Turista Magazin, 1975 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1975-11-01 / 11. szám
építésze, az „Universum mérnök” Alexandre Gustave Eiffel volt. A torony születése nem volt könnyű, már a megtervezésekor viharos viták zajlottak körülötte. Guy de Maupassant vezetésével írók és művészek csoportja támadta, mondván, hogy elcsúfítja a városképet, de Eiffel és a világkiállítás szervezői szilárdan kitartottak mellette. A gondolat, ezer láb magas (304,80 m) tornyot építeni nem volt új. Már 1833-ban előállott ezzel egy angol mérnök, Trevithick, de tervét elvetették éppúgy, mint amerikai kollégájáét, aki az 1874. évi philadelphiai világkiállításra javasolta az óriástorony építését. Eiffel azonban 1884-ben azonnal nyert és a közvélemény is rögtön melléállt, mert Eiffel a torony csúcsára óriási fényszórókat javasolt, melyek Párizst éjjel is nappali fényben világítják meg. A torony egyik emeletére pedig légzési nehézségekben szenvedőknek kórházat tervezett. A kiállítás rendezői azt szerették volna, ha a torony, mint híd kötiié össze a Szajna két partját, de a talaj ezt nem tette lehetővé. Végül 107 megvizsgált hely közül a választás a Mars mezejére esett, ahol egy 125X125 m-es négyszöget jelöltek ki a torony alapjának. Eiffelnek akkor már nagy gyakorlata volt acélszerkezetes épületek építésében, Európa több fővárosában, így Budapesten is (a Nyugati pályaudvar és a Margithíd) nagy építkezések fűződtek nevéhez. 1886-ban kezdődött meg az alapozás. A négy pillért egyenként 23 m 2-nyi területen 9 m mély kőrétegre helyezték. A toronyt 15 000 részdarabból, 40 mérnök tervezte és rajzolta, és egy Clichy gyár állította elő. A darabokat a helyszínen szerelték össze. A munka rendkívül gyorsan haladt, mindenki francia ügynek, a francia újjászületés jelképének tekintette. 1887-ben felépült az első emelet, 58 m, rá egy évre a második, 116 m, és 1889-re a harmadik, 273 m magasságban. Pontosan a kitűzött határidőre, március 31-re készen állt a torony. Maga Eiffel húzta fel a csúcsra a trikolort, és a világkiállítás megnyitó napján, május 6-án a közönség is birtokába vette. Az anekdota szerint köztük volt az a párizsi polgár is, aki mivel nem tudta elviselni a torony látványát, inkább naponta megmászta azt, mondván, hogy „az az egyetlen hely Párizsban, ahonnan az Eiffel-torony nem látható”. 3. TITOKZATOS KÖVEK. STONEHENGE Anglia gazdag a történelem előtti kor mitikus, az ún. Megalit-kultúra emlékekben. A kőkorszak embere nem hagyott maga után településeket, csupán kősziklákat az ún. Menhirekből óriás kövekből álló oromlehet. Ezek a kőtömbök éppoly titokzatosak, mint az egyiptomi piramisok és éppolyan magányosak. Anglia délnyugati részében a Wiltshireigrófság egyik lapályán állnak és akár egyiptomi társaik évezredek óta hallgatnak. Hogy milyen célt szolgálhattak, azon a tudomány máig sem tud eligazodni, ősi templom, vagy áldozati hely volt? Nem tudni. Rituális véráldozatot mutatott be itt a bronzkor embere vagy obszervatóriumnak használta? Nem tudni. Egy oxfordi régész szerint az új druidák építették, akik az i. e. III. sz.-ban telepedtek le Angliában és akik minden év június 21-én gyűltek össze a nap-éj egyenlőséget ünnepelni. De vannak elméletek, melyek Stonehenget más égitest asztronautái gyülekezőhelyének tartják. Gerald Hawkins, amerikai űrkutató szerint Stonehenget méltán mondhatjuk az ókor nyolcadik csodájának, mert tökéletes csillagvizsgáló szerepét töltötte be, hol a Nap és a csillagok állását vizsgálták, hogy a vetés és aratás idejét pontosan meghatározhassák. Stonehenge építői kiváló matematikusok voltak, akik jóval Püthagorasz előtt ismerték az ellipszist és a geometria törvényeit. Stonehenge köveinek korát a tudomány pontosan megállapította. A rádiócarbon vizsgálat szerint i. e. 1600-ban kerültek mai helyükre. Stonehenge három időszakban épült. Az első i. e. 1000 körül lehetett, amikor 114 m átmérőjű körben 56 gödröt ástak. A második időszak 1750 körül volt. Ekkor egy kisebb átmérőjű körben 82, egyenként öttonnás kőtömböket állítottak fel. A köveket máig ismeretlen módon — hiszen a kereket még nem ismerték — szállították a helyszínre a 300 kmre fekvő 536 m magas „szentnek tartott” Prescelly helyről. Az építés i. e. 1600 körül fejeződött be, amikor 81, egyenként ötventonnás tömbökből képeztek a kisebbek közé egy nagyobb kört. Angol tudósok kiszámították, hogy az akkori technikával egy tömb ideszállítása 9 hetet vett igénybe, így Stonehenge felépítése összesen 1 497 680 munkanapig tarthatott. A tudósok még egyet állítanak biztosan: „a kőtömbök ma is oly magányosak a Salisbury mezőn, mint amilyen egyedül állnak a történelemben is”. 4. AZ ATHÉNI AKROPOLISZ Az akropolisz szó görögül fellegvárat jelent és mint ilyen sok volt a régi Görögországban. De a mai turista ha ezt a szót hallja, azonnal Athénre gondol.