Tükör, 1975. január-március (12. évfolyam, 1-12. szám)
1975-02-18 / 7. szám
1093 KULTURÁLIS TÜKÖR VESZPRÉMI PETŐFI SZÍNHÁZ Csehov: HÁROM NŐVÉR BRNd Állami drámai színház JENUFA A LEGKISEBB FIÚ PETŐFI SÁNDOR ÖSSZES PRÓZAI MŰVEI ÉS LEVELEZÉSE IULIUS CAESAR if f TI BIBLIOTHECA CLASSICA JULIUS CAESAR runieR VILÁGIRODALOM Arthur Miller: DRÁMÁK SZÁZADUNK MESTEREI Alberto Moravia EGY ASSZONY MEG A LÁNYA KÉPZŐMŰVÉSZET A MODERN FESTÉSZET LEXIKONA A Veszprémi Petőfi Színház is műsorra tűzte Csehov drámai remekművét, a Három nővért. Mint újabban megszoktuk, ezúttal sem Csehov, inkább a rendezői felfogás dominál, a fiatal és tehetséges Valló Péteré. Az ő elképzelését valósítja meg az együttes, mindenekelőtt a három nővért alakító Margittay Ági, Demjén Gyöngyvér és Dobos Ildikó. Najmányi László díszlete is a rendezői látomáshoz igazodik. A Brnói Állami Drámai Színház vendégjátékát láthattuk a József Attila Színházban. Két produkciót: a Jenufa prózai változatát és Jan Kakos A legkisebb fiú háza című, 1944- ben játszódó drámáját. Mindkettőt Zdenek Kalocs rendezte. Kitűnő színészek egész sora biztosította az előadások sikerét. Albert Prazak díszletei kifejezőek voltak. Képünk: Józef Karlik, A legkisebb fiú háza című drámában. Petőfi Sándor összes prózai írásainak és levelezésének most megjelent kötete alapjában véve az 1967-es kiadás újrakiadása. Némi változás a közben megjelent kritikai kiadás figyelembevételével mégiscsak történt. A levelezés gyarapodott, történt szövegkiigazítás is, helyet kapott a kötetben a költő drámai műve, A tigris és hiéna, és egy drámatöredék. A könyvet Martinkó András gondozta, ő írta az utószót és a jegyzeteket is. A Bibliotheca Classica sorozatában Julius Caesar „feljegyzései” jelentek meg a gall háborúról és a polgárháborúról. Valójában e két mű az egyetlen olyan mai értelemben vett emlékirat, mely az ókor valamely világtörténeti jelentőségű politikusától fennmaradt. Történészek és filológusok máig is vitatják, mi volt a célja Caesarnak e feljegyzések megírásával, de hogy mindkettő remekmű, soha senki se vitatta. Az Európa Könyvkiadónál Arthur Miller hét drámája jelent meg: az Édes fiaim, Az ügynök halála, A salemi boszorkányok, a Pillantás a hídról, a Bűnbeesés után, a Közjáték Vichy-ben és az Alku — meganynyi emlékezetes siker a hazai színpadokon. A kötet fordítói: Benedek András, Hubay Miklós, Máthé Elek, Ungvári Tamás és Vajda Miklós. A kitűnő kötetzáró esszét — A moralista mint drámaíró címen — Vajda Miklós írta. Ötödik kiadásában — 68 ezer példányban — jelent meg Alberto Moravia regénye, a filmváltozatban is nagy sikerű „Egy asszony meg a lánya”. „... Csak a bánat tette — fejeződik be a regény —, hogy megúsztuk ezt a háborút, ami a közöny meg a gonoszság sírjába temetett bennünket is, és a bánatnak köszönhetjük, hogy elindulhatunk újból azon az életúton, ami tán csupa sötétség és tévelygés, de mégiscsak az egyetlen, amit járhatunk.” A Corvina Könyvkiadó megjelentette a francia Hazán kiadó népszerű és több kiadást megért kézikönyvét, A modern festészet lexikonét. Ez a csakugyan élvezetes könyv a modern festészet egy évszázadát öleli fel, 1850-től 1950-ig. Csak fenntartással mondható lexikális műnek, hiszen teljességre nem törekszik s legnagyobb teret — érthetően — a modern francia festészetnek ad. A magyar nyelvű kiadás kiegészült a legjelentősebb magyar mesterekkel. Ü Kam ZENEI LEVÉL Juhász Előd Jókai-koktél Békéscsabán Vegyük alapul Jókai elbeszéléseit, tegyünk hozzá néhány utalást az író életéről, tartsuk meg az eredeti debreceni helyszínt és időpontot — 1850, frissítsük mai ízekkel, verses beszéddel, ötletekkel, keverjünk bele jó adag romantikát, de mivel új darabról van szó: kissé idézőjeles romantikát, némi aktualizálást, mindezt rázzuk össze, vegyítsük népszerűségre számító zenével — és hörpintsük ki. Mielőtt bárki félreértené: a koktél, ha nem is vetekedhet a nemes italok zamatéval, illatával, azért lehet kellemes, jó hangulatba ringató. Ilyen a Békéscsabán Telihold címmel bemutatott, Jókai nyomán született, zenés komédia is. Ambrózy Ágoston és Nemes Zoltán szövege szerencsére nem törekszik túl nagy markolásra: simán, szellemesen gördül, de a verses, rímekbe bújtatott felszín mögött többet is megéreztet. Hiszen éppen úgy őrizhették meg híven Jókai örökségét, hogy a humoros történettel együtt mélyebb gondolatokat is sejtetnek: a bukott 48-as szabadságharc emlékét, a bujdosók keservét, a sötét korszak veszedelmeit. Amit látunk, hallunk, nem újdonság, de a jó mulatság mellett néha talán el-elgondolkozunk. A Jókai-musical komoly sikert aratott! Ehhez az általános benyomáshoz nagymértékben segít Daróci Bárdos Tamás zenéje, melyről ő maga írja, hogy „a folklór, a régi diákdalok, az ezek szellemében fogant saját invenció a forrásai, humor és lila a két fő színe, és némi beates ízt kap, mindez a zenekari összeállítás következtében. Folklór, régi diákdalok és beat? Születhet-e ebből valami élvezhető keverék?” E kérdést tehát maga a zeneszerző tette fel. A legsikerültebb számok alapján rá így válaszolhatunk: igen. Ilyen például a bevezető zene, a debreceni holdkóros éjszaka mozgalmasságának festésével, vagy a tetszhalott asszonyság áriája, változó hangulataival, hol beates, hol keringőre, operettre, hol népszínmű-muzsikára emlékeztető fordulataival. És szép lírai betéteket is hallhatunk, keresetlenül egyszerű, őszinte dalokat, kettősöket. Viszont kevésbé éreztem meggyőzőnek a transzformáit — vagy talán éppen így, direktnek szánt? — csárdászenéket. És azt is sajnáltam, hogy viszonylag kevés szerep jut a darabban a muzsikának. Igaz, ennek ellenkezője, a mindenáron való énekeltetés sokszor valósággal riasztó, itt azonban erről szó sincs, amit hallunk természetesen illeszkedik a cselekménybe. Megfelelő helyeken hangzik a zene, de a legsikerültebb betétekhez hasonlókat még szívesen, máshol is hallgattam volna. (Annak ellenére, hogy a zenekar játéka a premieren még nem hatott eléggé csiszoltnak, precíznek. Holpert János zenei vezetése feltétlenül részese a sikernek.) Karinthy Márton rendezte az előadást. Elsősorban az ő érdeme a többrétegűség: a Jókai-novellák vérbő humoros helyzetei természetes otthonra találtak színpadán, mint ahogy a „félre” utalások, a tartalmasabb gondolatok sem sikkadtak el. És ami a legjobban tetszett: mindent jó adag iróniával fűszerezve mutatott be. Színészeit pergően mozgatja, és artikuláltan beszélteti, a kis színpadot is hatásosan „bejátszatja”, nem törekszik minden pillanatban valami rendkívülire, nem akar mindig mindenben bizonyítani — és éppen ezzel bizonyít. A színpad (díszlettervező: Langmár András) kissé cukrozott mesevilágot ábrázol. Ék Erzsébet jelmezei vonzóak, talán kissé túl nyalkák, bár ki tudja, lehet, hogy 1850 táján ez volt a módi. Széky József koreográfusnak nem sok feladata volt, a táncok mind ismertek, jókedvre hangolok. És a sikerben oroszlánrész jutott a színészgárdának is, elsősorban a professzornénak (Dénes Piroska, Fodor Zsóka), a Borcsát alakító Máhr Ágnesnek, de elismerően írhatunk Boross Mária, Cserényi Béla, Székely Tamás, Kárpáti Tibor és Sipka László alakításáról is. Hogyan írta Szerb Antal? „irodalmunk nagy korának, a XIX. századnak ő a legszeretetreméltóbb alakja. Stílusából, meséiből, humorából máig is az emberre mosolyog a szeme, csupa gyermeki jóság és ugyanakkor öreges megértés, és az örök fiatal földietlen magasba vágyódása. El nem apadó mesélőkedvével ma mellett és szívesen dől a is ott ül a betegek ágya gyötrődő székének karjára: a jó barát Jókai." A Telihold megéreztetett valamit ebből a hatásból: a mai — vagy nem is olyan mai — nyelv és muzsika mögött törtelen fénnyel ragyog a nagy mesemondó szelleme. Születésének százötvenedik évfordulóján, és éppen a békéscsabai Jókai Színházban ezért fogadtuk szívesen e születésnapi koktélt. Jókai Mór rajza — önmagáról HALLOTTUK Olvastuk Láttuk