Új Tükör, 1979. július-szeptember (16. évfolyam, 26-39. szám)
1979-08-12 / 32. szám
eset. Mert olyankor ott kell ám hagyni a koccant kocsikat, két sávot lezárva vagy félóráig, vitatkozni, ki a felelős, és vigyorogni, ha a város túlsó végéről dudál a megrekedt sor. Szerény ötletem is lenne: mi történne, ha csúcsidőben egy rendőrjárőr mindig a hídnál lenne, és koccanásnál 5 perc alatt tisztázná a helyzetet, a sérült kocsikat félretolatva biztosítaná, hogy az ország két felét összekötő forgalom jelenlegi főütőere ne tömődjön el rendszeresen naponta kétszer? Egy pillantás a szomszéd Szabadság-hídra: ott, persze, szokás szerint tumultus van. Nem éppen valami rejtélyes okból. Jó egy éve e hasábokon fejtegettem: ha a Petőfi-hidat lezárják, és a tömegközlekedést onnan jórészt a sűrített 47, 47/A, 49-es villamosok veszik át, akkor a Szabadság-hídra ne engedjenek rá teherautókat másfél évig! Mert ez keskeny híd. A hídkorlát és a villamossín között csak annyi a hely, hogy egy személyautó elférjen. Ha teherautó áll ott, a villamos már nem tud mellette elmenni. Mármost: 10—15 személyautó a lámpa pirosra váltásánál a hídon reked. Mögöttük egy teherautó. A villamos már csak a teherautó mögött állhat meg, tovább nem jut. A másik villamos mögötte. Aztán még egy teherautó, amelytől a két villamos mellett üresen maradt helyre a személykocsik nem tudnak bejutni. Ha ez tíz perc alatt kétszer fordul elő, egy óra alatt sem oszlik el a dugó. EGYIRÁNYÚSÍTÁSOK Na, átértünk az Erzsébet-hídon is. De hát ez már mégiscsak túlzás: a Kossuth Lajos utcában is forgalmi dugó. Vajon miért is? Igen, dereng már valami. Éppen a forgalomszervezők emlegették egyszer: a két lámpa, az Úttörő Áruház előtti és az Astoria-csomóponti túl közel van egymáshoz. A pirosnál a kettő közé szoruló kocsik nem tudnak eléggé gyorsan indulni, és ha több „ragad benn” a két lámpa között, mint a hídról érkező kocsik száma percenként, máris kezdődik a torlódás. Megint az agy kalandozás, de hiszen az Astoriánál van egy aluljáró, a Petőfi Sándor utcánál egy másik. Akkor ez a lámpával védett zebra itt minek? Annyi korlátozás sújtja a járműveket, nem lehetne itt a gyalogosokat a hiányzó 200—300 méter megtételére rávenni? Amíg a torlódásban araszolgatok, még valamin elmélázok: régebben, ha „teljes dugó” volt, azaz a Rákóczi úton is állt a kocsisor, legalább el lehetett kerülni: jobbra a Kiskorúba, majd a Bródy Sándor utcán balra, azon végig, és a Bérkocsis, majd a Népszínház utcán át akár a Mező Imre útig is ki lehetett jutni. Ma nem. Miért? Az állítólagos ok: a rádió vezetősége kérte, hogy a Bródy Sándor utcát egyirányúsítsák, mert egyirányú utcában több a parkolási lehetőség. Eddig rendben is lenne. De miért „befelé” történt az egyirányúsítás? Hiszen, ha valaki befelé akarja a Rákóczi utat csúcsidőben elkerülni, az jobbra, a Wesselényi utca felé kerül, és nem balra, ahová csak többszöri hurokkerülgetéssel juthat el! Mindenesetre vidám látvány délután, amikor a Baross tértől a hídig áll a Zugló felé tartó kocsisor, hogy a Bródy Sándor utca század eleji, békebeli üres képet mutat... Végre mehetünk a Rákóczi úton végig. Egészen a Bástya étteremig. Mert ott a következő „gubancos” pont. Tudniillik, lévén végig tilos a Rákóczi útról balra kanyarodni, tilos továbbá a Kiskörúton megfordulva, észak felé kanyarodni, a Nagykörútnál pedig eléggé körülményes a háztömbkerülgetés három lámpával fűszerezve — szinte mindenki, aki a város északi részeibe, vagy a Dohány utcán át a keleti „végek” felé igyekszik, itt fordul le, előbb jobbra, a taxiállomáshoz, majd onnan keresztül a Rákóczi úton, a Nagydiófa utcába. És a nap minden órájában kettes-hármas sorokban tülekszenek keresztül a kocsik, bízva a Rákóczi úton haladók jóindulatában, hogy majd csak átengedik őket. Ha igen, jó, ha nem, „csattanós” bizonyítékot kaphatnak udvariasságból. Ha valahol, hát itt jogos lenne egy olyan lámpa, amely a legbelső sávból balra kanyarodást tesz lehetővé, már csak az az előnye is meglenne, hogy a Rákóczi úti dugó esetén a lámpánál balra térve a Dohány vagy a Dob utcán juthatna ki, aki nem szeret félóra alatt két kilométert megtenni... De mivel ilyen lámpa nincs, végig szlalomozom az egész manővert, és a Dohány utcára fordulok. Újabban itt is parkolóórák vannak? No, persze, a parkolóóra ragályát minden nagyváros előbb-utóbb megkapja, az autóragály következményeként. Jelezték: a Nagykörúton belül idővel mindenütt ketyegnek majd. Ez eddig rendben is van. De mit csináljon kocsijával a parkolóórás zónában lakó, ha hallgat a jó szóra, és nem saját géperejű járművét veszi igénybe a fővárosi közlekedéshez, hanem a tömegközlekedési eszközöket? Vagy „csak” délutános, éjszakás, nyugdíjas, beteg, szabadságon van — és nem indul el reggel? Fizessen napi 40, heti több mint 200 forintot? Külországi példák azt mutatják, hogy ilyen helyen az ottlakók engedélyt, igazoló cédulát kapnak a tanácstól, s ezt a szélvédő üvegre ragasztva mentesülnek fizetéstől-büntetéstől. Vagy jobb, ha a jövőben reggelente ez a néhány ezer kocsi is elindul, fokozni a zsúfoltságot? Van azután a parkolóórák felállításának még egy problémái, a fentiekből következően. Nemrég a BKV vezetőivel beszélgettünk, s kiderült, hogy az első nagykörúti parkolóórák felállításának eredményeként az ott lakók kocsijai a keskenyebb mellékutcákba (Dohány, Wesselényi, Majakovszkij utcák) szorultak ki, és zavarták a trolik, s általában a nagyobbjárművek forgalmát. Megállok, bepakolom a 40 kiló festéket, amiért, mondjuk, idáig jöttem, azután gyerünk vissza, Budára. De hogyan? Egyszerű. Mivel a kocsisor miatt nem tudok átvergődni a jobb sávba, s onnan az Emke felé kanyarodni, átvágok a Körúton, majd az Osvát utcán jobbra a Rákóczi útra. Hiszen tábla, jelzés, lámpa is mutatja: a két nagy főútnak ez a hurok terelőútja. Illetve, ez lenne, ha nem itt lenne az Athenaeum Nyomda. De itt van, mi több, nem átall dolgozni is! Amihez viszont papír kell. Sok papír. Jönnek is a teherautók, állnak is az utca közepén rakodni húszpercekig, mert pótkocsival nem férnek be a nyomda többi kocsija által foglalt parkolóhelyekre. Vagy, ha be is férnek, a villástargoncáknak hely kell a rakodáshoz. Eredmény: néha a Körúton áll már a kanyarodásra váró járműsor vége. Újságban is javasolták már: oldjuk meg a gordiusi csomót. Mivel a nyomda itt van és marad, áruszállítás mindig is lesz, az Osvát utca két végére tegyük ki az átmenőforgalom tilos táblát, ezzel a rakodó kocsik behajtása és nyugodt rakodása biztosítva van. A következő utcát, a Hársfa utcát viszont a Dohány utca és a Rákóczi út között egyirányúsítsák — fordítva. A lámpát helyezzék oda át, és mivel ott se nyomda, se más rakodó közület nincsen, vidáman mehet ott a forgalom. Válasz is jött, ugyanabban a lapban: ez azért nem oldható meg, mert a lámpa áthelyezése igen körülményes. A választ akkor, sokadmagammal el is hittem. Aztán jött a Margit-hídi, majd a Petőfi-hídi terelő hadművelet. Esetenként harmincnál több lámpát helyeztek át, létesítettek újonnan, változtattak meg addigi közlekedési rendeket, irányokat. Mert ott nem volt bonyolult. Az Osvát utcában meg minden maradt a régiben, napi tíz 10—15 perces dugó van. Mármost, ha egy álló, de járó motorú kocsi dugóban tíz perc alatt egy deci benzint fogyaszt, egy dugóba 25 kocsi kerül, napi 250 kocsit számolva 25 liter benzin stb ... A többit, ugye, már kiszámoltuk ... Irány hazafelé. Otthon meg lehet tűnődni, hogy a Boráros téren miért tilos a Soroksári úton bejövőknek jobbra, a Nagykörútra ráfordulni, az ottani felesleges kerülő utakkal mennyi benzin megy kárba, lehet emlékezni a Böszörményi út lezárására, amikor a Kékgolyó utcában, a terelőúton, a lámpa egyszerre csak öt kocsit engedett ki a percenként érkező harmincból — és lehet még sok mindent tenni. Átkozódni, hőbörögni, bánatunkban leinni magunkat — de csak vezetés után —, én mindenesetre jobbat ajánlanék: reménykedjünk! Abban, hogy a közlekedésben van egy fontos szabály. A jobbkéz-balkéz. És ennek előbbutóbb a közlekedésszervezésben is érvényesülnie kell. Mármint úgy, hogy az egyik tudja, mit csinál a másik. És végül: nem „vörös farok” a riporthoz, tény: párthatározatok is szólnak arról, hogy ha anyagi eszközökkel éppen nem tudjuk az életet valahol könnyebbé tenni, de ésszerűbb szervezéssel igen, akkor tegyük meg. Hogy hol ? Néhány példát, azt hiszem, felsoroltunk...