Turista Magazin, 1976 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Magyarorszá­gon egymil­liónál több ál­talános isko­lai tanuló van. Ezek szá­mára a tan­terv és utasí­tás is előírja a tanulmányi séták, kirándulások szerve­zését. Alsó tagozatban ezt inkább a környezetismereti tantárgy fogja össze, míg a felső tagozatban a földrajz­­órákon kívül évi hat órát fordíthatnak az iskolák a környezet, a tájak, a hazai föld megismerésére. Cél, hogy a tanulók a tárgykör anyagának feldolgozása mel­lett tapasztalatokat szerez­zenek tájaink szépségeiről, megismerjék szocialista or­szágunk fejlődését, szeres­sék meg hazánkat. Az alsó tagozatos tanulóknak az is­meretszerzésben segítséget nyújtanak az anyanyelvi tantárgyak. A felsős tanu­lók ismereteit bővítik, szi­lárdítják a magyar, törté­nelem, biológia stb. anya­gait. Az első problémát az je­lenti, hogy az osztályfőnöki órák tervében nem szerepel a kirándulás, a sok kötött és választható téma fel­használja az évi órakeretet s így nem marad idő sétá­ra, túrára. A másik nehézség az, hogy az iskolának nincs kötelező jellegű­­ kirán­dulási terve, amely elősegí­tené, hogy a tanulók egy­­egy osztályban Magyaror­szág egy-egy tájára eljut­hatnának. (Pl.: V. o. Bala­ton és vidéke, VI. o. Észak- Magyarország stb.) Ma bizonyos fokig sze­rencse dolga, hogy ká, me­lyik iskolába jár és ott hány lelkes pedagógus vagy ak­tív csapatvezető egyéni kezdeményezése alapján jut el az ország különböző vi­dékeire, sokszor csak alka­lomszerűen. Középiskolá­soknál végzett felmérések alapján megállapítható, hogy a VIII. általánost el­végzett tanulók Magyaror­szág egyes tájain még so­hasem jártak. Az általános iskolában meg kell különböztetni a tanulmányi kirándulásokat, a túrákat és a táborozáso­kat. Itt a legkedvezőbb helyzetben a táborozók van­nak, mert az úttörőcsapa­tok igen változatos prog­rammal és sokfelé megfor­dulnak. Különösen nagy él­ményben részesülnek, s gazdag tapasztalatokra tesz­nek szert a vándor­táborok­ban részt vevő úttörők, akik 10—14 nap alatt egy­­egy vidéket alaposan meg­ismernek gyalog, kerékpá­ron, vagy vízi járművön. De az Úttörő Szövetség, a csa­patok erőfeszítései ellenére is ide nyaranként csak 110 000 gyerek jut el. Ha ehhez hozzáadjuk a 84 000 üzemi, tanácsi vagy SZOT szervezésében üdülőket és a 30 000 főt, aki napközis táborban tölti a szünidőt, akkor is még sok gyerek nem él a turizmus adta le­hetőségekkel. Az általános iskola egyik legfontosabb feladata len­ne, hogy a tanulókkal meg­szerettesse a turizmust, hogy mire felnőnek, már igényként jelentkezzék a túrázás, kirándulás szüksé­gessége. Ezért lenne fontos, hogy az iskolák jobban éljenek a tanulmányi kirándulás, túrák, üzemlátogatás adta lehetőségeikkel, még akkor is, ha ez nehézségekbe üt­közik. Sokszor hangzik el pa­naszként, hogy nincs szál­lás, a turistaházak korábbi szervezeti formái megvál­toztak. A Turista Ellátó Vállalat megszűnt és a há­zak több kézbe kerültek. Ez így igaz, de az is tény, hogy 23 turistaházban fogadnak el előjegyzést. A 127/1975. (MK 18) OM számú utasí­tás pedig lehetővé teszi, hogy a nevelési-oktatási in­tézményeket is igénybe ve­hessék. Minden évben a Művelődési Közlönyben te­szi közzé az O. M. a szállá­sok jegyzékét. Ezek a szál­láshelyek olcsók, kollégiu­mokban napi 15, az isko­lákban napi 10 Ft, s ehhez még hét forintot lehet fel­számítani egyéb szolgálta­tás címén (mosás, fűtés stb.). Sokszor hallani, hogy sokba kerül egy-egy iskolai kirándulás. Az 1011. és az­ 1053. sz. Minisztertanácsi rendelet az eddigi évi tanu­lónkénti 10 Ft kulturális és táborozási támogatást 1976. január 1-től további, sze­mélyenkénti 10 Ft-tal eme­li. Ez is segíti a turizmus elterjedését. Pontos leírást kapnak majd az iskolák, hogyan kell felhasználni ezeket az összegeket Sokat segíthet a Magyar Természetbarát Szövetség is. A helyi szervezetek nyújtsanak segítséget út­mutatókkal, javaslatokkal, túraútvonalak, látnivalók propagálásával. Segítsék az iskolákat a felnőtt és ifjú­sági túravezetők képzésé­ben! Vonjanak be egyre több középiskolást és főis­kolai hallgatót a túra­veze­tő-képzésbe. Az általános iskolákban sok a női tan­erő, ezért minden iskola szívesen venné, ha a Ter­mészetbarát Szövetség aktív és nyugdíjas túra­vezetői se­gítenék őket munkájukban. Érdemes lenne azon is el­gondolkodni, hogy a peda­gógusképző főiskolákon, egyetemeken miért nincs turistajellegű képzés. Ne csak a testnevelő és a föld­rajz szakos tanárok foglal­kozzanak ezekkel a problé­mákkal. Nagyot lendítene a turiz­mus ügyén, ha az általános iskolák jobban támaszkod­nának a szülőkre. Sok anyuka és apuka venne részt az országjárásban, ha a segítségét igényelnék. Nem vitás, sok még a gond, probléma és egy ilyen cikk, már csak terjedelme miatt sem térhet ki részletkérdé­sekre, ezért csupán csak gondolatokat kívánta­m éb­reszteni. Egy azonban fontos, min­denkinek kötelessége segí­teni, hogy hazánkban min­den általános iskolai tanuló tanulmányi ideje alatt jus­son el országunk szép tájai­ra, ismerje meg eredmé­nyeinket, szeresse meg ha­záját. S ha majd felnő, ő is legyen a turizmus híve, kö­vetője, mely az egészség megőrzésének is jó lehető­sége. (A képeket Kútvölgyi Mi­hály készítette) HORVÁTH MIHÁLY Általános iskolai turizmus 3

Next