Új Tükör, 1988. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)
1988-12-11 / 50. szám
valókba a városi mozi eldugott helyiségében. Azóta nagy fejlődés történt: jelenleg 20 millió forintot érő stúdiónk van a város szívében. Élőadásokra vállalkozunk, gyakorta bekapcsolódunk az országos műsorokba, például az Ablakba, tudósítjuk a Szegedi Körzeti Stúdiót. — Kikhez jutnak el adásaik? — Az az igazság, stúdiónk gyorsabban fejlődött, mint a kábelhálózat. A kezdeti célkitűzés az volt, hogy minden kecskeméti nézhesse adásainkat. Nem így lett. Legelőször ötezer-négyszáz lakásba kötötte be az IKTV a kábelt, azóta alig-alig nőtt a szám. Jelenleg 6500-7000 nézőről tudunk. Ez az út tehát nem járható igazán. Ha minden igaz, az év végére ekészül az átjátszóadó s 15 kilométeres körzetben tudjuk sugározni műsorainkat. — Milyen profilt alakítottak ki? — Kétfajta műsort készítünk. Minden hétfő este hét órakor rajzolódik ki a képernyőn a Kecskeméti Városi Televízió emblémája. Az egyórás adásban a hét eseményeiről szerepelnek tudósítások és felhívjuk nézőink figyelmét a következő napok programjaira. Időnként stúdióvendégünk is van, egy-egy közérdekű témához kapcsolódva. Fórumokat rendezünk, az élő adás során telefonon hívhatnak bennünket nézőink. Ez a forma bevált, hiszen már a második jelentkezésünkkor ilyen műsort sugároztunk a tanácstagi választások idején. Amikor Kecskeméten rendezték meg az úttörőolimpiát, mindennap láthattak a kecskeméti televízió képernyőjén összefoglalót, utána máris indultunk forgatni, hogy a Magyar Televízió is friss anyagot kapjon. — Ezek szerint számít munkájukra az MTV. — Igen. Emlékezetes a tavalyi kecskeméti tavaszi napok eseménysorozata. Ekkor összesen két és fél órás műsoridőnk volt az egyes programon, a Tékában, az Ablakban, majd a Hétvégében. A híradónak, a szegedi műsornak ugyancsak adtunk tudósításokat, majd hétfőn hétkor a kecskemétieknek. Máskor a Telesportnak, az ifjúsági műsoroknak küldünk anyagokat. Gyümölcsöző a kapcsolatunk a Natura-szerkesztőséggel is. — Egyelőre Kecskeméten hétfőn hétkor jelentkeznek, majd másnap felvételről kétszer megismétlik az adást. Elegendő ez vagy többet, mást szeretnének nyújtani a jövőben? — Van kecskeméti képújságunk is, bár ezt kevesen nézik. Tervezzük, hogy naponta szolgáltató jellegű összeállításokkal rukkolunk ki. Lehetőséget teremtünk rétegműsorokra is, szólunk például a háziaszszonyokhoz, a fiatalokhoz, a művészetbarátokhoz. Januártól sorozatban mutatjuk be Kecskemét iskoláit. Remény van rá, hogy megduplázódik költségvetésünk, stábunk létszáma is nő. A Kecskeméti Városi Televízió persze továbbra is olyan helyi témákat boncolgat majd, ami sokakat érint. Nagy lehetőséget látunk abban, hogy az ország más városaiban levő televíziósok felveszik színházuk előadásait és műsorcsere alapján egymásnak átadjuk a felvételeket. Végezetül az elismerésekről essék szó. A Kecskeméti Városi Televízió kétszer vett már részt a nyíregyházi országos videofilmszemlén, mindkét alkalommal díjjal tértek haza. A legnagyobb elismerést mégis a nézők jelzései, levelei, telefonjai jelentik számukra. BORZÁK TIBOR Speciális ok Azért lehet néhanapján a mi tévénk mellett jól szórakozni. Sőt, hozzáteszem, tartalmasan, mégha a pesti aszfalt népszerű, ám nagyra sose tartott dalszövegíróját, Zsütit ünnepli is a műsor. És nemcsak azért, mert a készülékekből és lapokból most már egyfolytában áradó politika még azoknál is, akik keserves évtizedek múltán is képesek fölhevülni a „politikai intézményrendszer” változásai hallatán, bizony heveny mérgezést, de legalább csömört okoz. És bizonyára a közönség, sőt a közreműködők jó része is érez valami ilyesmit, különben nem gyűlik öszsze G. Dénes György születésnapi asztalánál színészek, színi direktorok, írók megtisztelő serege — elég talán itt Törőcsik Marit, Darvas Ivánt, Haumann Pétert említenem, aztán Vámos Lászlót, Keszler Pált, no és Mándy Ivánt, Vas Istvánt s természetesen, a könnyűzene, a lövi és ínyencmesterség arisztokratáit. Mindez együtt, az alkalom és a 2. csatornán más formában folytatott program valószínűleg fölingerelte a slágertől, ki tudja, miért — talán „egy speciális okból” — eleve idegenkedőket. De be kellett látniuk e pazódiailag csakúgy, mint zeneileg pompás és fölöttébb gazdag program hallatán, hogy ami ellen annyit berzenkedtek, az sajnos a múlté — bár akarva akaratlan szinte kéjesen emlékezünk minden sorára, taktusára —, ami viszont helyébe lépett, az ehhez képest jórészt alpári, és csak abban lehet reménykedni, hogy éppen ezért előbb-utóbb feledésbe megy. De elég a fennkölt teóriából, következzék, ami következett is, Törőcsik egy Hamvadó cigarettavéggel, majd végtelen, de egy percre sem unt sorban a jobb, mint valaha Galambos Erzsi (Ez minden idők legforróbb szerelme volt), a remekül éneklő Katona Klári (Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én), Haumann (Tudom, hogy térdre hullni szégyen), és tovább, tovább Van egy kislány, Anikó; Csupa könny a szobám; Szép esténk lesz; Gyere szerelmem és induljunk máris; Járom az utam; Ez történt Lellén; Mesebeli Afrika; Nekünk találkozni kellett ... És dúdoljuk és nem értjük, hogy mindre pontosan emlékszünk, és az egész olyan „giccses”, és az egész olyan megrendítő. Aztán a jobbnál jobb musicalek, a Kabaré, a Hegedűs, a My Fair Lady, a Helló, Dolly, a Lola Blau ... Módjával, szerencsére, szóba kerül a sláger természete, filozófiája, hogy személyiségünk részévé válik, s ha nem szeretem, akkor is énekelem, hogy ugyebár Manci, a kispesti lány ... A zenéről itt kevés szó esik, pedig Zsüti a legjobb szerzőkkel dolgozott, dolgozik, a legeslegjobbakkal. Közben táncolnak is, Mikó István remekel, a lányok, sajna, amatőrök. Aztán a kiváló Benedek Miklós, Úgy várlak, egy speciális okból... — énekli benedekül, és rátalálok a titokra: ezek a dalok nem „infantilisak”, mint valaki megjegyezte, hanem szellemesek, olykor okosak, de mindig érzelmesek. Zsüti is érzelmes lény, és mint megint valaki megjegyezte, kiváló intellektus, mert az kell a szövegekhez, noha a végterméken ez nem látszik. Ellenkezem: látszik! Gém György, aki mindkét műsort rendezte, G. Dénes tehetségéhez méltó dolgot művelt, a szerkesztő Bilicsi Erzsébet is kitett magáért, nemkülönben az operatőr, a díszlet- és a jelmeztervező, az építész és a jobbnál jobb muzsikusok — Szakcsi Lakatos, Kocsák, Malek, Presser, a zongoránál Orosz János — és nem utolsósorban Antal Imre, aki szinte fürdött ebben a közegben. Igaz, az emlékezésnek úgy is szerepe volt, hogy visszahangzón Ákos Stefi, Fényes Kató, Kapitány Anna, Karády Katalin, Kelly Anna, Lantos Olivér és Vadas Zsuzsa is részt vállalhatott a sikerben. Az természetesen, hogy Zsüti egész megjelenésében annyira emlékeztet az apámra, nyilván magánügy. Noha megjegyezhetem: a rengeteg sláger is száz- meg százezer magában dúdolgató vagy éppen dalra fakadó ember magánügye. Ami így együtt szép summa. Nem megy ki a fülemből. Van egy kislány, Anikó... Majd elfelejtettem, a műsor címe: Sajnos szeretem ... Nem sajnos. BALOG JÁNOS Bodrogi Gyula a születésnapi műsorban A tárnokmester bibliája TÉVÉKRÓNIKA Amikor miniatúrákat kell bemutatnia, a kamera voltaképpen jobb helyzetben van, mint amikor festményeket részletez. (Kivált, ha méretre terjedelmesebbeket.) A festmény egészét nem képes a látóterébe vonni, vagy ha mégis, csonkán, hiányosan, tökéletlenül. A részletekkel más a helyzet, abban remekműveket is lehet csinálni, mármint másodlagos remekművet, mert az első — ha ugyanaz — maga a kép. Csaknem háromnegyed órás film volt a Nekcsei Demeter Bibliája, amely most jelent meg a Helikon Kiadónál és alighanem sok karácsonyfa alatt ott lesz. Mint néhány évvel ezelőtt a Vizsolyi Biblia vagy a Képes Krónika, s a magyar kódexirodalom több más emléke. A Nekcsei Bibliának minden lapja gyönyörű, s a film — B. Farkas Tamás rendezése, Zsóka Zoltán operatőri munkája — ezt képes volt közvetíteni. Nemigen szoktak beszélni a világosító teljesítményéről. Név szerint most sem lehet, mert a színlapra nem írják oda. Ezeknek az írott-festett lapoknak a megvilágítása olyan hozzáértő és intuitív volt, hogy az is művészi munka, akárcsak a rendezői vagy az operatőri teljesítmény. A Nekcsei Biblia sorsa mindezeken túl érdekes is. Tudjuk: amerikai tulajdonban van, a Kongresszusi Egy lap a bibliából Könyvtár „állományában”; a könyvnek külön regénye, hogyan került oda, s az sem érdektelen, hogy miként jött létre — Szántó Tibor tipográfusi és dr. Lévárdi Ferenc műtörténészi magyarázataival — a róla szóló film. A szerkesztőnek volt mit mondania Róbert Károly hajdani tárnokmesteréről, aki a bibliát a kortárs művészekkel elkészíttette, a korról, a történelmi körülményekről. Értelmesen, közérthetően, a legszükségesebb szakmai magyarázatokkal. Egyetlen percig sem volt unalmas. A tartalom indokolta a terjedelmet, amely már-már játékfilm méretű volt. Hanem hogy fekete-fehér készüléken is ilyen élmény volt-e mindez, azt nem tudom. Alig hinném. Lehet, hogy a nézők fele unta, amit a másik fele élvezett? TAMÁS ISTVÁN autAHkipunauaitii ;u8w ifitar fiíiA'imiíimf» 1*135 f.iatlmimíp m RMÉMg fiatom !ooi ftran ons grífir.tf ip 'I.ü r& Äi» re*wmiffHiSwmr iwraprt. ur ?q*r>JCW nie* púnMb» ftte* üwf. I , ms aif-hl rntisrr d«i cHgm&af * ftjrfcnű m amis aür agnm tute. .. ytwts(nT.söflWMUttt f tfx&t iwMofir.'iu ut .wqx! m areáiíriwlr. lnimsInMímli.Vl i»*r pm tm ptum Nm. bwísw itóWia mist Ctthf®u cKhnhs ri’mttué ; tm ún«fiMt ftftmr. ttr iiumtwlto mm ttrfiqpOitf Ittpffaw. V »WftM.* öjiinVét mtulEk-!: |; faMBWtW inint&ífcttfijsaa ■> F sfc!!«»«tant amafcir. hfitr mm ; MMai&Miti v.‘4 fcrtfiKdhjfii j „ < mteflhilroí (sSííi; ® r m^mtAm***** ifltne fair muraeauB'ftufowwf tuöuaLft.mauuöit atom -mír űrére tib á .’pfmr üamtótatvw ni c.ftyuíttj itantam* tjjnjqi nucma jrtnjmljMá í.ilntutmr má. IgttaK m panic üjrttm (jna»tu! :i »«!.) ©lignní nur.íiiüoáxíuapitfc fttfmdseWicfc ny tárra* Q trtp'.i tut inuwtt :itt mar KptofXf lapmmráu» is itu®«.* iigfánaftf lijjWMMMCni icmtjífnrfial didw • Cifajató f wjjiw fi-to» i mi rfrtcviamc.lCmtííf fimte □ 31