Turista Magazin, 1975 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1975-11-01 / 11. szám

építésze, az „Universum mérnök” Alexandre Gustave Eiffel volt. A to­rony születése nem volt könnyű, már a megtervezésekor viharos vi­ták zajlottak körülötte. Guy de Maupassant vezetésével írók és mű­vészek csoportja támadta, mondván, hogy elcsúfítja a városképet, de Eiffel és a világkiállítás szervezői szilárdan kitartottak mellette. A gondolat, ezer láb magas (304,80 m) tornyot építeni nem volt új. Már 1833-ban előállott ezzel egy angol mérnök, Trevithick, de tervét elvetették éppúgy, mint amerikai kollégájáét, aki az 1874. évi philadel­phiai világkiállításra javasolta az óriástorony építését. Eiffel azonban 1884-ben azonnal nyert és a közvé­lemény is rögtön melléállt, mert Eiffel a torony csúcsára óriási fény­szórókat javasolt, melyek Párizst éjjel is nappali fényben világítják meg. A torony egyik emeletére pe­dig légzési nehézségekben szenve­dőknek kórházat tervezett. A kiállítás rendezői azt szerették volna, ha a torony, mint híd kötiié össze a Szajna két partját, de a ta­laj ezt nem tette lehetővé. Végül 107 megvizsgált hely közül a választás a Mars mezejére esett, ahol egy 125X125 m-es négyszöget jelöltek ki a torony alapjának. Eiffelnek akkor már nagy gyakorlata volt acélszer­kezetes épületek építésében, Európa több fővárosában, így Budapesten is (a Nyugati pályaudvar és a Margit­­híd) nagy építkezések fűződtek ne­véhez. 1886-ban kezdődött meg az alapozás. A négy pillért egyenként 23 m­ 2-nyi területen 9 m mély kőré­tegre helyezték. A toronyt 15 000 részdarabból, 40 mérnök tervezte és rajzolta, és egy Clichy gyár állította elő. A darabokat a helyszínen sze­relték össze. A munka rendkívül gyorsan haladt, mindenki francia ügynek, a francia újjászületés jelké­pének tekintette. 1887-ben felépült az első emelet, 58 m, rá egy évre a második, 116 m, és 1889-re a harma­dik, 273 m magasságban. Pontosan a kitűzött határidőre, március 31-re készen állt a torony. Maga Eiffel húzta fel a csúcsra a trikolort, és a világkiállítás megnyi­tó napján, május 6-án a közönség is birtokába vette. Az anekdota sze­rint köztük volt az a párizsi polgár is, aki mivel nem tudta elviselni a torony látványát, inkább naponta megmászta azt, mondván, hogy „az az egyetlen hely Párizsban, ahonnan az Eiffel-torony nem látható”. 3. TITOKZATOS KÖVEK. STONEHENGE Anglia gazdag a történelem előtti kor mitikus, az ún. Megalit-kultúra emlékekben. A kőkorszak embere nem hagyott maga után települése­ket, csupán kősziklákat az ún. Menhirekből óriás kövekből álló oromleh­et. Ezek a kőtömbök éppoly titokza­tosak, mint az egyiptomi piramisok és éppolyan magányosak. Anglia délnyugati részében a Wiltshirei­­grófság egyik lapályán állnak és akár egyiptomi társaik évezredek óta hallgatnak. Hogy milyen célt szol­gálhattak, azon a tudomány máig sem tud eligazodni, ősi templom, vagy áldozati hely volt? Nem tudni. Rituális véráldozatot mutatott be itt a bronzkor embere vagy obszerva­tóriumnak használta? Nem tudni. Egy oxfordi régész szerint az új druidák építették, akik az i. e. III. sz.-ban telepedtek le Angliában és akik minden év június 21-én gyűltek össze a nap-éj egyenlőséget ünnepel­ni. De vannak elméletek, melyek Stonehenget más égitest asztronau­tái gyülekezőhelyének tartják. Gerald Hawkins, amerikai űrku­tató szerint Stonehenget méltán mondhatjuk az ókor nyolcadik cso­dájának, mert tökéletes csillagvizs­gáló szerepét töltötte be, hol a Nap és a csillagok állását vizsgálták, hogy a vetés és aratás idejét pon­tosan meghatározhassák. Stonehenge építői kiváló matematikusok voltak, akik jóval Püthagorasz előtt ismer­ték az ellipszist és a geometria tör­vényeit. Stonehenge köveinek korát a tudomány pontosan megállapítot­ta. A rádiócarbon vizsgálat szerint i. e. 1600-ban kerültek mai helyükre. Stonehenge három időszakban épült. Az első i. e. 1000 körül lehetett, amikor 114 m átmérőjű körben 56 gödröt ástak. A második időszak 1750 körül volt. Ekkor egy kisebb átmérőjű körben 82, egyenként öt­tonnás kőtömböket állítottak fel. A köveket máig ismeretlen módon — hiszen a kereket még nem ismerték — szállították a helyszínre a 300 km­­re fekvő 536 m magas „szentnek tartott” Prescelly helyről. Az építés i. e. 1600 körül fejeződött be, amikor 81, egyenként ötventonnás tömbök­ből képeztek a kisebbek közé egy nagyobb kört. Angol tudósok kiszá­mították, hogy az akkori techniká­val egy tömb ideszállítása 9 hetet vett igénybe, így Stonehenge felépí­tése összesen 1 497 680 munkanapig tarthatott. A tudósok még egyet állítanak biztosan: „a kőtömbök ma is oly ma­gányosak a Salisbury mezőn, mint amilyen egyedül állnak a történe­lemben is”. 4. AZ ATHÉNI AKROPOLISZ Az akropolisz szó görögül fellegvá­rat jelent és mint ilyen sok volt a régi Görögországban. De a mai turis­ta ha ezt a szót hallja, azonnal Athénre gondol.

Next