Tükör, 1973. október-december (10. évfolyam, 40-52. szám)
1973-10-16 / 42. szám
lak néha hol vékonyabbak, hol vastagabbak. Azért megkérdezem : — Hogy tudott golyóstollat eladni, ha ennyire bele van esve a töltőtollba? — Eladtam én mindent, csak kismacskát nem, mert azt nem tartottunk. Filctollat, rostiront, olcsót, drágát, hogy ne menjenek el a vevőim üres kézzel. Nagyon szerettem a vevőimet, nem bánthattak meg azzal, hogy nem vásároltak. Csakugyan nagyon szerethették Herendi Ilonkát a vendégek, mert amíg a Töltőtollboltban lebzseltem, többen is keresték. A sztár pillanatnyilag a rostbon, de úgyszólván minden megy. Drágaságban változatlanul a Parker vezet a golyósok között — a márkát meg kell fizetni. A márkát, mert különben aránytalan az árdifferencia. Ahogy ott üldögélek, feltűnik egy tollhoz láthatóan értő, középkorú, kövérkés férfi. Kiköt egy Waterman töltőtollnál és egy spanyol INOXRON golyóstollnál. Ahogy nyitja a szögletes táskáját, hogy elraktározza a duót, alig hiszek a szememnek. Vagy ötven toll van beszortírozva. Nyilván ez a hobbyja, vélem , de mennyire az. Hiszen ahogyan jobban körülnézem őt, újabb tollakat fedezek föl a kabátján. Kívül is, belül is jó néhányat. Odapillantok a fülére, ott nincs-e. Ott nincs, csak a farzsebében. Beszédbe elegyedem vele, de, amikor megtudja, hogy újságíró vagyok, megmerevedik. Pedig addig közölte, hogy sok mindennel foglalkozik. Piackutatással, filozófiával, pszichológiával és üzemszervezéssel. Itt is — hogy mit, azt már nem kötötte az újságíró orrára. Különböző képességeiről nem győződhettem meg, de feltétlen értékes ember — csak jobban többezer forint értéket hordoz magánál. Újdonságok a látóhatáron Végül bekukkantottam még a Signó két műhelyébe, Pestlőrincen, a Vörös Hadsereg útján. Sasvári részlegvezető mutat egy arannyal futtatott szép, Parker típusú golyóstollat — 100 forint körül lesz az ára. Tizenkét részből áll, benne nyugatnémet festék. Kecses, nem könnyű és nem nehéz — tetszik. Hogy meg ne sértsem a többi golyós- és töltőtoll gyártó szövetkezetét, vállalatot, nem csupán a Signó tollai tetszenek. És nem is minden Signó toll tetszik... Hogy javulnak a magyar tollak, ez érthető. Jobb az anyagok minősége, egyre több szakember szerelmese a golyóstollnak. Itt, a főnöktől és helyettesétől eltekintve, csupa nő található. Az egyik legrégibb és legjobb munkás, Jámbor Lászlóné. Nagy türelemmel végzi ezt a pepecselő munkát. Soksok apró testecskét kell esztergálni, köszörülni, összerakni. Azt mondja: — Már megszoktam, de a szemem sose szokja meg. Még szerencse, hogy világos a műhely. A másik üzemben többek közt „meleg márkázást” láthatok, a tollacska műanyag testére rányomják a „BORÍTÉKOS SORSJEGY” szavakat. Sasvári szerint, aki öt borítékos sorsjegyet vesz, kap egyet. Hol? Mert én ugyan nem láttam, hogy valahol is adnának. Ebben az üzemben köszönthetem a SIGNÓ kísérleti „csoportjának” vezetőjét, Túrán Pált. Van egy beosztottja is, Túrán Pál. Egy segédmunkása, Túrán Pál. Szintén Turcsány tanítvány és a töltőtoll-szekta tagja. Ennek ellenére egy asztali golyóstoll testét esztergályozza. Sejtelmes képpel mondja: — Karácsonyra valamit ki akarunk hozni, ami még nem volt. Egyelőre titok, csak az elnök és a műszaki vezető tud róla. Szeretnék a titok részese lenni, de csupán elutasítás részese leszek. Érdekes, Goy is emlegetett valami nagy húzást. Ugyancsak titokzatoskodón. Tűnődöm, mit lehet még a golyóstollon variálni. Van már például az úgynevezett űrhajóstoll. Repülőgépen ugyanis gyakran megszakad a festékadagolás. (A megoldás: a zárózsír mögött, amely a fogyasztás szerint követi a péptintát, gáztöltés van. A gáznyomás lehetetlenné teszi, hogy megszakadjon a festékvonal.) S mi nyilván svéd módra sem kombinálhatunk a golyóstoll testébe hálószoba jelenetet. Hát akkor? Láthatatlan lesz? Énekelni fog? Vagy megvalósítja Bíró jelmondatát: víz alatt alligátor hasára is lehet vele írni? Feladva az olcsó élcelődést, egyet tartok lényegesnek, hogy ne drágán tetszelgő legyen az újdonság. De legyen szép és kifogyhatatlan betétű! Megegyeztünk? Ha igen, előre is köszönöm a golyóstollat hol jóra, hol rosszra használó fogyasztók nevében. NAGY S. JÓZSEF Búzás Györgyi bemutatja a márkázott golyóstollakat komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan dolgok komolytalan Semlegesség A labdarúgópályán két csapat kergette a labdát, velük futkározott a játékvezető. Szerencsére a Nap elég magasan volt ahhoz, hogy ■jól lehessen látni, de a játékosokat ne vakítsa a fény. Nem árulok el újdonságot, rögtön a kezdést jelző fütty után izgalom lett úrrá a nézőtéren. Mind a hat ember izgult. Ennyi néző volt. Illetve velem együtt hét. Mi kezdtünk felháborodva ordítani, vagy elismerően biztatni, a játék alakulásától függően, s ezt a játékosok — úgy láttam — szívesen vették. Sok esetben egyenesen abba is hagyták a játékot, csakhogy minket jobban, nyugodtabban hallgathassanak. A lelátón a nézetek polarizálódtak, rokonszenv tekintetében két táborra oszlottak a nézők. S érdekes: éppen hárman voltak, akik a feketékért lelkesedtek, s ugyanúgy hárman a sárgákért. Csak én szurkoltam a fekete-sárga színekért. Minthogy elég erős hangom van, s hozzá még integettem az ingemmel, mint valami zászlóval, a csapatok gyakrabban néztek engem, mint a labdát — eleinte reményteljes pillantásokat vetettek felém, később egyre inkább elkedvetlenedtek. De ennek meg volt az oka. Bevallom, nem tudtam dönteni köztük. Ha egy fekete játékos a labda helyett az ellenfelébe rúgott, ez megörvendeztetett engem. De ha netán egy sárga terített le egy feketét, ennek is örültem. A játékvezető megbotlott, hanyatt esett, ó, hogy őrjöngtem a lelkesedéstől. A feketék kapitánya vészjósló tekintettel mért engem végig, sőt a sárgák egyike ököllel fenyegetett, de mindez hidegen hagyott. Nemsokára a két csapat védőjátékosai feltűnően szemmel tartottak engem, majd a középpályások is, a csatárok meg jóformán csak engem vettek célba. Háromszor találtak el a labdával. Mindez szünetig sikerült nekik. A szünet alatt tízszer találtak el, ötször a feketék, ötször a sárgák, s a játékvezető a bordáimat kezdte ki. A tizennegyediknél már dühös lettem, a labdát benyomtam a tribünpáholyban bőségesen megtalálható szögek egyikébe, s míg a labdát megfoltozták, egy kis lélegzethez jutottam. Nem tágítottam. A második félidőben is kitartottam semlegességem mellett, egyformán szurkoltam a feketéknek és a sárgáknak. Mindebből az következett, hogy súlyos vereség fenyegetett engem, a semleges szemlélet, hiszen mindkét csapat ügyet sem vetett a labdára, hanem a tribün feljáratát kereste hozzám. Vereségem a levegőben lógott. Töpregtem, milyen irányban szaladhatnék el a gyors szélsőcsatárok elöl. Hogyan kerülhetem ki a védőket, ha elállják a kijáratokat? Hogyan csaphatom be a kapusokat, akik — mondanom sem kell talán — a labda helyett engem figyeltek. Végül is ki kell kapnom?! Nem! Egy, egy ember maradt a számomra. Berontottam a pályára és megvertem a játékvezetőt. Nem nagy sikerélmény, de ez is valami. Henryk Bardijewski MEGNYUGTATÓ Az ősi légy-vendég viccek egyik új változatát közli a Quick. — Pincér! — méltatlankodik a vendég. — a levesben egy légy van! — Nem sokáig! Nem sokáig! Tessék odanézni, a tányér szélén egy pók van! MENTSÉG A notórius bűnöző a bíró előtt áll. — Ej, ej, — korholja a tanácselnök, — nem mondtam már magának, hogy nem akarom többé látni?! — Közöltem ezt a rendőrrel, de nem akarta elhinni! MESE A fiatal néprajzkutató primitív körülmények között élő törzseket keres fel, s amikor hazaérkezik, beszámol élményeiről. — Nem féltél a vad emberek között? — Dehogynem. Fél lábbal állandóan az étlapon JÓTANÁCS — ennek alapos torokgyulladása van, — mondja az orvos. — Legyen óvatos, kerülje az esőt, ne menjen az utcára, ha hideg, vagy túlságosan meleg van, s köd esetén feltétlenül maradjon otthon. — Ha jól értettem, doktor úr, csak abban az esetben léphetek az utcára, ha egyáltalán semmilyen idő sincs. MEGÉRTŐ LÉLEK — Hogyan halad a fiam a tanulásban, tanár úr? - Nagyon figyelmetlen. Az órán csak bóbiskol. - A tehetség szunnyad bennre! SKÓT Két skót, John és Bill a bárban ül a szép Maryvel. Mindketten fülig szerelmesek belé, csak nem merik megkérni a kezét. Amikor John egy pillanatra kimegy, Mary kacéran néz Billre: — Itt van számodra az alkalom! Nem akarod kihasználni? Bill bólint. Elveszi barátja söröspoharát és lehörpinti az italt. BAJ... Egy nagyon kövér nő feláll az automata mérlegre. A használati utasításon kigyullad a következő felirat: „Azonnal szánjanak le! A mérleg csak egyesével mér.” oS □21