Tükör, 1924 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-20 / 16. szám
XII. évfolyam Elöflinttel éra: Egy évre 100 lel Félévre 60 lel Egyes szám éra 2 lel Kiadó hivatali telefon 61 Felelős szerkesztő Morvay Zoltán 1 Ára 2 lel Kiadó laptulajdonos Révész Béla Pártonkiviili politikai hetilap • Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ Trg.-Muresrosvésérhely Plata Reg« Ferdinand — Főtér SB as. Szerkesztőségi telefon Bl Husvét. Zsolozsmás himnuszod nekünk hiába zeng, bájos tavaszi ünnep, a mi szivünkben nincs feltámadás, a mi lelkünkben örök a kárpithasogató, gyászos nagypéntek. Egy napon keresztre feszíttettünk és még mindig ott vonaglunk, ha ugyan meg nem vagyunk halva, mert mikor szomjazunk, ecetes szivacsot dugnak a szánkba és ha jajtunk hangosabban száll az ég felé, oldalunkba döfi dárdáját a poroszló szolga. Évszázadok kereszthordása után elértünk a Golgotánkhoz és a feltámadás reménye nélkül vergődünk a keresztünkön, amelyen végig csorog a vérünk. Könnyünk és jajtunk régen elapadt, sorsunk lassú hamvadás lesz a sziklasírban, ha megtört csontjaink lekerülnek a keresztről. Mert csak a templomok, a vallás hirdetik a feltámadás mámoros ünnepét. A népek szívében örök a keresztrefeszítés nagypéntekje, örök a gyász, a szenvedés, a könny, a sajj ! Sehol a világ kárpitján nem látszik a feltámadás kelőnapjának fénye, egy remény sugár, mely hivatva van megvilágítani a tízéves nagypéntek komor, gyászos sötétségét. Örök a sóhaj és a fájdalom, örök a bizonytalanság és remegés és zengő harangjaid, lágyan csengő zsolozsmái Húsvét, a mi szívünkből nem tudja elűzni a kétségbeesés mogorva lethargiáját. Füvek zsendülése, rügyek fakadása, csírázó növények föld alól kibújása hangtalanul is tavaszi feltámadásról harsonáznak, csak az elfagyott emberi lelkek nem tudnak többé örülni a felsütő napnak. Végük van. Meghaltak mindörökre! Nagypéntekek keresztrefeszítő fájdalma remeg a lelkekben, ez úr felettük, ettől nem tudnak szabadulni. Csüggedt roncsoltsággal állunk a lét sivár pusztájának közepén és mint messze, szép és elmúlt világokból jövő hangra figyelünk Húsvét, mikor zsolozsmáid zengenek. De a szíveinknek ez nem ad reményt és nem ad nyugalmat. A lelkünket leborító gyászfátyolon át nem látjuk többé a feltámadást jelképező tavasz ébredését. Nem tudjuk elhinni, hogy a keresztrefeszítés után jöhet feltámadás! ... Trn.-I Mure» Marosvásárhely 1924. április 20« vasárnap 16-iksn a miBWflRiiTwmi un ii lm■l■l■■"l'm Tatarescu úr. Szóval, Tatarescu államtitkár úrnak nem tetszik a Magyar Párt a mai összetételében. De tegyük hozzá, mindjárt, Tatarescu úrnak semmiféle összetételben és semmiféle magyar párt nem tetszene. Mi a magunk részéről nem vagyunk elragadtatva a jelenlegi Magyar Párt eddigi erőkifejtésétől, de viszont az is igaz, hogy Romániában lehetne akármilyen más összetételű magyar párt, hathatós sikerrel a jelen körülmények között, a jelenleg hatalmon levő román államférfiak kornrt kisebbségi politikájával szemben sikert el nem érhetne. Az államtitkár úr szellemes kijelentése szerint a jelenlegi Magyar Párttal tárgyalni felesleges időveszteség, de azzal adós maradt Tatarescu úr, hogy milyen magyar párttal volna hajlandó időveszteség nélkül tárgyalni ? Mi meg is mondjuk mindjárt milyennel, egy olyannal, amelyiknek csak a neve lenne Magyar Párt, de a benne levő vezetők olyan Szőcs Géza szenátor úrhoz hasonló „magyar“ alakokból állnának. Ilyen urakból egy 10—12 tagú vezetőség is elég lenne és az sem lenne baj ezeknél, ha tényleges tömeg nem állana a hátuk mögött, csak a kormány zseniálisnak vélt kisebbségi politikáját vakon hajtsák végre és a világ előtt ki lehessen kürtölni, hogy a román kormány a kisebbségek vezetőivel beható és megvitatott tárgyalás után hozta a kisebbségi törvényeket, tehát ezzel a kisebbség feltétlenül meg kell, hogy elégedve legyen. Azt mondjuk mi erre, kérem szeretettel, hogy az ilyen Tatarescu-féle nyilatkozatok egyáltalán nem oldják meg azt az égető kérdést, amit a kisebbségi sérelmek a román állam életben képeznek. Ide más taktika, más modor és más gondolkozás kellene és nem olyan, amilyet a liberálisok jónak vélnek. Ez a Tatarescu ur a legális magyar lapok által olyan megértő embernek volt ezideig kikürtölve. No most levizsgázott. Most kimutatta foga fehérét. Az „oszd meg és úgy uralkodj rajta“ elvekkel elkésett Tatarescu ur. Akármilyen gyenge lábon áll Romániában a magyar kisebbség ügye, a Tatarescu úr nagy ágyúja visszafelé sült el. Egy néhány, minden áron barátkozni és minden áron lejálisnak látszani akaró magyar politikus és újságnak talán viz a malmára ez a beszéd, de a magyarság érdekeit egy pár élelmes alak és vállalat egyéni érdekeiért nem fogja tálcán vinni a minden nagyvonalúságot nélkülöző liberális kormányzási politika elé. Mert, ha a liberálisok nem tartják a Magyar Pártot a romániai egyetemes magyarság képviselőjének, a liberálisok még kevésbé képviselik ez ország egyetemes románságát! BMI —— Kísérletek a vízellátás kérdésének megoldására. A Bisztra-patak bevezetése. — Vízszűrőt bilit fel a város — Megérkeztek az új szivattyúk. Már-már úgy látszott, hogy a rettenetes tífuszjárvány alább hagy és megelégszik az áldozatok eddigi számával. Azonban az utóbbi napok szomorúan rácáfoltak erre a hiedelemre és ismét többen pusztultak el a tífuszjárvány következtében. Most már minden eddigi feltevéssel szemben kétségenkívüli pozitívummá emelkedett azon tény, hogy a tífuszjárvány oka a rossz vízben keresendő. A XVI-os kút bezárása meg is történt a hét folyamán, sőt chlorraésszel kitisztították a vízvezető csöveket is. A tífuszjárvány borzalmas pusztításai ismét aktuálissá tették azt a problémát, hogy miként lehetne segíteni a mai állapoton, illetve hogyan lehetne jobb vizet nyújtani a lakosságnak. Sok terv úszkál erre vonatkozólag a levegőben. Pár évvel ezelőtt illetékes köröknél már felbukkant az az eszme, hogy a Bisztra-patakot kellene bevezetni Marosvásárhelyre, ami által természetesen elsőrendű ivóvízhez jutna a közönség. Most is szó volt a patak vizének a városba való bevezetéséről és ennek kapcsán kérdést intéztünk erre vonatkozólag Becsey Nándor műszaki igazgató úrhoz, hogy megtudjuk, mennyiben lenne lehetséges ennek a tervnek a keresztülvitele ? — Becsey igazgató úr azzal kezdte nyilatkozatát, hogy a terv végrehajtása pusztán az anyagiak hiányán múlik, ötven kilométeres távvezetéket kellene vasból építeni, aminek a költsége mintegy 50 millió lejt emésztene fel. — Ha természetes eséssel óhajtanók ezt megcsinálni, úgy még több lenne a költség. Békeidőben — amikor szó esett már erről — hat-nyolc millióra kontemplálták a költséget. De az öszszeg nagysága miatt elejtették a tervet. Számításba kell ugyanis venni, hogy a vízművek egész felszerelése nem került többe két milliónál. Ma még azért is nehéz lenne bevezetni a Bisztrapatak vizét a városba, mert a csőhálózatot eladni nem lehet, ugyanis arra továbbra is szükség van a víz felnyomásánál. Ha a terv megvalósulna, olyan drága lenne a víz, hogy literje többe kerülne, mint egy liter bor. Részvénytársaság formájában nem lehet a kérdést megoldani, mert hiszen a mai pénzviszonyok nem engedik meg hogy ekkora tőkét akármilyen vállalkozásból is elvonjanak. Vízszűrő készülék felállítása lenne az egyedüli egészséges eszme. Ha a galléria építése sem hozná meg a kívánt eredményt, nem marad más hátra, mint megszűrni a Maros vizit. Erről is volt már békeidőben szó. Akkor egy millió svájci frankba került volna egy 5000 köbméter napi teljesítményű modern szülőtelep, mely azonkívül ozonizálta volna a vizet. Bécsnek van jelenleg egy 130 kilométeres távvezetéke, de a többi városok nemigen rendelkeznek hasonlóval. Németországi mintára, úgynevezett megyei vízvezetékeket kellene állami támogatással építeni. Egy mérnök pár évvel ezelőtt a mezőség vizzel való ellátása címen szakszerű értekezést irt erről a kérdésről s akkor a székelyföldi kirendeltség akciót is kezdett ebben az irányban. Az ünnepek után megkezdik a Tükörben már ismertetett vízgyűjtő galléria építését és a nagyobb szivattyúk felszerelését is. A megrendelt szivattyúk első transzportja a napokban már mégis érkezett Marosvásárhelyre — fejezte be az igazgató úr közléseit. M i Miholu Str.StetaitelMan(Boijata.)3 n.alatti pzinóczotQ késziti a legeregán- P 7 i n n k Q11 I Ivllllúig (Nsmz. Szinh. bejáratával szembe) u cIJ J Cuculusabb, legmodernebb btl|IUIIluli Elismert és elsőrendű munka I Alandó kiállítás cipők tlenlegességekben* Kész cipők kaphatók