditró, Várhegy és Salamos községekben jár­­ványszerűen lépett fel a skárlát. Gya­kori esetek fordultak elő Alfalu, Cso­­mafalva községekben is. Érdeklődé­sünkre megtudtuk azt is, hogy eddig semmiféle hatósági intézkedés nem tétetett a járvány terjedésének meg­­gátlására. — Felhívás: A felső keresk. isko­lában végzett iskolatársak elhatározták, hogy a háborúban elesett bajtársaik emlékét egy momentális emléktáblán megörökítik. Felkérjük az összes szü­lőket, hozzátartozókat, ismerősöket, akiknek a helyi kersk. iskolában érett­ségizett és hősi halált halt bajtársaink­ról pontos adataik vannak vannak, azokat sürgősen közöljék Szigyártó Gábor keresk. igazgatóval, vagy Révész Ernővel. — Orvosi dir. Dr. Flórián János a helyi gyermekmenhely igazgatója és főorvosa külföldi tanulmányi­ utjá­­ról visszaérkezvén, rendeléseit beteg gyermekek részére naponta d. u. V.4-­ től V*6 ig Korzó-köz 7 szám alatt megkezdette. — MTE matiné. A színházban ma, vasárnap, délelőtt 11 órakor tartandó nagy MTE matinénak műsora a követ­kező: 1. Nyitány. Játsza a zenekar. 2. Ady-költemény. Szavalja Balassa I. 3. Kupiék. Előadja Sárkány Márkus. 4. A budoárok királya.­­Hervay Frigyes kalandor játéka. Főszerepeit játszák K Nagy Laura és Kovács Zoltán. 5. Ze­ne szám. 6. Műdalok. Énekli Dávid Jenő. 7. Az elveszett footballmeccs. Sport tréfa, előadják T. Török Kató és Weisz Márton. 8. Kupiék, előadja Zsakó János. 9. Táncduett, előadják Szabó Ilonka és Ince Péter. 10. A zeneszerző: Pakots József kacagtató­­ felvonásos új bohózata, itt először. Szereplők: K. Nagy Laura, Friss János Raktáron tart és mérték után készít cipók _­ellárendil nőt, férfi és gyermeken a Cipó- és Bőripari Részvénytársaságnál Plata Ragele Ferdinand (Főtéri 45. szám alatt

Next