Tükör, 1975. július-szeptember (12. évfolyam, 26-39. szám)
1975-07-01 / 26. szám
120 1 KULTURÁLIS TÜKÖR PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ Shakespeare: A VIHAR NOVELLÁK Ratkó István: MICSODA FIATALOK! MICSODA ÖREGEK! A Nyugalmazó Elefánt Úr Birodalma MESEVILÁG Végi György: A NYUGALMAZOTT elefánt úr BIRODALMA v.p. trarren .. m RkGENY Robert Penn Warren: VÍZÖZÖN rokonaink földje Észtország A Pécsi Nemzeti Színház sikeres évadot zárt A viharral, Shakespeare utolsó drámájának bemutatójával. Sík Ferenc rendezése érdekes, újszerű. Elképzelésének megvalósítói: a Prosperót alakító Győry Emil (képünk), Szegváry Menyhért, Vári Vera, Faludy László, Harkányi János, ifj. Kőmíves Sándor, Sir Kati, Dávid Kiss Ferenc és Somody Kálmán. Fehér Miklós díszlete és Schaffer Judit jelmezei hatásosan szolgálják a rendezői szándékot. Henryk Sienkiewicz történelmi regényéből több mint ötórás szuperprodukció készül. A filmet éveken át forgatták, 180 színész és 40 ezer statiszta szerepel benne. Jerzy Hoffman a film rendezője és a forgatókönyv társszerzője nemcsak látványos filmet csinált, történelmi hűségre és a lélekábrázolás hitelességére is törekedett. A szereplők között találjuk Daniel Qibrychskit és Tadeus Lomnickit A virtuóz operatőr: Jerzy Woycic. Képünk: jelenet a filmből. A „Hetedik kavics” Bella István (képünk) új verskötete, szám szerint a harmadik. Kiforrott, megszenvedett költészet: „Jaj, ki eddig magamban voltaim, / hulló eső, magába hulltam / magamból ki- és visszanőttem / magam fölé magam tetőztem; / egy szál ingben, lélekzetemben, / indulnom kell — ahogy születtem — / a feneketlen semmi ellen, a fenekedő nincsen ellen.” Ez a költészet nincs híjával a játékosságnak sem, mint elragadó „Balázs-versei” tanúsítják. Hogy valaki vasöntőből lesz író, csakugyan nem érdem. De persze hátrány se. Ratkó Istvánt (képünk) íróvá érlelődésének három évtizede az élet legkülönfélébb szféráiba vitte és attól a világitól sem szakította el, ahonnan indult. Ezt tükrözte izgalmas regénye a Vadhajtás, s ezt mutatja most megjelent novelláskötete is. Életismeret, kritikus szemlélet jellemzi írásait, melyeknek hangja néhol könnyedebb, mint az elbeszélés témája megkívánná. A Nyugalmazott Elefánt Úr Birodalma — olvassuk Végh György új meséskönyvében — „egy nagy-nagy Erdő, ahol mindenféle állat lakik ... Kicsik és nagyok, szelídek és vadak. De arról, hogy emberek is vannak a világon, még a 7777 éves teknősbéka se álmodott soha ...” Ebben az ember nem látta erdőben azonban az állatok nagyon is emberi módon viselkednek; a mese báját, költészetét éppen ez adja. A szép mesekönyv illusztrációit Réber László készítette. Fiddlersburg az amerikai Dél jellegzetes kisvárosa. Helyén egy erőmű víztárolója épül majd, meg kell hát semmisülnie. A végnapjait élő városról film készül, s közben feltárul jelene, múltja, sokféle gondja, problémája. Erről szól Robert Penn Warren regénye, mely a realista próza eszközeivel az utat tévesztett amerikai értelmiség tragédiáját írja meg: a városét, mely fölé a Börtön árnya telepedett, s melyet elborít a vízIgen szép album jelent meg a Corvina Kiadónál Észtországról. Bevezető tanulmányát az ország történelméről, múltjáról és jelenéről, művészetéről és irodalmáról Bereczki Gábor írta, művészi fotóit — 131 feketefehér képet és színes tábláit — Rácz Endre készítette. Aki járt valaha Észtországban és látta gyönyörű fővárosát Tallinnt, tanúsíthatja, hogy a kép, amit a könyv idéz, csöppet sem eszményített. Észtország ilyen csodálatos. LENGYEL FILM ÖZÖNVÍZ VERSKÖTET Bella István: HETEDIK KAVICS o /o SZÍNHÁZI LEVÉL Illés Jenő Színházi műhelyek vidéken A szavaknak is van sorsuk. Ebben a szóban, hogy vidéki — volt valami sértő, valami szégyellnivaló. Vidéki színház, amelynek hajdan még krónikása lehettem, örökös műsorváltozásaival, hosszú, moziműsorra emlékeztető plakátjaival, estéről estére változó darabcímeivel, valóban nem képviselte a legmagasabb művészetet. Ez a fajta vidékiség teljesen megszűnt. Újfajta jelentést is kapott, sajnos. A vidéki színház megjelölést ugyanis voltak, akik az elmúlt évadokban ostornak használták, s néhány remek kezdeményezés dicséretével érvényteleníteni akarták mindazt, ami a pesti színházi életben történt. Ellenszenvesnek, ostobának, károsnak tartom azt a nézetet, amely Pest és vidék ellentétének kiélezésével kívánja a magyar színházi élet problémáit megoldani. Ha vannak problémák, nem szabad elhallgatni. Ha előadások hordozzák, ki kell mondani. De eszmei, művészi problémákat földrajzi szemlélettel nem lehet megoldani. Annál is inkább, mert nem minden jó, ami vidéken történik és nem minden rossz, ami Pesten. Ugyanez a tétel fordítva is áll. El kellett mondani mindezt, mert irtózom attól, hogy évad végi számvetés ürügyén osztályozgassak. Nem a magyar vidék színjátszását akarom értékelni, hanem néhány jellegzetes, érdekes, értékes tendenciát próbálok leírni, tettenérrni. Ezek a törekvések sem mérhetők egy évad összefüggésében, mert ott érlelődtek az előző évadokban, folytatásai és talán kezdetei valami újnak, kifejezői egy biztató műhelymunkának. A folyamatra szeretném felhívni a figyelmet, mert egy sikert világszínházi jelentőségűvé kikiáltani, mindig „mucsai” dolog, legyen akár Pesten, akár vidéken ez az előadás. Ez a hazug nagyságmítosz, ez a provinciális öngőz az arányérzék elvesztését jelentené. Vidéken még egy veszély fenyegeti a színházat. Ha elszakad saját társadalmi közegétől, a várostól, a megyétől, amelyben élnie adatott. Mert alapvető jelentőségűnek érzem, hogy egy színháznak nem elég valamiféle világszínházi széljárásba belehelyezkednie, hanem a saját városában, a saját társadalmi közegében kell, a világszínház nívóján, mondanivalóit megfogalmaznia. Igazi, hatékony, folytatható, állandó szellemi műhelyek ott és akkor jöttek létre, ahol a színház a saját lehetőségeiből, az adott társadalmi közeg igényeiből teremtette meg a műhelymunka kereteit. Mert szellemi rangot jelenet Kocsis István „Magellan” című drámájából (Kecskeméti Katona József Színház) — Forgács Tibor, Fekete Tibor, Lengyel János Illyés Gyula: Dupla vagy semmi— a Pécsi Nemzeti Színházban