Turista Magazin, 1989 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
A meghívás négy főre szólt és mi várakozással telve indultunk abba az országba ahol a hegymászás hagyományai talán a legnagyobbak a világon és ahol manapság is tízezrek hódolnak a mászás szenvedélyének. Csak az Angol Hegymászó Szövetségnek 35 000 igazolt tagja van és akkor még nem szóltam a skótokról és írekről ahol szintén önálló szövetségek működnek. A hegymászással velejéig megfertőzött Anglia nagyszerű felfedezés azok számára, akik sportunk robbanásszerű korszerűsödése közepette egy kis hagyományos, tiszta felfogásra vágynak, persze itt is akadnak kivételek. Négyünket: Himer Józsefet, Kiszely Györgyöt, Krafft Waltert és engem a legendás skót jégtechnika és a híres jégmászóvidék vonzott. A BEN NEVIS környéke és még néhány ismert terület Skócia északi részén, télen olyan lehetőségeket kínál a jégmászáshoz, ami igazán rendkívüli. A jégképződéshez ideális északi Hegyvidékeken (a gyakori olvadás és fagyás miatt) olyan jéglefolyások, függőleges megfagyott vízesések alakulhatnak ki tömegével amelyek igazi paradicsomot jelentenek a téli mászás örömeit kedvelőknek. Sajnos azonban élesre reszelt jégcsákányaink, hágóvasaink többnyire kényszerű pihenőre voltak kárhoztatva. A hazánkban is tapasztalt szokatlanul meleg tél Skóciát sem kímélte. Mindössze ízelítőnek tekinthetjük azt a tíz kötélhossznyi 60—90° meredekségű jeget amit még éppen olvadás előtt, ill. közben sikerült megmásznunk. Egyébként kéthetes ott-tartózkodásunk alatt mindössze két nap jóidőnk volt, ami számunkra egyértelműen igazolta a Ködös Albion elnevezést. Vendéglátóink ennek ellenére igyekeztek mindent megtenni, hogy hasznosan tölthessük az időt. Az angol hegymászók mászóstílusa igazodik az időjárás fő arculatához, mégpedig úgy, hogy esős időben is túrára indulnak. Úgy látszik számukra a szabad idő drága kincs, és a túra élményét nem zavarhatja meg holmi zivatar, vagy felhőszakadás. A sziklamászás viszont olyan tevékenység, amit vizes sziklán kevés sikerrel lehet űzni, így a következő megoldást találták ki. Sportközpontokban, tornatermek falain elhagyott üzemcsarnokokban, raktárakban fedett mászófalakat építettek. Ezek a mesterséges mászófalak főleg kétféleképpen készülnek, vagy betonelemekből épülnek és fogásként az adódó peremeket, hézagokat és becementezett szikladarabokat alkalmaznak, vagy megépített fémvázhoz rögzített falapokra csavarozzák, illetve ragasztják a mesterséges fogásokat vagy szikladarabokat és miután minden a helyére került, szemcsés műgyantával vonják át a teljes felületet. A mesterséges mászófalakon előállítható minden olyan általános sziklaforma, ami a nagy hegyeken is előfordul. Számunkra érdekes volt és hasznos ezeken a helyeken mászni, mert egyrészt kitűnő edzés volt, másrészt úgy láttuk, hogy hasonló mászófalakat itthon is építhetjük viszonylag kis ráfordítással. Angliában több mint 400 ilyen létesítmény működik, és ezek jelentős része vállalkozásszerűen. Alkalmunk volt Észak-Wales csodálatos vidékeivel is néhány napos ismeretséget kötni. Snowdonia határán napsütéses időben mászhattunk csodálatos tengerparti sziklákon (THEMADOG ROCKS). Egyébként Angliaszerte megszámlálhatatlanul sok a szikla és a legkisebb alkalmas tömbről is kalauzt készítenek, ezek segítségével igazodhatunk el. Angliában népszerű a hegymászás, sokkal inkább mint nálunk, azonban valami közös azért van a sportéletünkben. Mégpedig az, hogy a labdarúgás mindkét országban toronymagasan a népszerűségi lista élén található és a hegymászók általában nem járnak ezekre a mérkőzésekre. De azért szorítunk, — ha nem is a focistákért — egymásért, hiszen négy expedíció is indul Angliából ebben az évben Ázsiába. Andy Fanshawe vezetésével egy csoport a Makalu alpesi stílusú megmászására készül, az Ogre E-i falát egy másik csapat vette cálba, a Garhwal Himalájában Mai Duff a Kadarnath Dome K-i falának megmászását tervezi, és idén megy az első angol női expedíció nyolcezres csúcsra a Gasherbrumra. Ozsváth Attila HEGYMÁSZÓ 1989/1 A tavaszi találkozón kézbevehetik a legújabb számot az érdekeltek. Az „ALASZKA SZÁM” tisztelgés a Mt. McKinley-en járt hat fő magyar előtt, akik egy hónap különbséggel 1988 nyarán érték el a 6194 m-es csúcsot. A hegy sikeres megmászásáról, illetve a történetéről írtak. Csíkos József, Balázs Oszkár dr., Vörös László és Nagy Sándor dr. Az egyéb írások között első helyen szerepel Barcsay Kálmán cikke Hillary-ról, aki bár más irányú elfoglaltsága során járt fővárosunkban, de a hegymászók értesülve erről, napok alatt összehoztak egy fogadást. Ozsváth Attila írása beszámol a Matterhorn É-i falának első magyar átmászásáról. Megyeri István dr. aki részt vett az USAA prágai orvos tanácskozáson, az ott elhangzottakról ad hírt. Nádasdi Oszkár a Tatabánya környéki mászóiskolákról, míg Neidenbach Ákos a turista- illetve hagymászó évfordulókról ad öszszeállítást. A hírek között szerepel az MHK 1989. évi eseménynaptára, összeállítást közöl a 7000 m feletti csúcson állt magyarokról, akiknek száma 1989. február 28- ig elérte az 57 főt. Megemlékezik arról, hogy 100 éve jelent meg a Turisták Lapjának első száma. Beszámol az első magyar hegymászó triatlonról és annak eredményéről, valamint a VI. magyar síalpinista rally lebonyolításáról az Alacsony-Tátrában. Az ablak című összeállítás három fordítást közöl. Az első Jerzy Kukuczkáról szól, aki a második valamennyi nyolcezres csúcsán állók közül. Továbbá Heinrich Harrerről történik megemlékezés 75. születésnapja alkalmából. Ez a néprajzkutató volt az első, aki egy kötélármasban, hágóvas nélkül feljutott 50 évvel ezelőtt az Eiger É-i falán. Végül Rudi Winklerről emlékezik a harmadik írás. Két magyar, a Zugspitz É-i falán egy utat mászott emlékére. A szám kapható a magyar Természetbarát Szövetségben csütörtökönként 18—19 óra között — amikor a hegymászók ott vannak — a Bajcsy-Zsilinszky u. 31- ben a II. emeleten. A szám ára 150.—Ft. Dezsényi János ANGLIAI LEHETŐSÉGEK Mont Blanc, a Brenva oldaláról 38 Hegymászók világa