Új Tükör, 1981. július-szeptember (18. évfolyam, 27-39. szám)
1981-07-05 / 27. szám
egészen kivételes, rendkívüli dolog, mással soha meg nem esett. Az már nem annyira jó, ha később, felnőttként is ugyanezt képzeli ifjúságáról, hiszen lényegében mindannynyian egyformán esünk át ezen a nehéz korszakon. Bernard Revonnak első filmjével az a szerencséje, hogy önéletrajzi elemekből építkező történetét, amely 1942-ben a megszállt Franciaország egyik kollégiumában játszódik, egészen másként, más hangon, más tónusban meséli el, mint ahogyan a filmek és a regények általában beszélni szoktak a kamaszokról. A téma hagyományos ábrázolataiban az ifjú úgy érzi, ellenséges világ veszi körül, a felnőttek szemben állnak vele, legfőbb céljuk, hogy őt meggyötörjék, kínozzák, tönkretegyék. Revon kollégiumában nyoma sincs ennek az ellenségeskedésnek, az eltorzult, kamaszos indulataiknak, forróságinak. Az iskola nem a pokol, a tanárok nem szatírába vagy elmegyógyintézetbe való figurák; a film legfeljebb egy-két ironikus megjegyzést enged meg magáénak ezzel kapcsolatban. Nem gúnyolódik a célratörő lányokon sem, akik bonyodalmakat is vállalva, roppant szakszerűen és tárgyilagosan vezetik be a náluk jóval ügyetlenebb fiúkat a szerelem titkaiba. Valami halk, lírai tónusú megrendülés húzódik végig a filmen, minden szentimentalizmus nélkül, a diákhősök kissé ijedt csodálkozása: ilyen hát a világ? Revon kiaimiasz története e kérdést szokatlan hangon fogalmazza meg, de mintha bagatellizálna: nincs igazi ereje, lendülete. Ökrös László Naplemente előtti csendes szerelemben adja férjhez korosodó hősnőjét az idős mester, Joszif Hejfic. Talán egy kicsit maga is meghatódott a történettől és elfogódottab hangján meséli el az asszony hányatott sorsát. Aki a nehéz munkásévekben lányanyaként szülte meg és nevelte kislányát a munkásszálláson, mert csélcsiap szerelme elhagyta. Aztán később már a cseperedő gyerek önző, kisajátító szeretete miatt mondott le egy kedves fiatalember közeledéséről, így maradt mindig egyedül, társtalalml, egyetlen cél éltette csupán, hogy a lánya legalább boldog legyen. Ám ahogyan az életben, lenni szokott, a jóság általában nem nyeri el jutalmát, az anya önfeláldozásáért hálátlanság a fizetség. Lánya csak addig igényli a gondoskodást, amíg szüksége van rá, s mihelyst férjhez megy, hirtelenében útjában lesz a mama. A lélektelen önző ifjak és az önfeláldozó öregek erkölcsi példázatát talán túlságosan is kiélezte a rendező. Kortársai iránt érzett rakonszenvétől vezérelve csupa hányaveti, üresszívű fiatallal népesíti be a vásznat. Pedig a tapasztalt, neves mester bizonyára jól tudja, az életben soha semmi sem csak „ilyen”, vagy csak „olyan”. Például nagyon sok gonosz öregasszony és rengeteg egészen jóérzésű fiatal ember jár s kel a világban. Biztosan még abban az orosz városban is. Székely Gabriella hősi karakterű, küzdelmes hangulatú művet tár elénk. Végzetes betegségének tünetei a komponálás idején már megrémítették a zeneszerzőt — ezzel magyarázható a Beethovent idéző heroikus küzdelem zenébe öntése. A szimfónia előadásának nehézségei meg abból adódnak, hogy a karmesternek nemcsak a drámai folyamattal kell törődnie, hanem érzékenynek kell lennie a Schumannin-zene jellegzetes rezdülései iránt is: nagy íveket kell rajzolnia, de nem hagyhatja figyelmen kívül a bennük rejlő finomságokat sem,. A nálunk főként operakarmesterként ismert és ünnepelt Giuseppe Patané éppen, azért produkált ilyen jelentős felvételt, mert rendelkezik valamennyi kívánatos tulajdonsággal, s mert sodróan szenvedélyes tolmácsolásából végül is a hősi küzdelem és a győznivágyás hangja csendül ki. (Hungaroton) Feuer Mária ELŐSZÖR FÉRJNÉL Színes szovjet film Hanglemez SCHUMANN II. SZIMFÓNIÁJA Van ennek a szimfóniának egy részlete, amelyet Magyarországon úgyszólván mindenki ismer. Ugyan hányan tudják közülük, hogy a Tévéhíradó szignálja e viszonylag ritkán játszott Schumann-kompozíció scerzójából való? A nyugtalan-zaklatott téma persze akkor érthető meg, ha előzményeit és következményeit is meghallgatjuk, ha ,a zeneszerző életművében oly ritkán előforduló szimfonikus építkezésre, annak drámai történésére figyelünk. Mert a schumanini zene a személyes közlendők intim világában, a csapongó érzelmek, indulatok és ábrándok világában otthonos, szeszélyes felvillanásai, a romantikára jellemző gesztusai és álmodozásai az apró formák között érzik jól magukat. A II. szimfónia nála ritkán tapasztalt drámai folyamatossága természetesen nem nélkülözi ezeket a jellegzetes fordulatokat, mégis egy más, alapvetően Kiállítás RAMON MURIEDAS SZOBRAI Műcsarnok kamaraterme, V., Dorottya utca Ramón Muriedas spanyol szobrász 1975-ben szerepelt először Budapesten,akkor díjat nyert a III. nemzetközi kisplasztikai biennálén. Most önálló kiállításon mutatkozik be. Zöldre vagy rozsdabarnára színezett bronzszobrai első pillantásra egy antik kultúra régészeti leleteinek tűnnek, ám más művészettörténeti képzettársításokat is ébreszt a formavilág: a fodrozódó felületek növényi burjánzása az impresszionista szobrászat emlékét idézi, jóllehet a felületi hatások tudatos kiaknázása nincsen híjával az expresszív szándékoknak sem. Nemcsak a hullámzó ruharedőzés és két szobrán a mozgalmasan, érzékenyen mintázott kutyaszőrzet kapcsolja Mukiedast az impresszionisztikus törekvésekhez, hanem a mindennapi jelenetek esetlegessége is, bár az alakok beállításának megvan a maga belső rendszere. A formai leírásnál többet mondhatunk ezekről a szobrokról, ha a bennük megnyilvánuló emberi magatartás oldaláról közelítjük meg őket. A babaarcú nők törékeny szépségükkel is kifinomultságukkal, nem, annyira egy úri réteg „semmittevő” életformájának, mint inkább egy szellemi elitnek vagy álomvilágnak a képviselői. Magukba zár 1II .Heti ajánlat nak; nincsen szükségük senkire, elmélyednek bensőségükben. Arról, hogy az ábrándokon kívül létezik még valami a világon, csak egy-egy töprengő férfisarc árulkodik. (Képünkön a Szent Teréz és Marylin Monroe a díványon című szobor) Nagy Zoltán KADAS ISTVÁN GRAFIKAI Csók István Galéria Ábrázolásai esamékkel sűrűk, de képekben gondolkozik, képek által sugározza gondolatait. Fő ereje a valóság rétegeinek feltárása a grafika közegében, a grafika szigorú eszközeivel. Akár Beethoven zenéjén, akár a SALT-on elmélkedik, felismeréseit tiszta vonalrendszer közvetíti. A gépek fonadékának fojtogató hálózata figyelmeztet itt: még lehetünk-miaradhatunk emberek, még van jövőnk, ha lehánítjuk magunkról a fegyvert, a negatív vasat. Gullivert léptésekülönbségekkel ellenpontoz: hajónyi Noéja, tájméretű Aranyszarvasa. A magyar falu múltját összegező Túri Danija súlyos igazságokat fogalmaz képbe. Móricz regényhőséhez csatlakozva a vonalhálózat függőleges síkokká rendszerezi, sűríti a kunyhókat, temetőket. Ilyen töredékekből épül a fej is, mintha e rajzifolyamat jelezné: sárból lesz arany, arany lehet a sár. Swiftet is így módosítja a vonal: óriás lehet az ember, ha ezt határozza, el. Sőt, nemcsak az ember — az emberiség. Káras István felnagyított figurái ezt a távlatot érzékeltetik. (Képünkön az Aranyszarvas című metszet) Losonci Miklós GALAMBOS TAMÁS KÉPEI Csepel, Iskolagaléria Sokan kalandoztak már a „naiv” és „tanult” festészet határterületein — keveseknek sikerült meghódítani ezt. Galambos Tamás ez utóbbiak közé tartozik: sikerül' 'eltérképeznie egy, a Berki Viohoz hasonló, de mégis egyéni festői világ tartományait. Egyfajta rafinált egyensúlyérzék itt a siker első számú kovácsa. Szinte minden képnél nyomon követhető, hogyan válogatja ki a művész azokat az eszközöket, amelyek révén a mű biztosan megáll az említett keskeny határmezsgyén. Borotvaélen való tánc: a Galambos-képek látszólagos naivságához ugyanis intellektuális mondanivaló járul. Galambos nem forma- és motívumkincset vesz át a naiv művészettől, hanem annak síkszerű, dekoratív képi eszményét mint festészeti modellt; ebbe helyettesíti be aztán saját tárgyait, szimbólumait. S mivel Galambos osztja Shakes □ 3