Turista Magazin, 1987 (98. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
Új-ZÉLANDI KIRÁNDULÁSOK GLECCSEREK, VULKÁNOK FJORDOK FÖLDJÉN ,SBZ Februárból a nyárba Már nem tudtuk mikor lesz ebéd, reggeli, alvás, nappal, éjszaka. Szervezetemben az eddig jól működő biológiai óra teljesen összekeveredett. Több mint egy napja repülünk, napfelkelte, naplement, hajnal, alkonyat naponta — naponta? — többször. Reggeli, ebéd, vacsora — fölszállás, leszállás — hat-nyolc óránként. Az órámat már rég nem állítom. Mindegy is, hiszen úgyis repülünk. Repülünk keletnek, délkeletnek a Föld túlsó oldalára. Időzóna időzónát követ — nyári időszámítás, téli időszámítás? — mindegy már, végre ideértünk Új-Zélandba. A Londonban magunkra vett pehelykabátokat az első leszállásnál pár óra múlva, Muscat-ban végleg elcsomagoltuk, itt Christchurch-ben is a kezünkbe hozzuk az ottani angórapulóvert. Jól jöhet ez még a Mr. Cook gleccserein! De itt nyár van, valószínűtlenül kék az ég —„augusztusi” égbolt, a felhők szinte karnyújtásnyira szaladnak a tenger felett. Házigazdáink — a New Zealand Alpine Club tagjai — kedvesen várnak bennünket. Két nap múlva utazunk a Mount Cook hegységbe, hogy 1987. március 1—15. között Magyarországot képviseljük Új-Zéland első Nemzetközi Hegymászó Találkozóján. Hárman vagyunk Magyarországról. Dr. Balázsné Bertán Mária, a Miskolci Alpin Club ból, Halmos Erzsébet a Budapest Sportegyesületből és jómagam, szintén Miskolcról. Jelenlétünk szenzáció — a találkozóra minden ország hivatalos, amely a Nemzetközi Alpin Szövetségnek (UIAA) tagja — de a szocialista táborból csak Szovjetunió és Magyarország küldött képviselőket. Most itt nyár van, napfény, friss gyümölcsök, a februári fagyok után szívjuk magunkba a napot, a meleget — és várjuk a hegyet. Az Ausztrálázsiai kontinens legmagasabb pontja A Mount Cook hegység a magashegységekben kevésbé bővelkedő ausztrál kontinens (Ausztrália, Tasmánia, Új-Zéland és még sok kis sziget a Csendes-óceán déli részén) legmagasabb hegye. Míg a kontinens többi részén középhegységek, 2—3 ezres vulkánok vannak, addig Új-Zéland déli szigetén a Déli-Alpokban már komoly alpinfeladatot jelentő eljegesedett hegységekkel találkozunk. A legmagasabb pont a Mt. Cook 3764 méteres csúcsa. Mellette húzódnak a sarkvidékek és a Himalája-lánc után a Föld leghoszszabb gleccserei (a Tasman-gleccser 29 km). A hegység méltóan európai testvéréhez kiváló hegymászó- és túrázóparadicsom. A hegység a világ hegyeket járó emberei előtt jól ismert, de talán még kevésbé népszerű, mint a kevesebb utazással elérhetők. A hegységet a vízválasztó gerinc vonulatától nyugatra a Westland, keletre a Mt. Cook National Park foglalja magába. A 30 háromezer métert meghaladó, függőgleccserekkel betakart csúcs megmászása külön-külön is szép hegymászófeladat. A csúcsok között a szubtrópusi őserdővel borított hegyoldalak, és gleccserfolyamok között pedig jól kiépített gyalogutak vehetik a turistákat a sziget közepéből a Tasman-tenger partjára. Legkedveltebb a Copland Track, amely a Copland-nyergen keresztül vezet le a tengerhez. Természetkedvelőknek kiváló botanikai csemegét jelent a rövidebb, vadregényes Wakefield és a Governor Track a Mount Cook falu környékén. A faluból a Kea Point-ig vezető úton pedig lenyűgöző a látvány a Cook déli-délnyugati falára. A Mt. Cook első magyar megmászása Új-Zéland időjárását a Tasman-tenger erőteljesen meghatározza: 3—5 napos ciklusban érkeznek az alacsony és magas légnyomású ciklonok. Ezt ismerve az időjárás elég pontosan kiszámítható. Találkozónk éppen három esős nappal kezdődött. Az időjárás a 4. nap vált fordulóra. Azonnal indulás: biztosan van 3— 4 nap jó időnk! Célunk a Cook első magyar megmászása! A mászókalauz szerint elég nehéz feladat, mivel ide elsősorban jégutak vezet- A Nemzetközi Hegymászó Találkozó résztvevői az Unwin Ház előtt 27