Új Tükör, 1982. október-december (19. évfolyam, 40-52. szám)
1982-12-12 / 50. szám
.1921-ben Bartók szenvedélyes hangú cikket írt a direktóriumi tagság miatt mellőzött és félreállított Kodály védelmében. Mintha csak saját sorsára érzett volna rá, azt jövendölte, hogy a Kodálykérdés nem itthon, hanem külföldön fog eldőlni. Szerencsére Bartók jóslata így, ilyenformán nem vált be, noha igaz, hogy ezekben a sötét években a magyar művészsorshoz szorosabban bilincselődött a „senki sem próféta a saját hazájában” átka, mint az azt megelőző fél évszázadban bármikor. Csakhogy Bartók és Kodály mögött akkor már komoly szellemi erők gyülekeztek, a közönség egy része befogadta zenéjüket, sőt a méltatások valamirevalóbbja is értő hangon szólt műveiről, a külföldi visszhang pedig egyre nagyobb hullámokat vetett idehaza. A fehérterrorból kikecmergő konzervatív hatalom azonban nem tehetett mást, kénytelen-kelletlen fejet hajtott előttük. A Horthy-rezsim igyekezett kitörni a külpolitikai elszigeteltségből, megpróbálta hát a maga javára kamatoztatni a két géniusz felé sugárzó figyelmet. A külföldről érkező hírek, sikerek fontos szerepet játszottak Kodály „rehabilitálásában”, de alkotói pályáját alapvetően a hazai közönség, itthoni támogatói, elvbarátai, művésztársai, a magyar zeneoktatás és pedagógiai reform ügyén fáradozó tanítványai színezték, segítették. Kodály muzsikája a Psalmus 1926-os zürichi bemutatójával indult világkörüli hódító útjára, műveit sorra bemutatták az európai nagyvárosokban és New Yorkban, életre szóló barátságot kötött Toscaninival, a zeneértő emberek a második világháború után pedig az egész világon elhalmozták szeretetük, megbecsülésük ezernyi jelével. Díszdoktorává avatta többek közt az oxfordi és a berlini egyetem, kitüntették a római Santa Cecilia Akadémia aranyérmével és a finn Fehér Rózsa érdemrenddel. Barátjának mondhatta őt Yehudi Menuhin és Benjamin Britten. Kodály kompozícióit a hangversenytermek szerte a világon állandóan repertoárjukon tartják; zenepedagógiai módszeréért legjobban tán Japánban rajonganak, de Ausztráliától Amerikáig mindenhonnan érkeznek növendékek, aspiránsok a róla elnevezett kecskeméti intézetbe, hogy tanulmányozzák nevelési elveit. Akár a tavalyi, az idei év is az egyetemes magyar kultúra diadalútja. Kodály születésének 100. évfordulóján ezzel a képösszeállítással emlékezünk a zeneszerző külföldi útjaira, sikereire. HORVÁTH TAMÁS 1. Toscaninival (Como, 1928) 2. A zeneszerző-karmester a gloucesteri katedrálisban: a Budavári Te Deum a „Three Choirs Festival” kimagasló sikere (1937 szeptember) 3. Az első amerikai út 1946-ban (G. D. Hackett felvétele) I. Az oxfordi egyetem 1960. május 3-án díszdoktorává avatta Kodályt, aki ez alkalommal előadást tartott Népzene és műzene címmel 5. A luzerni fesztiválon, 1961 augusztusban, feleségével és Pierre Fournier gordonkaművésszel 6. A Háry János orosz nyelvű bemutatója Moszkvában. 1963. december 21-én Kemal Abdullajev vezényletével 7. A leningrádi Ermitázs előtt 1963 decemberében 8. A berlini Humboldt egyetem — amelynek 1966—7-ben hallgatója volt egy ideig — 1964 októberében díszdoktorrá avatta. Dr. Schroeder rektor társaságában (MTI Fotó) 9. Dr. Josef Klaus osztrák kancellár a Háry János filmbemutatóján a bécsi Collegium Hungaricumban (1965 április, Oscar Harrowitz felvétele) 10. Látogatás Ormándy Jenőnél, a Philadelphia Orchestra, karnagyánál, műveinek kitűnő tolmácsolójánál (1965) II. A Budavári Te Deum emlékezetes sikert arat a hannoveri (USA) Dartmouth College „Kodály Fesztivál”-ján. Kodály Mario di Bonaventura zeneigazgató, valamint Caroline Stanford és Gwendolyn Walters énekesnő közt (1965. augusztus 1.) 12. Japán zenepedagógusok tanulmányozzák a Kodály-módszert a VIII. kerületi Csobánc utcai zenei óvodában, Forrai Katalin óráján (MTI Fotó : Pólya Zoltán felvétele) ♦ A képek és a képaláírások — a 12. számú kivételével — Eősze László Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban című kötetéből valók