Turista Magazin, 1989 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1989-06-01 / 6. szám

A meghívás négy főre szólt és mi várakozással telve indul­tunk abba az országba ahol a hegymászás hagyományai ta­lán a legnagyobbak a világon és ahol manapság is tízezrek hódolnak a mászás szenvedé­lyének. Csak az Angol Hegy­mászó Szövetségnek 35 000 igazolt tagja van és akkor még nem szóltam a skótokról és írekről ahol szintén önálló szö­vetségek működnek. A hegy­mászással velejéig megfertő­zött Anglia nagyszerű felfede­zés azok számára, akik spor­tunk robbanásszerű korszerű­södése közepette egy kis ha­gyományos, tiszta felfogásra vágynak, persze itt is akadnak kivételek. Négyünket: Himer Józse­fet, Kiszely Györgyöt, Krafft Waltert és engem a legendás skót jégtechnika és a híres jég­mászóvidék vonzott. A BEN NEVIS környéke és még né­hány ismert terület Skócia északi részén, télen olyan le­hetőségeket kínál a jégmászás­hoz, ami igazán rendkívüli. A jégképződéshez ideális északi Hegyvidékeken (a gyakori ol­vadás és fagyás miatt) olyan jéglefolyások, függőleges megfagyott vízesések alakul­hatnak ki tömegével amelyek igazi paradicsomot jelentenek a téli mászás örömeit kedve­lőknek. Sajnos azonban élesre re­szelt jégcsákányaink, hágóva­saink többnyire kényszerű pi­henőre voltak kárhoztatva. A hazánkban is tapasztalt szo­katlanul meleg tél Skóciát sem kímélte. Mindössze ízelítőnek tekinthetjük azt a tíz kötél­­hossznyi 60—90° meredeksé­­gű jeget amit még éppen olva­dás előtt, ill. közben sikerült megmásznunk. Egyébként kéthetes ott-tartózkodásunk alatt mindössze két nap jó­időnk volt, ami számunkra egyértelműen igazolta a Kö­dös Albion elnevezést. Vendéglátóink ennek elle­nére igyekeztek mindent meg­tenni, hogy hasznosan tölthes­­sük az időt. Az angol hegymá­szók mászóstílusa igazodik az időjárás fő arculatához, még­pedig úgy, hogy esős időben is túrára indulnak. Úgy látszik számukra a szabad idő drága kincs, és a túra élményét nem zavarhatja meg holmi zivatar, vagy felhőszakadás. A szikla­­mászás viszont olyan tevé­kenység, amit vizes sziklán ke­vés sikerrel lehet űzni, így a következő megoldást találták ki. Sportközpontokban, torna­termek falain elhagyott üzem­csarnokokban, raktárakban fedett mászófalakat építettek. Ezek a mesterséges mászófa­lak főleg kétféleképpen ké­szülnek, vagy betonelemekből épülnek és fogásként az adódó peremeket, hézagokat és be­cementezett szikladarabokat alkalmaznak, vagy megépített fémvázhoz rögzített falapokra csavarozzák, illetve ragasztják a mesterséges fogásokat vagy szikladarabokat és miután minden a helyére került, szem­csés műgyantával vonják át a teljes felületet. A mesterséges mászófalakon előállítható minden olyan általános szikla­forma, ami a nagy hegyeken is előfordul. Számunkra érdekes volt és hasznos ezeken a helye­ken mászni, mert egyrészt ki­tűnő edzés volt, másrészt úgy láttuk, hogy hasonló mászófa­lakat itthon is építhetjük vi­szonylag kis ráfordítással. Angliában több mint 400 ilyen létesítmény működik, és ezek jelentős része vállalkozássze­rűen. Alkalmunk volt Észak-Wa­­les csodálatos vidékeivel is né­hány napos ismeretséget köt­ni. Snowdonia határán napsü­téses időben mászhattunk cso­dálatos tengerparti sziklákon (THEMADOG ROCKS). Egyébként Angliaszerte meg­számlálhatatlanul sok a szikla és a legkisebb alkalmas tömb­ről is kalauzt készítenek, ezek segítségével igazodhatunk el. Angliában népszerű a hegy­mászás, sokkal inkább mint nálunk, azonban valami közös azért van a sportéletünkben. Mégpedig az, hogy a labdarú­gás mindkét országban to­ronymagasan a népszerűségi lista élén található és a hegy­mászók általában nem járnak ezekre a mérkőzésekre. De azért szorítunk, — ha nem is a focistákért — egymá­sért, hiszen négy expedíció is indul Angliából ebben az év­ben Ázsiába. Andy Fanshawe vezetésével egy csoport a Ma­­kalu alpesi stílusú megmászá­sára készül, az Ogre E-i falát egy másik csapat vette cálba, a Garhwal Himalájában Mai Duff a Kadarnath Dome K-i falának megmászását tervezi, és idén megy az első angol női expedíció nyolcezres csúcsra a Gasherbrumra. Ozsváth Attila HEGYMÁSZÓ 1989/1 A tavaszi találkozón kézbeve­­hetik a legújabb számot az érde­keltek. Az „ALASZKA SZÁM” tisztelgés a Mt. McKinley-en járt hat fő magyar előtt, akik egy hó­nap különbséggel 1988 nyarán érték el a 6194 m-es csúcsot. A hegy sikeres megmászásáról, il­letve a történetéről írtak. Csíkos József, Balázs Oszkár dr., Vörös László és Nagy Sándor dr. Az egyéb írások között első helyen szerepel Barcsay Kálmán cikke Hillary-ról, aki bár más irá­nyú elfoglaltsága során járt fővá­rosunkban, de a hegymászók ér­tesülve erről, napok alatt össze­hoztak egy fogadást. Ozsváth Attila írása beszámol a Matterhorn É-i falának első magyar átmászásáról. Megyeri István dr. aki részt vett az USAA prágai orvos tanácskozáson, az ott elhangzottakról ad hírt. Ná­­dasdi Oszkár a Tatabánya kör­nyéki mászóiskolákról, míg Nei­­denbach Ákos a turista- illetve hagymászó évfordulókról ad ösz­­szeállítást. A hírek között szerepel az MHK 1989. évi eseménynaptára, összeállítást közöl a 7­000 m fele­tti csúcson állt magyarokról, akiknek száma 1989. február 28- ig elérte az 57 főt. Megemlékezik arról, hogy 100 éve jelent meg a Turisták Lapjának első száma. Beszámol az első magyar hegy­mászó triatlonról és annak ered­ményéről, valamint a VI. magyar síalpinista rally lebonyolításáról az Alacsony-Tátrában. Az ablak című összeállítás há­rom fordítást közöl. Az első Jerzy Kukuczkáról szól, aki a második valamennyi nyolcezres csúcsán állók közül. Továbbá Heinrich Harrerről történik megemléke­zés 75. születésnapja alkalmából. Ez a néprajzkutató volt az első, aki egy kötélármasban, hágóvas nélkül feljutott 50 évvel ezelőtt az Eiger É-i falán. Végül Rudi Winklerről emlékezik a harma­dik írás. Két magyar, a Zugspitz É-i falán egy utat mászott emlé­kére. A szám kapható a magyar Ter­mészetbarát Szövetségben csü­törtökönként 18—19 óra között — amikor a hegymászók ott van­nak — a Bajcsy-Zsilinszky u. 31- ben a II. emeleten. A szám ára 150.—Ft. Dezsényi János ANGLIAI LEHETŐSÉGEK Mont Blanc, a Brenva oldaláról 38 Hegymászók világa

Next