Új Tükör, 1989. január-március (26. évfolyam, 1-13. szám)
1989-03-12 / 11. szám
26 □ 1L ■ 11Van lehetőség a többpártrendszerbe való békés átmenetre...” A négy évtizeddel ezelőtt felszámolt koalíció pártjaiközül utolsóként a parasztpárt jelentette be újraindulását. A Magyar Néppárt újjászervezéséről a Veres Péter Társaság alapos vita után döntött. Pár hónaponbelül, legkésőbb Péter- Pálig összeül az újjáalakuló kongresszus. A párt szervezéséről, programjáról és agrárpolitikai elképzeléseiről L. Hegedűs Lászlót, a szervezőbizottság elnökét faggattam. — Dobos László egy tavaly őszszel megjelent interjúban kijelentette, hogy a Veres Péter Társaság célja nem a párttá alakulás, csupán a hasonló gondolkodású emberek egybegyűjtése. Fél évvel ezelőtt a politikai helyzet egészen más volt. A politika pedig mindig a lehetőségek és a kívánságok kompromisszuma. A parasztpárt ’39-ben alakult meg, s jogilag mindmáig létezik. Az 1956-os nagyválasztmány négyszáz tagjából kétszázan ma is élnek. Joguk volt állást foglalni abban, hogy pártnak tekintik magukat. A parasztpárt létét csak valamennyi egykor „bevett” párt törvényességének megkérdőjelezésével lehet kétségbe vonni. Summázva: a parasztpártra mint a parasztság politikai érdekképviseleti szervére szükség van. De érthetően egyik párt sem kerülheti meg az agrárkérdést. — Hol tartanak a szervezéssel? — Egyelőre csupán az érdekvédelemről beszélhetek. Az országgyűlésben a társaság alelnökének kezdeményezésével megalakult az agrárfrakció. A politikai érdekvédelem mellett azonban szükség van a szakmai érdekképviseletre is. Fel kell állítani a mezőgazdasági kamarát, amely az agrártermelők társulásával jöhet létre. A pártszervezést a közelmúltig tudatosan fékeztük, hiszen Magyarországon a föllendülések rövid szakaszát hosszú politikai visszaesések követték. Legutóbb, az 1972'73-at követő gigantomániás időszak idején, útilaput kötöttek a mezőgazdaság fejlődéséért oly sokat tevő Fehér Lajos és munkatársai talpára. Kisöpörték a mezőgazdaság padlását. Joggal föltételezhető, hogy a mostani időszakot újabb sztálinista viszszarendeződés követheti. S akkor tagságunk jelentős része a korábbi gyakorlatnak megfelelően veszélybe kerülhet hetedíziglen, új gyerekeik pályafutásában is. Egészen a legutóbbi ideig úgy vélekedtünk, hogy az embereket nem szabad belevinni ilyenfajta kalandba, hiszen néhány hónap vagy év tetteit több évtizedes „bosszú” követheti. Mostanra megváltozott a helyzet, s a tét is nagy. Talán kockázatmentesebben lehet előrehaladni, van lehetőség a többpártrendszerbe való békés átmenetre. — Hogyan válhatnak parasztpárttá, ha szervezetükben zömmel értelmiségiek, ráadásul fővárosiak dolgoznak? 4^ — Akérdés jogos, de a helyzet azért más. A parasztpártban régen is megfigyelhettünk egy érdekes kettősséget. A párt tömörítette a magyar irodalom és szellemi élet legjavát, s a széles , zömében szegényparaszti tömegeket. Ma a fővárosban élő régi parasztpártiak jelentős része értelmiségi. Abból a körből kiindulva vált azzá, amelyről az előbb szóltam. Ma sem az értelmiségiek, hanem a parasztok vannak többségben. Érdekes, hogy a középgeneráció és a fiatalok arányosan képviseltetik magukat, anélkül, hogy különösebb toborzómunkát fejtettünk volna ki. — Mit jelent ez az arányosság? — Például a Veres Péter Társaság elnökségének átlagéletkora magas, hisz a párt hajdani tisztségviselőiről van szó, a jogfolytonosság elve alapján. Választmányunk többsége azonban 35 év körüli. A legközelebbi tisztújításkor többüket be szeretnénk hozni az elnökségbe. Utalt arra, hogy a parasztkérdést egyetlen párt sem kerülheti meg. A kisgazdapárt már vállalkozott a mezőgazdasági kistermelők képviseletére. Úgy tűnik, versenytársra akadtak. — A verseny mindenképpen kialakul, szükséges is. De a következő időszak politikáját mi és a többi párt nem ugyanarra a paraszti rétegre alapozzuk, amint az ’45 után történt. A parasztság arculata, rétegződése alaposan megváltozott. Mi a családi agrárgazdaságot tekintjük mintának, amelynek a termelőszövetkezeten, sőt az állami gazdaságon belül kell létrejönnie. Ezt az elképzelést az eszközök és a parasztság keserves tapasztalatai miatt találjuk helytállónak. A földet megművelő bizalma hirtelen nem jön meg. Ahhoz, hogy erőt áldozzon egy családi gazdaság kialakítására, bizalom kell. — Elkészült már a program? — Teljességében egyelőre csak az agrárprogramunk készült el. Mi nem akartunk kiadni egy kiáltványt. A jelszószerű programokkal lehet jelezni a politikai szándékot, de tekintettel arra, hogy az ország rendkívül súlyos gazdasági helyzetben van, s ezért a kibontakozásban a legnagyobb terhet viselő kommunista párt a felelős, segítenünk kell. Az újonnan jelentkező pártok éppen a korábbi időszak monolitikus politikai rendszere miatt nincsenek felkészülve sem programjuk reális megalkotására, sem pedig a megvalósítás előkészítésére. Programunk vállalása nagy tehertétel, hiszen az új helyzetben a kommunista pártnak sincs programja. Azt, amit már rengetegszer leírtak és sosem sikerült megvalósítani, nem lehet kibontakozási programnak nevezni. Mi az agrárkérdés kidolgozásával kezdtük. Az MSZMP gazdaságpolitikai osztályának vezetője elhozta hozzánk az új agrárpolitika tervezetét, amelyet a társaság elnöksége megvitatott. — Saját tervezetüket eljuttatták-e az MSZMP apparátusához? — Igen. Tervezetünket nyilvánosságra is hoztuk. A program alapvetően érinti az állami költségvetést, a településpolitikát, a tanácsok jogállását, különösképpen pedig a falvak és az elmaradott térségek helyzetét. Kiderült, hogy a döntő kérdés nem az agrárreform. Először meg kell szüntetni a nemzeti jövedelem ma gyakorolt elosztását, amely az agrárszektorból is kisöpri a jövedelmet. A mezőgazdaságban fel kell számolni a gyarmati állapotot okozó állami fölvásárlást és földolgozást. Az egész szektort át kell adni a termelők egyesüléseinek. — Mennyiben érintené ez a lépés a termelőszövetkezeteket és az állami gazdaságokat? — Az állami gazdaságokat tervünkben két típusra osztottuk. Az első állami feladatokat látna el, például a fajtafenntartást, a tangazdaság szerepkörét, kísérleti terep lehetne. A másik típusba a vállalatként működő állami gazdaságok kerülnének, amelyek a termelőszövetkezetekben lezajló változásokhoz hasonló reformokon mennének keresztül. Az állami gazdaságok létrejötte a Rákosi-időszak törvénytelenségeinek „köszönhető”, így semmiféle ideológiai indokkal nem tekinthetjük őket megingathatatlan szervezetnek. A mezőgazdasági termelés gerincének a szövetkezeti szerveződést tartjuk. Elképzelésünk azonban nem egyezik sem a negyven, sem a harminc évvel ezelőtt létrehozott szervezetekkel. A mai téeszek sok tekintetben alapnak tekinthetők: a háztáji megváltozott kezelése, az ipari tevékenység széles körűvé válása. Sok téeszben például fölosztották a gyümölcsöst, a szőlőt s a szövetkezet szervezőközponttá vált. Ezt a fajta anyagi és termelési kultúrát meg kell tartani és valódi szövetkezeteket kell alakítani. A folyamatos átalakulás hogyanját azonban rá kell bízni a résztvevőkre. — Vagyis az önök tervezetében kidolgozott választási lehetőségek is szerepelnek. — Ügy van. Fontosnak tartjuk, hogy a mostani tömeges méretű mezőgazdasági termelés és a szövetkezetek egy részéből családi középgazdaságok alakuljanak, amelyek a földdel mint tulajdonnal, esetleg tartós bérlettel rendelkezhetnének. A többféle szerveződés beszerzési, értékesítési, szervezési, technikai, tudományos és érdekvédelmi gondjait közös szövetkezeti keretben oldhatnák meg. De hangsúlyoznunk kell, hogy nem támogatjuk a föld teljes szabad forgalmát. Megengedhetetlen, hogy ha például egy szövetkezet eladósodik a banknál, az átvegye a földet, és a szövetkezeti tagokat bérmunkásként foglalkoztassa. Vagy egy jómódú polgár 200 hektáron vadaskertet rendezzen be. A földet csak azok vásárolhassák meg, akiké egykoron volt. De a vásárlásnak is határt szabnánk. — Említette, hogy készül a településpolitikai tervezetük. — Az előkészületi munkáknál tartunk. Annyit azért elmondhatok, hogy Bibó István és Erdei Ferenc elképzelését, a kis megye vagy a város és vidéke egységét időtállónak tartjuk. Mi azonban nem küszöbölnénk ki a megyét, hiszen van valós funkciója is. Elképzelésünkben minden olyan intézmény a helyi tanács felügyelete alatt állana, amely a lakosság szükségleteit hivatott kielégíteni: a rendőrség, az egészségügy, az oktatás és sorolhatnám. Ezeknek az intézményeknek a működését nem a helyi tanácsoktól, sokkal inkább a központi szervektől kell féltenünk. Operatív tanácsra van szükség végrehajtó bizottság nélkül. A tanácselnök közvetlen választással, többségében társadalmi funkcióban dolgozzon. A szakigazgatási szerv vezetőjét, a tanácstitkárt helyben válasszák meghatározott időre a visszahívás jogával. — A Veres Péter Társaság tagságának jelentős része az MSZMP tagja, így a Magyar Néppárt munkájába közvetlenül nem kapcsolódhat be. Ön nem tartja ezt ellent- - mondásnak? — A kommunista párt tagsága nem világnézeti alapon, hanem jelentős mértékben egzisztenciális okokból toborzódott. Az emberek mindig odakényszerülnek a központi hatalomhoz. A minek menjek a szél ellen nézőpontját nem tartom föltétlenül tisztességtelennek. A kommunista párttagság kérdése a parasztpárt esetében a jövőben rendeződik. Lesznek parasztpárti tagjaink és pártoló tagjaink. Pártoló tag pedig minden más párt tagja és más világnézet híve lehet. A kriptokommunizmus feléledő vádját azonban nem lehet sommásan elítélni és nem létezőnek tekinteni. A kommunista párt reformszárnyát tisztelem, mert többet kockáztat az alternatívoknál. Azt a kommunistát azonban, aki betokolódott saját régi nézeteibe, csupán emberként becsülhetem. De a lézengő rittereket, a semmit nem kockáztató kibiceket megvetem. CSIRPÁK LILI S. Hegedűs László