Turán, 2007 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2007-07-01 / 3. szám
Bakos István művészeti Kör (SMIKK), a Becsületadó Alapítvány a Magyar Kultúra Támogatására (Bázel), a Máltai és a Johannita Lovagrend, a Szepsi Csombor Márton Kör (London), a Mikes Kelemen Kör (Hollandia), a Müncheni Magyar Intézet, Széchenyi Kör, (Németország), a Leuveni Collegium Hungaricum (Belgium), az Európai Szabad Magyar Kongresszus, az S.O.S. Erdély Bizottság, a Pro Kárpátalja Alapítvány (Genf), a Dies Academicus Hungaricus Genevensis (Svájc), a Bornemissza Péter Társaság, a Szent István Egylet, az Európa Klub (Bécs), a Magyar Ökumenikus Önképzőkör, az Erdélyi Könyv Egylet (Stockholm,) stb. Ezek többsége irodalmi, kulturális és művelődéspolitikai tevékenységet folytatva szolidaritást vállalt az elnyomott magyarokkal és a keresztény nemzeti szellemiséget táplálta. A magyarság széles körére hatottak azok a rádióadások, amelyek áttörtek a vasfüggönyön, s egész Európát besugározták. Ilyen volt pl. a kiváló magyar munkatársi gárdával Münchenben dolgozó Szabad Európa Rádió. Színvonalas és rendszeres kulturális és politikai műsort sugárzott Londonból a BBC és Kölnből a Deutsche Welle, továbbá Münchenből az Amerika Hangja magyar adása is. A magyar szellemi életre termékenyítően hatottak, ha eljutottak a jól szerkesztett, hézagpótló folyóiratok és a cenzúrázatlanul megjelenő cikkek, tanulmányok, amelyeket pl. az 1951-től 1990-ig Münchenben, Borbándi Gyula szerkesztésében megjelenő Új Látóhatárban, s az ugyancsak ottani jobboldali lapban, a Tollas Tibor szerkesztette Nemzetőrben közöltek. Új színt adtak szellemi életünknek a Párizsba átmentett Irodalmi Újságban, s az 1978-1989 között szintén Párizsban kiadott Magyar Műhelyben olvasható írások is. Nemzeti szellemű könyvkiadók is működtek Nyugaton. Ma már szinte csak az 1980-tól működő Bécsi Napló él a korabeli híres nyugat-európai sajtótermékeink közül. A külhoni magyar nemzetrész mai helyzetéről A kilencvenes évek nagy reményei és nekibuzdulása után egy évtizeddel - immár az Európai Unió tagországaként — megállapíthatjuk, hogy a szovjet birodalom összeomlását és a rendszerváltásokat követően, inkább romlott, mint javult a külhoni magyarok helyzete. A magyar állam feléjük irányuló figyelme nőtt, a nemzetközi szervezetek és a befogadó országok támogatása viszont csökkent, s maguk is úgy vélték, hogy a független, demokratikus állam létrejöttével korábbi nemzetvédő és értékmentő funkcióikat elvesztették, fórumaik, műhelyeik is elsorvadtak. Pedig az elmúlt évszázadban önerőből számos olyan középületet és intézményt hoztak létre a külhoni magyar közösségek, amelyek a nemzeti vagyon fontos részét alkotják, s egyesek köztulajdonban való működtetése, fenntartása bizonytalanná vált. Példaként említem a külhoni magyarok több, mint a felét kitevő katolikus közösségeket. (A külföldi magyar katolikus egyházi közösségek, missziók, lelkészi központok kontinensenként: Észak-Amerika: 29 Amerikai Egyesült Államok: 16 (Chicago, Cleveland I+II, Detroit, Devon, East Chicago, Fairfield, Irving, Matawan, 12