Tükör, 1971. január-március (8. évfolyam, 1-13. szám)

1971-03-30 / 13. szám

szerint az önök emlékezetébe idézni. Adja csak ide a dossziét, Reves! Köszönöm. Hol is van csak? Igen megvan, ez az. A 7. számú jegyző­könyv, hogy pontos legyek. Amikor a művésznő a rá váró bizonytalan jövőt fejtegette eléggé hisz­térikus formában, Lamere úr megnyugtatásul ki­jelentette neki, hogy most már biztos a Micsoda rendes emberek! sikerében. És néhány más in­dokolás mellett szó szerint ezeket mondotta, idé­zem: „És nem utolsósorban ez a reklám! Bizis­­sen szívesebben költöttem volna ezreseket a rek­lámra, de tízezerért, százezerért se kaphatott volna a film olyan reklámot, mint ennek a tra­gikus szerencsétlenségnek a jóvoltából. Második napja minden valamire való újság első oldalán sulykolják az emberek fejébe, hogy Micsoda rendes emberek!” Kamere: De ez felháborító! Előbb maga is elis­meri, hogy ez csak a mindannyiunk számára kí­nos hisztérikus jelenet lecsillapítására hangzott el, most meg egyenesen vádként, a gyilkosság in­dokaként, az anyagi érdek bizonyításaként idézi! Doix: Nyugodjon meg, Monsieur Lamere, ha an­nak idézném is, ezzel csak egy gyilkosság nyert volna magyarázatot. Márpedig nekünk sajnos négy gyilkosságra kell indokot találnunk. Tér­jünk hát át egy másik meglepetésre, ami az én rögeszmémet támasztotta alá. Ez ugyan csak sok­kal később, már Delong meggyilkolása után me­rült fel, de annál konkrétabb formában. Tatu: Felesleges különösebben becsomagolnia, tudom, miről van szó. Persze a többiek, mármint Pierre kivételével a többi jelenlevő nem tudja. Röviden ennyi: Hármasban, a MOMAKI nevé­ben beadtunk egy szabadalmi kérvényt. Delong halálával a szabadalom elnyerése esetén a talál­mánynak csak két tulajdonosa maradt, Pierre és én, tehát mindegyikünk sokkal nagyobb haszonra számíthat belőle, mint ha Franci életben marad. Daix: Úgy van, erre gondoltam, és ki tagadná, hogy ez is anyagi természetű indok? Lamere: Bocsásson meg, főfelügyelő úr, egy kér­dést. Vajon abban az esetben, ha Pierre is meg­halna, a találmány egyedüli tulajdonosává Jacques vált volna? Daix: Kétségtelenül. Lamere: Micsoda szerencséd van, Jacques, hogy Pierre kihányta azt az altatót... Hiszen, ha vele is történik valami, a főfelügyelő úr már régen rád rakta volna a bilincset! Tatu: Most nem tudom, kivel gúnyolódsz, ve­­lem-e vagy a főfelügyelő úrral, de így is úgy is nagyon ízetlen a megjegyzésed. Daix: Kár uraim ezt a mi munkamegbeszélésün­ket veszekedésbe fullasztani. Tudják mit, én is inkább abbahagyom most töprengéseimnek ezt a részét Úgy sem akartam mást bizonyítani vele, minthogy anyagi okokat két, sőt ha Chatelet urat is belevesszük, három embernél is lehetett ta­lálni, és ha folytatnám a töprengést, bizonyára találnék ilyen elképzelhető lehetőséget másnál is. Lamere: És az bizonyára ugyanolyan erőltetett belemagyarázás lenne, mint az én esetemben. Daix: Lehetséges. Éppen ezért, mint mondtam, abba is hagyom ennek az elképzelésnek a továb­bi fejtegetését. Inkább térjünk át más témára. Mégpedig arra, hogy hogyan követték el a gyil­kosságokat. Prunier: Ezt legalább tényleg tudja? Daix: Mindenesetre megkísérlem rekonstruálni. Ezt azonban nem kezdhetem ott, hogy Vivianne Riviere szívét átütötte a gyilkos lézersugár. Egy kicsit korábbról kell elindulnom. Attól a pilla­nattól, amikor Avale úr a felesége levele miatt idegösszeroppanást kapott, Vivianne kisasszony gondosan ápolta, megtalálta a revolvert és el­kérte. Avale úrtól úgy tudjuk, hogy ő neki is adta. Csakhogy erről André Avale-on kívül senki sem tett vallomást. Vivianne Riviere pedig már nem erősíthette és nem is cáfolhatta meg az ő szavait. Chatelet: Teremtőm! Hát már Andrét is felírta a gyanúsítottjai közé? Aztán ugye én követke­zem? Daix: Ennyire előre nem látok. Vagy inkább azt mondanám, hogy akár igent, akár nemet mon­danék, magyarázatként át kellene ugranom egy nagyon fontos szakaszt. Maradjunk tehát egye­lőre csak a revolvernél. És tegyük fel, hogy Avale igazat mondott. De akkor miért hallga­tott erről Vivianne kisasszony még a saját vő­legénye előtt is? Prunier: Hatásos kérdés. Brávó. Daix: Köszönöm. Nos, tudvalevő, hogy egy revol­ver olyan ember zsebében, szobájában, aki nem szokta meg, hogy ilyesmi legyen a birtokában, mindig izgató, nyugtalanító valami. Ha a revol­ver Vivianne kisasszonynál lett volna, lélektani­lag lehetetlennek tartom, hogy ne említette volna meg, vagy még inkább ne adta volna át megőr­zésre a vőlegényének. Tatu: Ezek szerint hát mégis hazudott Avale, a revolvert nem adta oda Vivinek! Daix: Ezt én egy szóval sem mondtam. Csak annyit mondtam, hogy nem volt Vivianne kisasz­­szonynál. Odaadta valakinek. Chatelet: Másnak és nem nekem? Daix: Ha így történt, magam sem találok rá más magyarázatot, csak egyet. És előre meg kell val­lanom, semmi bizonyítékom nincs rá, hogy va­lóban úgy is történt. De lélektanilag más ma­gyarázat el sem képzelhető. Ez pedig az, hogy amikor a revolverrel a kezében kijött Avale úr szobájából, a folyosón összetalálkozott valakivel. Vagy az látta meg a leány kezében a szokatlan szerszámot, vagy maga a lány mutatta meg neki. De mindenesetre ez volt számára a legjobb al­kalom, hogy gyorsan megszabaduljon tőle. Ezzel belép tehát a történetbe egy újabb szereplő, aki­ről nem tudjuk, hogy kicsoda. A maguk szakmá­jában, Monsieur Chatelet, az ismeretlen tényezőt, ha jól emlékszem iskolai tanulmányaimra, x-szel szokták jelezni. Nevezzük tehát mi is az illetőt a továbbiakban X úrnak. Tehát ez esemény így zajlik le: Vivianne kisasszony kezében, vagy zse­bében a revolverrel kijön Avale úr szobájából. Vagy a saját, vagy Chatelet úr szobája felé tart, amikor a folyosón szembe találkozik X úrral. Mármost arra kérem az urakat, próbáljanak visz­­szaemlékezni, ki tartózkodott azon az estén itt a villában és ki hol volt és mit csinált? Chatelet: Hogyan tudnánk? Hiszen azt sem tud­juk pontosan, hány órakor történt, vagy hogy melyik nap. André csak azt mondta: este. Daix: Egy kis fejtöréssel mégis meg lehet álla­pítani. Reves, olvassa csak fel a jegyzőkönyvé­ből, mit is mondott erről Avale? (Fellapoztam a dossziéban a XII. Aktát és a 9. sz. Jegyzőkönyvben csakhamar megtaláltam és felolvastam a kért passzust Mindenki feszülten figyelt, csak Daix főfelügyelő bámult ki az ab­lakon, mint aki a kertben folyó szorgos munkát figyeli. Mikor odaértem, hogy „Aztán másnap, mikor az idegláz elmúlt...” félbeszakított.) Daix: Nos hát? Melyik este lehetett ez, Chatelet úr? Chatelet: Eszerint csak csütörtök este lehetett. André pénteken kelt fel az ágyból, akkorra múlt el az idegláza. Daix: Nos hát? Ki volt a házban csütörtök este? Tatu: Mindenki. Vivi is, André is, Pierre is, La­mere is, én magam is. A felvételek javában foly­tak és Paul csak szerdán, szombaton és vasár­nap aludt bent a városban. Most aztán válogat­hat, főfelügyelő úr. Daix: Akkor inkább maradjunk annyiban, hogy X úr a folyosón találkozott Riviere kisasszonnyal, meglátta nála a revolvert és valami olyasmit mondott, hogy mit csinál ezzel a szerszámmal, kisasszony? — Mire rövid magyarázkodás után a leány odaadta neki a revolvert és megköny­­nyebbült, hogy megszabadulhatott tőle. És mert megszabadult tőle, és a vőlegényét nem akarta megzavarni, meg sem említette neki ezt a köz­játékot. X úrnak azonban további tervei szem­pontjából kínos volt, hogy Vivianne tudja: a re­volver nála van. Jól hangzik ez így? Prunier: Egyenesen elképeszt, hogy milyen ta­lálékony, főfelügyelő úr. Az ember már-már hajlandó elhinni, hogy Vivinek ezért kellett meg­halnia! Mert véletlenül kezébe került Avale re­volvere, és átadta a maga X urának! őrület! Akkor miért a lézerrel, miért nem a revolverrel ölte meg a gyilkos? Daix: Talán mert a revolvert más célra tarto­gatta és a lézer arra is a legalkalmasabb volt, hogy másra terelje a gyanút. Mondjuk Delongra, aki a lézert állandóan használta, vagy Chatelet úrra, aki nyilván szintén jól bánt azzal a szer­kezettel, aminek megkonstruálásában főszerepe volt. Tatu: Engem miért hagy ki? Én is tudtam bánni a lézerrel, eleget játszogattunk vele. Daix: Kérem, ha parancsolja, magát is felveszem a listára. Szóval, hogy összefoglaljam, jelenleg így állunk: X úr megkapta Vivianne kisasszony­tól a revolvert. De ez e pillanatban használha­tatlan volt, hiszen Vivianne kisasszony tudott róla, hogy a gyilkos szerszám X úrnál van. Te­hát előbb Vivianne kisasszonyt kellett elhallgat­tatnia, s csak azután használhatta fel a revolvert célja érdekében: Delong meggyakolására a talál­mányban való nagyobb részesedésért. (Vége következik) Tavaszi kerékcsere Tavasszal az autósok új gumiabroncsokkal sze­retik kezdeni az idényt. A következőkben arról a szerencsés esetről lesz szó, amikor autósunk meg tudja vásárolni a kocsijához szükséges gu­mit és nekilát azokat fel­szerelni, vagy felszerel­tetni. Bármennyire is fontos, hogy a kocsin jó gumik legyenek, nem szabad a dolgot elhamarkodni. A tél folyamán a futómű — különösen az első — rendkívül goromba igénybevételnek volt kitéve, és számos olyan hiba, elváltozás eshetett rajta, amelyről a tél folyamán nem szerezhettünk tudo­mást. A jeges utakon, megfagyott hörögökön és általában a téli útviszonyok között természetes módon sokkal kisebb sebességgel közlekedett mindenki, így a kocsi viselkedéséből, stabilitásá­ból nem lehetett a kopásokra, elállítódásokra kö­vetkeztetni. A kormánykerék valamelyik oldalra „húzása” közismert hibajelenség például, de csú­szós úton vagy nem jelentkezik, vagy egészen másként érzékeli a vezető. Az első futóműnél a kerékdőlés és kerékösszetar­tás, valamint a tengelycsapszeg dőlése (terpesz­­tése) és utánfutása azok a jellemzők, amelyektől a kocsi stabilitása és a gumikopás nagymérték­ben függ. Független felfüggesztésű hátsó kere­keknél ugyancsak fontos a kerékdőlés és összetar­tás (negatív dőlés esetén általában széttartás) he­lyes értéke. Merev hátsó tengellyel rendelkező autóknál (Moszkvics, Fiat 125, Polski Fiat, Volvo stb.) a hátsó tengelyre más előírások (párhuza­mosság, szimmetria stb.) érvényesek. A futómű beállítási értékeit jól és pontosan csak különleges berendezésekkel lehet megmérni. A kerékdőlés és összetartás egyszerűbb eszközökkel is mérhető, de ezek előírás szerinti értéke esetén is lehet hibás a futómű beállítása. Érdemes és célszerű tehát egy teljes futóművizsgálatot végez­tetni. A vizsgálat elvégzésére alkalmas különleges be­rendezés ma már szinte minden nagyobb szerviz­ben található, és a vizsgálat ára sem elviselhetet­len (különösen ha meggondoljuk, hogy a hibás fu­tómű gyorsan tönkreteheti a sokkal drágább gu­miabroncsokat). A gumiabroncsok kopását a hibás lengéscsillapí­tók is meggyorsítják. A lengéscsillapítók precíz vizsgálatára is kifejlesztettek már különleges be­rendezéseket, ezek azonban még nem annyira el­terjedtek. Durva hibák azonban tapasztalati mó­don is kimutathatók, és megszüntetésük az autó stabilitása miatt is nagyon fontos. Közismert, hogy a kerekek rossz, vagy nem kel­lő kiegyensúlyozása a csapágyak, felfüggesztőele­mek rongálását, első kerekek esetében még a kor­mánykerék kellemetlen és veszélyes rángatását is okozza. Ha ennyi veszély még mindig nem győzne meg valakit a kerekek kiegyensúlyoztatá­­sának szükségességéről, hadd tegyük azt is hozzá, hogy a kiegyensúlyozatlanság szintén fokozza a gumik kopását. A tavaszi gumiabroncs-csere tehát ne egyszerűen a gumiabroncsok cseréje legyen. Feltétlenül előz­ze meg a futómű és a lengéscsillapítók vizsgálata, az esetleges hibák kijavítása és az új gumikkal szerelt kerekek gondos kiegyensúlyozása. Meg­éri! (nádasi)

Next