Turista Magazin, 1996 (107. évfolyam, 1-12. szám)

1996-10-01 / 10. szám

'96 MAGYARORSZÁG NON-STOP telefonszolgálat­i nyel­ven a Millecentenárium program­jairól Az 1996-os esztendő a mille­­centenáriumi ünnepségek jegyében zajlik. A magyar idegenforgalom a több mint 1100 rendezvényt magába foglaló, „’96 Magyarország!” ren­dezvénysorozattal emlékezik meg az évfordulóról. A Magyar Turisztikai Szolgálat Rt. mint a rendezvénysorozat koordináló­ja, 1996. július 1-től december 31-ig NON-STOP Telefonszolgálatot mű­ködtet azzal a céllal, hogy az érdek­lődök az eseményekkel kapcsolatos legfrissebb információkhoz éjjel-nap­pal hozzájuthassanak. A Magyar Turisztikai Szolgálat Infor­mációs Irodája, a Tourinform Nem­zeti Turisztikai Információs Központ napközben, a HungexpoTours Hos­tess Szolgálata pedig éjjel, 6 nyelven (német, angol, francia, olasz, orosz, magyar) ad választ az események idő­pontjával, helyszínével, programjával és a jegyvásárlási lehetőségekkel kap­csolatos kérdésekre. TOURINFORM: 117-9800 reggel 8-tól este 8-ig HUNGEXPOTOURS 302-5182 este 8-tól reggel 8-ig A NON-STOP telefonszolgáltatás népszerűsítését segíti az a telefon­­kártya, melyet a MATÁV júliusban bocsát ki (és országszerte terjeszt 200.000 példányban). A „'96 Ma­gyarország!” telefonkártya a rendez­vénysorozat logóját és szimbólumát, az óriásplakátokról és hirdetésekből jól ismert kalapos, bokrétás hölgyet ábrázolja és tartalmazza a telefon­­szolgálat hívószámait. A kártyával egyidejűleg 3 nyelvű szórólapot jelentetünk meg, mely részletezi a szolgáltatással kapcsola­tos tudnivalókat. Bízunk abban, hogy ez az új szolgál­tatás nemcsak a hazai közönség, de a külföldi turisták számára is segít eliga­zodni a gazdag programválasztékban. A BÜKK TURISTAKALAUZA Az első Bükk útikalauza az 1800-as évek végén, a legutolsó 1977-ben je­lent meg. Az elmúlt 20 év - nyugod­tan mondhatjuk - fehér folt az útika­lauzok kiadásában. Az elmúlt 20 év alatt sok minden megváltozott a Bükkben. Ez a könyv a természetet szeretőknek készült, akik vágynak a csendre, az aktív pi­henésre a rekreációra. A könyv szer­kesztőinek az volt a céljuk, hogy a gyalogos a kerékpáros az autós turista is megtalálja a számára kedvező aján­latot. A könyv szerzői a Bükk, a „bükki romantika” szerelmesei. A sok­rétű általános ismeretanyag m­ellett be­mutatják a közel ezer kilométeres tu­rista úthálózat legjellemzőbb útvonalait is. Az anyagot úgy szerkesztették, hogy annak alapján bárhol elkezdhető, s bár­hol abbahagyható a gyaloglás, a kerék­pározás. Az autóval érkezők szinte minden településről tehetnek kisebb na­gyobb sétákat, felkereshetnek pihenő­ket, játszóhelyeket gyermekeikkel. A települések bemutatásánál ismerte­tik az ott biztosított szolgáltatásokat - megkönnyítendő az úti előkészüle­teket. Remélik, hogy a Blikkről ki­adott új turistatérképek és e könyv le­írásai egyre több embert csábítanak majd a tem­észetbe, a tiszta levegőre, ahol regenerálódhatnak, feltöltődhet­nek egy-egy nehéz nap, hét után. A könyv megvásárolható a Magyar Természetbarát Szövetségben, a B.A.Z. Megyei Természetbarát Szö­vetségben (Miskolc) a keddi ügyeleti időben, valamint a nagyobb könyves­boltokban. Nagyobb tétel rendelhető a Bíbor kiadótól Miskolc 46-328-708. Néprajz turistáknak áll. A nők alsótestét korábban a házivá­szonból készült alsószoknya, a pen­­dely takarta. Fölötte szoknyát visel­tek. A házivászon pendely és felső szoknya közé az utóbbi évszázadban egyre több alsószoknyát húztak. A sokszoknya hozzátartozott a parasz­ti szépségideálhoz. A vászonpendely fölé az Alföldön 3-5, másutt akár 15 szoknya is került. Hollókőn például ilyen volt a sorrend: a pendely nem nagyon bő, felül szőkébbre szabott kendervászonból készült - erre követ­kezett 3-4 vagy még több színes al­sószoknya és 4-5 bolti fehér alsószok­nya. A fiatalok felsőszoknyája általá­ban piros volt. A palócok tucatnyi alsószoknyájával szemben a mezőkövesdi matyók a 19. században csak egy, később is csak 3-4 szoknyát viseltek. Az alsószok­nyák azonban alul fodrosak voltak, s az ily módon szétálló szoknya - ahogy mondták: a „kendergő” - a test karcsúságát, nyúlánkságát hangsú­lyozta. A mezőkövesdi népviselet fénykorában, századunk 20-as, 30-as éveiben az egy alsószoknya aljára akár 100 méter (!) fodrot is rávarrtak. Az ünnepnapi szoknyák termé­szetesen díszesek voltak: kasmírból, bársonyból vagy brokátból készültek, a köznapiak egyszerűbb, olcsóbb anyagból. A szoknyán kötényt viseltek. Ehhez tartozik egy fontos népművé­­szettörténeti eset Mezőkövesdről. A jellegzetes matyó kötény, a sure alsó szegélyén eleinte hímzés volt, ame­lyet később arany-ezüst csipkedísz, a „ragyogó” váltott föl. A nagyon ne­hezen élő szegény lányok vagyont érő arany-ezüst csipkedíszt hordtak. Ez volt a Szabó Zoltán által megírt „cifra nyomorúság” egyik jelensége. Az egyház harcot indított a pazarló vise­let (divat) ellen, amely 1924-ben a mise utáni ünnepélyes (önkéntes) „ra­gyogóégetéshez” vezetett. Azután az egykori ragyogókat hímzéssel pótol­ták (utánozták). A ragyogóégetés fo­tódokumentumait a mezőkövesdi Ma­tyó Múzeumban is láthatjuk. (Illuszt­ráció: Mészáros Erzsébet.) Balázs Géza A HENDERGŐ ÉS A RAGYOGÓ 1996. OKTÓBER 18

Next