Tükör, 1970. január-március (7. évfolyam, 1-13. szám)
1970-03-17 / 11. szám
Előbb azonban még a karácsonyestről kell szólnom. A Lipót körút 1. ekkor kapta az első aknatalálatot. (Később még tizenhármat) A ház lakói a szentestén vonultak le a pincébe. Ekkortájt kezdődött meg a „vígszínházi csata". Illés Béla nyilván nem krónikának szánta e művét de krónikaként is olvashatjuk. Emlékszünk még azokra az éjszakákra? „Pest égő háztetőinek fénye rózsaszínűre festette a város felett himbálózó, égig érő füstoszlopot.” — Mi csak a géppisztolyok ropogását és az ágyúdörgést hallottuk lent a pincében — mondja Ruttkayné. S így sem ő, sem más nem is láthatta, mi történt például a Nyugati pályaudvar környékén. „Nyolcszáz szovjet harcos a sötét pincéken és rozoga háztetőkön át hátába került a német állásoknak. Akik a háztetőkön várták a támadási parancsot, drótköteleken ereszkedtek le. Nem a sötétség takarta el őket, a szovjet fényszórók élesen vakító fénye fogta körül a bátrakat... A nagy fényességtől lettek láthatatlanokká." — Emlékszik-e a felszabadulás percére? — kérdem Ruttkaynétól. — Hozzánk a szomszéd ház (Lipót körút 3.) pincéjéből jöttek be az első szovjet katonák. Egy távírász csapat? Talán inkább telefonisták voltak. Ott, az óvóhelyen rögtön hozzákezdtek a telefonáláshoz. De a parancsnokuk inkább velünk törődött. Köztünk is akadt egy volt partizán, aki tudott valamit oroszul, ő fordította le a parancsnok szavait: Ne féljünk tőlük. Nem a bosszú vezeti őket, azért jöttek, hogy felszabadítsanak bennünket. S most már örüljünk, hogy megszabadultunk a sok szenvedéstől. — S mi történt azután? — Egymás nyakába borultunk, és hozzáláttunk takarítani, meg élelmet szerezni. Az utcára ugyan még nem mehettünk ki, mert a németek állandóan lőttek a Margitszigetről. De legalább a nyilasok — a szemközti ház, a Lipót körút 20 nyilas ház volt — nem zaklattak többé bennünket És nem hallottuk többé éjszaka a Duna-parti sortüzeket sem ... MARGIT ÉS MANCI Aki ezt nem élte át joggal hihetné, hogy az ostrom hetei alatt elfelejtettünk — nevetni. Szerencsére, nem így történt Ruttkayné is említette, hogy a szabadság első percében már megszülettek az első pesti viccek is. Azóta sok új tréfa született a régiekre ma már senki sem emlékszik. Egy szó azonban megragadt az emlékezetünkben, egy név, a pesti humor — akasztófahumor? — szülötte: a Manci-híd. Körülöttünk hullák, és mi egy hidat becézünk. A romba dőlt főváros, a Dunában a hidak hullái... A látvány nemcsak döbbenetes. Reménytelen. Hogy mégis reménykedtünk, már az is a szabadság csodatevő erejéből fakadt. S amikor a szovjet hadsereg hidászai (volt már elég gyakorlatuk — mondták —, mire a Volgától a Dunáig elérkeztek ...) fölvették a szigeti cölöphidat, a szerény szükséghidat Mancinak neveztük el. A Manci azonban rövid ideig élt. A januári jégzajlás elsodorta. A többi híd még a Dunában hevert, a Kossuth-híd már épült, de még nem készült el. (Egyébként a készülő építmény is életveszélyben forgott.) Századok óta először történt, hogy Buda és Pest híd nélkül maradt. A Margit-híd — léte első percétől — a főváros legforgalmasabb hídja volt. Mégis a Szabadság-hidat állították előbb helyre, mert az sérült meg a legkevésbé. De már 1946-ban hozzákezdtek a Margit-híd újjáépítéséhez. Dr. Széchy Károly műegyetemi professzor (abban az időben a Közlekedési Minisztérium Híd-főosztályának a vezetője) a Magyar Technika 1948. évi 8. számában ismerteti hídjaink elpusztításának és — 1948-ig — feltámasztásának történetét, ő közli azt a hovatovább feledésbe menő tényt, hogy a könyörtelen pusztítás a Dunán is, a Tiszán is százszázalékos volt. Budapesten 8, Medvétől Bajáig hét Duna-hidat, a Tiszán Kisártól Szegedig 12 hidat robbantottak föl a fasiszták. A Margit-híd újjáépítését nagyon megnehezítette, hogy a mederpillérek is súlyosan megsérültek, a fenéken pedig a roncsok akadályozták a munkát A munka mégis megindult, s a főszerepet a Ganz-gyár 100 tonnás úszódaruja játszotta. Hogy a forgalom mielőbb megindulhasson, az új Margit-hidat előbb csak fél szélességben építették meg. Ezt a fél hidat 1947. november 16-án adták át a forgalomnak. A teljes híd 1948. augusztus 1-re készült el. Az új híd vasszerkezetének súlya 5200 tonna, tehát csupán kétharmada a réginek, a pályája mégis szélesebb, s a teherbírása is nagyobb. A „MÉG ÚJABB” LIPÓTVÁROS Hogy is írta a Vasárnapi Újság ezelőtt 94 esztendővel? „Néhány év múlva díszes házak fogják szegélyezni a partot." Majd tovább álmodozik: az egykor Pestet övezendő külső körútról, s a tervezett budai körútról... „Ha e körutak kiépülnek, 3—4 emeletes házak aljában fog keringeni az utcai élet az aszfaltpályán.” És mit ír majd az 1980-as évek tudósítója erről a partszakaszról, amikorra a főváros —remélhetőleg — legszebb negyede, az Észak-Pest Duna-parti lakónegyed fölépül? Az új lakónegyed helye — a Szent István parktól az Árpád-hídig — ma még inkább szégyenkezésre, mint dicsekvésre méltó táj. Ennél szebb, de ennél elhanyagoltabb része nincs is Pestnek. A századforduló éveiben, amikor a főváros kamaszos hévvel nőni kezdett, a lakásspekulánsok — ez már a mi szerencsénk — az Újpesti rakpartról megfeledkeztek. A város e peremén csupán néhány üzem épült, ezek kiszolgálására az egykori halbőségre emlékeztető Vizafogó állomás, majd egy lomha gáztartály, amelynek léte ellen maga a természet is — néhány éve csak! — villámcsapással tiltakozott. Nos, mi elmondhatjuk, hogy, végre, fölfedeztük az Újpesti — én így mondanám —, az Angyalföldi rakpartot. Az új lakónegyed ugyanis a XIII. kerületé lesz. A lakónegyed terveit Papp Dezső építész készítette. Ez a terv az egész pesti Duna-partot — a Petőfi-hídtól az Árpád-hídig — építészetileg öszszefüggő egységként szemléli. Ha ezt a tervezett partot egy szép mondathoz hasonlítanám, az új észak-pesti városrész ennek a mondatnak díszes kezdőbetűje, vagy ha jobban tetszik, fölkiáltójele. Az Árpád-hídfőnél egy harmincszintes óriás áll, hotel, vagy más fontos középület hajléka. A part közelében zöld sáv, távolabb — a Dunára merőlegesen állítva — a 15—16 szintes pengeházak, mint a vízen sorakozó vitorlások. A házak között ligetek, és természetesen iskolák, üzleti centrumok, játszóterek, sőt egy sportpálya is ... Az új városrészben 12 000 lakás épül, valamennyi a budai hegyek felől áradó friss levegővel és napfénnyel „berendezve". Az imént Budapest legszebb lakónegyedéről beszéltem. Annál szomorúbb, hogy e napfényes terv fölött máris árnyék borong. Az új lakótelep tervét — és a kivitelezését is — hullafoltok csúfítják el. Mert mi másnak nevezhetnék a kiöregedett kotlósként ott üldögélő gáztartályt, az elavult Rézhengerművet, és a jelenleg újjáépítés alatt álló hőerőművet, amely három darab 96 méteres kéményével teszi majd csúffá a szép terveket. És hamis hangokkal rontja a városnegyed megálmodott harmóniáját. Ennyit mondhat korunk tudósítója, ha szűkszavúan is, az észak-pesti Duna-part múltjáról és jövőjéről. Legközelebbi útunk majd délnek visz, az Országház felé. MOLNÁR AURÉL A Vígszínház — ezelőtt 25 esztendővel A „még újabb" Lipótváros. A kép balszélén az Árpádhídfőhöz tervezett 30 emeletes épület, jobbszélén a háború előtt épült református templom □ 21