Tükör, 1924 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1924-04-20 / 16. szám

XII. évfolyam Elöflinttel éra: Egy évre 100 lel Félévre 60 lel Egyes szám éra 2 lel Kiadó hivatali telefon 61 Felelős szerkesztő Morvay Zoltán 1 Ára 2 lel­­ Kiadó laptulajdonos Révész Béla Pártonkiviili politikai hetilap • Szerkesztőség és kiadó­hivatal ■ Trg.-Mures­rosvésérhely Plata Reg« Ferdinand — Főtér SB as. Szerkesztőségi telefon Bl Husvét. Zsolozsmás himnuszod nekünk hiába zeng, bájos tavaszi ünnep, a mi szivünkben nincs feltámadás, a mi lelkünkben örök a kárpitha­sogató, gyászos nagypéntek. Egy napon keresztre feszíttettünk és még mindig ott vonaglunk, ha ugyan meg nem vagyunk halva, mert mikor szomjazunk, ecetes szi­vacsot dugnak a szánkba és ha jajtunk hangosabban száll az ég felé, oldalunkba döfi dárdáját a poroszló szolga. Évszázadok kereszthordása után elértünk a Golgotánkhoz és a fel­támadás reménye nélkül vergődünk a keresztünkön, amelyen végig csorog a vérünk. Könnyünk és jajtunk régen elapadt, sorsunk lassú hamvadás lesz a sziklasírban, ha megtört csontjaink lekerülnek a keresztről. Mert csak a templomok, a val­lás hirdetik a feltámadás mámoros ünnepét. A népek szívében örök a keresztrefeszítés nagypéntekje, örök a gyász, a szenvedés, a könny, a sajj ! Sehol a világ kárpitján nem látszik a feltámadás kelőnapjának fénye, egy remény sugár, mely hivatva van megvilágítani a tízéves nagypéntek komor, gyászos sötét­ségét. Örök a sóhaj és a fájdalom, örök a bizonytalanság és remegés és zengő harangjaid, lágyan csengő zsolozsmái­ Húsvét, a mi szívünk­ből nem tudja elűzni a kétségbe­esés mogorva lethargiáját. Füvek zsendülése, rügyek faka­­dása, csírázó növények föld alól kibújása hangtalanul is tavaszi fel­támadásról harsonáznak, csak az elfagyott emberi lelkek nem tud­nak többé örülni a felsütő napnak. Végük van. Meghaltak mindörökre! Nagypéntekek keresztrefeszítő fájdalma remeg a lelkekben, ez úr felettük, ettől nem tudnak szaba­dulni. Csüggedt roncsoltsággal állunk a lét sivár pusztájának közepén és mint messze, szép és elmúlt vilá­gokból jövő hangra figyelünk Húsvét, mikor zsolozsmáid zenge­nek. De a szíveinknek ez nem ad reményt és nem ad nyugalmat. A lelkünket leborító gyászfátyolon át nem látjuk többé a feltámadást jelképező tavasz ébredését. Nem tudjuk elhinni, hogy a keresztre­feszítés után jöhet feltámadás! ... Trn.-I Mure» Marosvásárhely 1924. április 20« vasárnap 16-iksn­ a ­miBWflRiiTwmi un ii lm■l■l■■"l'm Tatarescu úr. Szóval, Tatarescu államtitkár úrnak nem tetszik a Magyar Párt a mai összetételében. De tegyük hozzá, mind­járt, Tatarescu úrnak semmiféle össze­tételben és semmiféle magyar párt nem tetszene. Mi a magunk részéről nem vagyunk elragadtatva a jelenlegi Ma­gyar Párt eddigi erőkifejtésétől, de viszont az is igaz, hogy Romániában lehetne akármilyen más összetételű magyar párt, hathatós sikerrel a jelen körülmények között, a jelenleg hatal­mon levő román államférfiak korn­rt kisebbségi politikájával szemben sikert el nem érhetne. Az államtitkár úr szellemes kijelen­tése szerint a jelenlegi Magyar Párttal tárgyalni felesleges időveszteség, de azzal adós maradt Tatarescu úr, hogy milyen magyar párttal volna hajlandó időveszteség nélkül tárgyalni ? Mi meg is mondjuk mindjárt milyennel, egy olyannal, amelyiknek csak a neve lenne Magyar Párt, de a benne levő veze­tők olyan Szőcs Géza szenátor úrhoz hasonló „magyar“ alakokból állnának. Ilyen urakból egy 10—12 tagú ve­zetőség is elég lenne és az sem lenne baj ezeknél, ha tényleges tömeg nem állana a hátuk mögött, csak a kormány zseniálisnak vélt kisebbségi politikáját vakon hajtsák végre és a világ előtt ki lehessen kürtölni, hogy a román kormány a kisebbségek vezetőivel be­ható és megvitatott tárgyalás után hozta a kisebbségi törvényeket, tehát ezzel a kisebbség feltétlenül meg kell, hogy elégedve legyen. Azt mondjuk mi erre, kérem szere­tettel, hogy az ilyen Tatarescu-féle nyilatkozatok egyáltalán nem oldják meg azt az égető kérdést, amit a ki­sebbségi sérelmek a román állam élet­ben képeznek. Ide más taktika, más modor és más gondolkozás kellene és nem­ olyan, amilyet a liberálisok jónak vélnek. Ez a Tatarescu ur a legális magyar lapok által olyan megértő embernek volt ezideig kikürtölve. No most le­vizsgázott. Most kimutatta foga fehérét. Az „oszd meg és úgy uralkodj rajta“ elvekkel elkésett Tatarescu ur. Akár­milyen gyenge lábon áll Romániában a magyar kisebbség ügye, a Tatarescu úr nagy ágyúja visszafelé sült el. Egy néhány, minden áron barátkozni és minden áron lejálisnak látszani akaró magyar politikus és újságnak talán viz a malmára ez a beszéd, de a magyar­ság érdekeit egy pár élelmes alak és vállalat egyéni érdekeiért nem fogja tálcán vinni a minden nagyvonalúsá­got nélkülöző liberális kormányzási politika elé. Mert, ha a liberálisok nem tartják a Magyar Pártot a romániai egyetemes magyarság képviselőjének, a liberálisok még kevésbé képviselik ez ország egyetemes románságát! BMI ——­ Kísérletek a vízellátás kérdésének megoldására. A Bisztra-patak bevezetése. — Vízszűrőt bilit fel a város — Megérkeztek az új szivattyúk. Már-már úgy látszott, hogy a rette­netes tífuszjárvány alább hagy és meg­elégszik az áldozatok eddigi számával. Azonban az utóbbi napok szomorúan rácáfoltak erre a hiedelemre és ismét többen pusztultak el a tífuszjárvány következtében. Most már minden eddigi feltevéssel szemben kétségenkívüli pozitívummá emelkedett azon tény, hogy a tífusz­­járvány oka a rossz vízben keresendő. A XVI-os kút bezárása meg is történt a hét folyamán, sőt chlorraésszel ki­tisztították a vízvezető csöveket is. A tífuszjárvány borzalmas pusztításai is­mét aktuálissá tették azt a problémát, hogy miként lehetne segíteni a mai állapoton, illetve hogyan lehetne jobb vizet nyújtani a lakosságnak. Sok terv úszkál erre vonatkozólag a levegőben. Pár évvel ezelőtt illetékes köröknél már felbukkant az az eszme, hogy­­ a Bisztra-patakot kellene bevezetni Marosvásárhelyre, ami által természetesen elsőrendű ivó­vízhez jutna a közönség. Most is szó volt a patak vizének a városba való bevezetéséről és ennek kapcsán kérdést intéztünk erre vonatkozólag Becsey Nándor műszaki­ igazgató úrhoz, hogy megtudjuk, mennyiben lenne lehetsé­ges ennek a tervnek a keresztülvitele ? — Becsey igazgató úr azzal kezdte nyilatkozatát, hogy a terv végrehajtása pusztán az anyagiak hiányán múlik, ötven kilométeres távvezetéket kellene vasból építeni, aminek a költsége mintegy 50 millió lejt emésztene fel. — Ha természetes eséssel óhajtanók ezt megcsinálni, úgy még több lenne a költség. Békeidőben — amikor szó esett már erről — hat-nyolc millióra kontemplálták a költséget. De az ösz­­szeg nagysága miatt elejtették a tervet. Számításba kell ugyanis venni, hogy a vízművek egész felszerelése nem ke­rült többe két milliónál. Ma még azért is nehéz lenne bevezetni a Bisztra­­patak vizét a városba, mert a csőhá­lózatot eladni nem lehet, ugyanis arra továbbra is szükség van a víz felnyo­másánál. Ha a terv megvalósulna, olyan drága lenne a víz, hogy literje többe kerülne, mint egy liter bor.­­ Részvénytársaság formájában nem lehet a kérdést megoldani, mert hiszen a mai pénzviszonyok nem engedik meg hogy ekkora tőkét akármilyen vállal­kozásból is elvonjanak. Víz­szűrő készülék felállí­tása lenne az egyedüli egészséges eszme. Ha a galléria építése sem hozná meg a kívánt eredményt, nem marad más hátra, mint megszűrni a Maros vizit. Erről is volt már békeidőben szó. Ak­kor egy millió svájci frankba került volna egy 5000 köbméter napi telje­sítményű modern szülőtelep, mely azonkívül ozonizálta volna a vizet. Bécsnek van jelenleg egy 130 kilomé­teres távvezetéke, de a többi városok nemigen rendelkeznek hasonlóval.­­ Németországi mintára, úgyneve­zett megyei vízvezetékeket kellene ál­lami támogatással építeni. Egy mérnök pár évvel ezelőtt a mezőség vizzel való ellátása címen szakszerű érteke­zést irt erről a kérdésről s akkor a székelyföldi kirendeltség akciót is kez­dett ebben az irányban. Az ünnepek után megkezdik a Tükörben már ismertetett vízgyűjtő galléria építését és a nagyobb szivattyúk felszerelését is. A megren­delt szivattyúk első transzportja a na­pokban már mégis érkezett Marosvá­sárhelyre — fejezte be az igazgató úr közléseit. M i Miholu Str.StetaitelMan(Boijata.)3 n.alatti pzinóczotQ késziti a legeregán- P 7 i n n k Q11 I Ivllllúig (Nsmz. Szinh. bejáratával szembe) u cIJ J Cuculu­sabb, legmodernebb btl|IUIIluli Elismert és elsőrendű munka I Alandó kiállítás cipők t­lenlegességekben* Kész cipők kaphatók

Next