Tükör, 1971. január-március (8. évfolyam, 1-13. szám)
1971-03-30 / 13. szám
szerint az önök emlékezetébe idézni. Adja csak ide a dossziét, Reves! Köszönöm. Hol is van csak? Igen megvan, ez az. A 7. számú jegyzőkönyv, hogy pontos legyek. Amikor a művésznő a rá váró bizonytalan jövőt fejtegette eléggé hisztérikus formában, Lamere úr megnyugtatásul kijelentette neki, hogy most már biztos a Micsoda rendes emberek! sikerében. És néhány más indokolás mellett szó szerint ezeket mondotta, idézem: „És nem utolsósorban ez a reklám! Bizissen szívesebben költöttem volna ezreseket a reklámra, de tízezerért, százezerért se kaphatott volna a film olyan reklámot, mint ennek a tragikus szerencsétlenségnek a jóvoltából. Második napja minden valamire való újság első oldalán sulykolják az emberek fejébe, hogy Micsoda rendes emberek!” Kamere: De ez felháborító! Előbb maga is elismeri, hogy ez csak a mindannyiunk számára kínos hisztérikus jelenet lecsillapítására hangzott el, most meg egyenesen vádként, a gyilkosság indokaként, az anyagi érdek bizonyításaként idézi! Doix: Nyugodjon meg, Monsieur Lamere, ha annak idézném is, ezzel csak egy gyilkosság nyert volna magyarázatot. Márpedig nekünk sajnos négy gyilkosságra kell indokot találnunk. Térjünk hát át egy másik meglepetésre, ami az én rögeszmémet támasztotta alá. Ez ugyan csak sokkal később, már Delong meggyilkolása után merült fel, de annál konkrétabb formában. Tatu: Felesleges különösebben becsomagolnia, tudom, miről van szó. Persze a többiek, mármint Pierre kivételével a többi jelenlevő nem tudja. Röviden ennyi: Hármasban, a MOMAKI nevében beadtunk egy szabadalmi kérvényt. Delong halálával a szabadalom elnyerése esetén a találmánynak csak két tulajdonosa maradt, Pierre és én, tehát mindegyikünk sokkal nagyobb haszonra számíthat belőle, mint ha Franci életben marad. Daix: Úgy van, erre gondoltam, és ki tagadná, hogy ez is anyagi természetű indok? Lamere: Bocsásson meg, főfelügyelő úr, egy kérdést. Vajon abban az esetben, ha Pierre is meghalna, a találmány egyedüli tulajdonosává Jacques vált volna? Daix: Kétségtelenül. Lamere: Micsoda szerencséd van, Jacques, hogy Pierre kihányta azt az altatót... Hiszen, ha vele is történik valami, a főfelügyelő úr már régen rád rakta volna a bilincset! Tatu: Most nem tudom, kivel gúnyolódsz, velem-e vagy a főfelügyelő úrral, de így is úgy is nagyon ízetlen a megjegyzésed. Daix: Kár uraim ezt a mi munkamegbeszélésünket veszekedésbe fullasztani. Tudják mit, én is inkább abbahagyom most töprengéseimnek ezt a részét Úgy sem akartam mást bizonyítani vele, minthogy anyagi okokat két, sőt ha Chatelet urat is belevesszük, három embernél is lehetett találni, és ha folytatnám a töprengést, bizonyára találnék ilyen elképzelhető lehetőséget másnál is. Lamere: És az bizonyára ugyanolyan erőltetett belemagyarázás lenne, mint az én esetemben. Daix: Lehetséges. Éppen ezért, mint mondtam, abba is hagyom ennek az elképzelésnek a további fejtegetését. Inkább térjünk át más témára. Mégpedig arra, hogy hogyan követték el a gyilkosságokat. Prunier: Ezt legalább tényleg tudja? Daix: Mindenesetre megkísérlem rekonstruálni. Ezt azonban nem kezdhetem ott, hogy Vivianne Riviere szívét átütötte a gyilkos lézersugár. Egy kicsit korábbról kell elindulnom. Attól a pillanattól, amikor Avale úr a felesége levele miatt idegösszeroppanást kapott, Vivianne kisasszony gondosan ápolta, megtalálta a revolvert és elkérte. Avale úrtól úgy tudjuk, hogy ő neki is adta. Csakhogy erről André Avale-on kívül senki sem tett vallomást. Vivianne Riviere pedig már nem erősíthette és nem is cáfolhatta meg az ő szavait. Chatelet: Teremtőm! Hát már Andrét is felírta a gyanúsítottjai közé? Aztán ugye én következem? Daix: Ennyire előre nem látok. Vagy inkább azt mondanám, hogy akár igent, akár nemet mondanék, magyarázatként át kellene ugranom egy nagyon fontos szakaszt. Maradjunk tehát egyelőre csak a revolvernél. És tegyük fel, hogy Avale igazat mondott. De akkor miért hallgatott erről Vivianne kisasszony még a saját vőlegénye előtt is? Prunier: Hatásos kérdés. Brávó. Daix: Köszönöm. Nos, tudvalevő, hogy egy revolver olyan ember zsebében, szobájában, aki nem szokta meg, hogy ilyesmi legyen a birtokában, mindig izgató, nyugtalanító valami. Ha a revolver Vivianne kisasszonynál lett volna, lélektanilag lehetetlennek tartom, hogy ne említette volna meg, vagy még inkább ne adta volna át megőrzésre a vőlegényének. Tatu: Ezek szerint hát mégis hazudott Avale, a revolvert nem adta oda Vivinek! Daix: Ezt én egy szóval sem mondtam. Csak annyit mondtam, hogy nem volt Vivianne kisaszszonynál. Odaadta valakinek. Chatelet: Másnak és nem nekem? Daix: Ha így történt, magam sem találok rá más magyarázatot, csak egyet. És előre meg kell vallanom, semmi bizonyítékom nincs rá, hogy valóban úgy is történt. De lélektanilag más magyarázat el sem képzelhető. Ez pedig az, hogy amikor a revolverrel a kezében kijött Avale úr szobájából, a folyosón összetalálkozott valakivel. Vagy az látta meg a leány kezében a szokatlan szerszámot, vagy maga a lány mutatta meg neki. De mindenesetre ez volt számára a legjobb alkalom, hogy gyorsan megszabaduljon tőle. Ezzel belép tehát a történetbe egy újabb szereplő, akiről nem tudjuk, hogy kicsoda. A maguk szakmájában, Monsieur Chatelet, az ismeretlen tényezőt, ha jól emlékszem iskolai tanulmányaimra, x-szel szokták jelezni. Nevezzük tehát mi is az illetőt a továbbiakban X úrnak. Tehát ez esemény így zajlik le: Vivianne kisasszony kezében, vagy zsebében a revolverrel kijön Avale úr szobájából. Vagy a saját, vagy Chatelet úr szobája felé tart, amikor a folyosón szembe találkozik X úrral. Mármost arra kérem az urakat, próbáljanak viszszaemlékezni, ki tartózkodott azon az estén itt a villában és ki hol volt és mit csinált? Chatelet: Hogyan tudnánk? Hiszen azt sem tudjuk pontosan, hány órakor történt, vagy hogy melyik nap. André csak azt mondta: este. Daix: Egy kis fejtöréssel mégis meg lehet állapítani. Reves, olvassa csak fel a jegyzőkönyvéből, mit is mondott erről Avale? (Fellapoztam a dossziéban a XII. Aktát és a 9. sz. Jegyzőkönyvben csakhamar megtaláltam és felolvastam a kért passzust Mindenki feszülten figyelt, csak Daix főfelügyelő bámult ki az ablakon, mint aki a kertben folyó szorgos munkát figyeli. Mikor odaértem, hogy „Aztán másnap, mikor az idegláz elmúlt...” félbeszakított.) Daix: Nos hát? Melyik este lehetett ez, Chatelet úr? Chatelet: Eszerint csak csütörtök este lehetett. André pénteken kelt fel az ágyból, akkorra múlt el az idegláza. Daix: Nos hát? Ki volt a házban csütörtök este? Tatu: Mindenki. Vivi is, André is, Pierre is, Lamere is, én magam is. A felvételek javában folytak és Paul csak szerdán, szombaton és vasárnap aludt bent a városban. Most aztán válogathat, főfelügyelő úr. Daix: Akkor inkább maradjunk annyiban, hogy X úr a folyosón találkozott Riviere kisasszonnyal, meglátta nála a revolvert és valami olyasmit mondott, hogy mit csinál ezzel a szerszámmal, kisasszony? — Mire rövid magyarázkodás után a leány odaadta neki a revolvert és megkönynyebbült, hogy megszabadulhatott tőle. És mert megszabadult tőle, és a vőlegényét nem akarta megzavarni, meg sem említette neki ezt a közjátékot. X úrnak azonban további tervei szempontjából kínos volt, hogy Vivianne tudja: a revolver nála van. Jól hangzik ez így? Prunier: Egyenesen elképeszt, hogy milyen találékony, főfelügyelő úr. Az ember már-már hajlandó elhinni, hogy Vivinek ezért kellett meghalnia! Mert véletlenül kezébe került Avale revolvere, és átadta a maga X urának! őrület! Akkor miért a lézerrel, miért nem a revolverrel ölte meg a gyilkos? Daix: Talán mert a revolvert más célra tartogatta és a lézer arra is a legalkalmasabb volt, hogy másra terelje a gyanút. Mondjuk Delongra, aki a lézert állandóan használta, vagy Chatelet úrra, aki nyilván szintén jól bánt azzal a szerkezettel, aminek megkonstruálásában főszerepe volt. Tatu: Engem miért hagy ki? Én is tudtam bánni a lézerrel, eleget játszogattunk vele. Daix: Kérem, ha parancsolja, magát is felveszem a listára. Szóval, hogy összefoglaljam, jelenleg így állunk: X úr megkapta Vivianne kisasszonytól a revolvert. De ez e pillanatban használhatatlan volt, hiszen Vivianne kisasszony tudott róla, hogy a gyilkos szerszám X úrnál van. Tehát előbb Vivianne kisasszonyt kellett elhallgattatnia, s csak azután használhatta fel a revolvert célja érdekében: Delong meggyakolására a találmányban való nagyobb részesedésért. (Vége következik) Tavaszi kerékcsere Tavasszal az autósok új gumiabroncsokkal szeretik kezdeni az idényt. A következőkben arról a szerencsés esetről lesz szó, amikor autósunk meg tudja vásárolni a kocsijához szükséges gumit és nekilát azokat felszerelni, vagy felszereltetni. Bármennyire is fontos, hogy a kocsin jó gumik legyenek, nem szabad a dolgot elhamarkodni. A tél folyamán a futómű — különösen az első — rendkívül goromba igénybevételnek volt kitéve, és számos olyan hiba, elváltozás eshetett rajta, amelyről a tél folyamán nem szerezhettünk tudomást. A jeges utakon, megfagyott hörögökön és általában a téli útviszonyok között természetes módon sokkal kisebb sebességgel közlekedett mindenki, így a kocsi viselkedéséből, stabilitásából nem lehetett a kopásokra, elállítódásokra következtetni. A kormánykerék valamelyik oldalra „húzása” közismert hibajelenség például, de csúszós úton vagy nem jelentkezik, vagy egészen másként érzékeli a vezető. Az első futóműnél a kerékdőlés és kerékösszetartás, valamint a tengelycsapszeg dőlése (terpesztése) és utánfutása azok a jellemzők, amelyektől a kocsi stabilitása és a gumikopás nagymértékben függ. Független felfüggesztésű hátsó kerekeknél ugyancsak fontos a kerékdőlés és összetartás (negatív dőlés esetén általában széttartás) helyes értéke. Merev hátsó tengellyel rendelkező autóknál (Moszkvics, Fiat 125, Polski Fiat, Volvo stb.) a hátsó tengelyre más előírások (párhuzamosság, szimmetria stb.) érvényesek. A futómű beállítási értékeit jól és pontosan csak különleges berendezésekkel lehet megmérni. A kerékdőlés és összetartás egyszerűbb eszközökkel is mérhető, de ezek előírás szerinti értéke esetén is lehet hibás a futómű beállítása. Érdemes és célszerű tehát egy teljes futóművizsgálatot végeztetni. A vizsgálat elvégzésére alkalmas különleges berendezés ma már szinte minden nagyobb szervizben található, és a vizsgálat ára sem elviselhetetlen (különösen ha meggondoljuk, hogy a hibás futómű gyorsan tönkreteheti a sokkal drágább gumiabroncsokat). A gumiabroncsok kopását a hibás lengéscsillapítók is meggyorsítják. A lengéscsillapítók precíz vizsgálatára is kifejlesztettek már különleges berendezéseket, ezek azonban még nem annyira elterjedtek. Durva hibák azonban tapasztalati módon is kimutathatók, és megszüntetésük az autó stabilitása miatt is nagyon fontos. Közismert, hogy a kerekek rossz, vagy nem kellő kiegyensúlyozása a csapágyak, felfüggesztőelemek rongálását, első kerekek esetében még a kormánykerék kellemetlen és veszélyes rángatását is okozza. Ha ennyi veszély még mindig nem győzne meg valakit a kerekek kiegyensúlyoztatásának szükségességéről, hadd tegyük azt is hozzá, hogy a kiegyensúlyozatlanság szintén fokozza a gumik kopását. A tavaszi gumiabroncs-csere tehát ne egyszerűen a gumiabroncsok cseréje legyen. Feltétlenül előzze meg a futómű és a lengéscsillapítók vizsgálata, az esetleges hibák kijavítása és az új gumikkal szerelt kerekek gondos kiegyensúlyozása. Megéri! (nádasi)