Turista Magazin, 1999 (110. évfolyam, 1-7. szám)
1999-07-01 / 7. szám
MÚLTIDÉZŐ ! lerombolta csaknem az egész pesti Duna-part épületeit, a veszélynek kitett Lánchíd azonban nem szenvedett lényeges kárt. Igazán komoly veszélybe az ostrom utolsó napján, május 21-én került a Lánchíd Hentzi tábornok Alois Allnoch ezredet bízta meg a budai hídfőnél lévő vízmű védelmével. A megbízás úgy szólt, hogy szükség esetén robbantsa fel a híd budai szakaszát. A robbantásihoz előre „ négy mázsa lőport halmoztak fel, az aknákra még nehéz köveket is tettek, hogy a robbanás erejét növeljék. Főcsatorna vezetett odáig benne száraz kanóc ” - olvashatjuk egy, a híd történetét feldolgozó műben. Allnoch ezredes, aki csapatával a hídfőnél rekedt, meggyújtotta a kanócot. A robbanás azonban csak őt ölte meg, a híd épségben maradt. Két nappal később, amikor a honvédcsapatok ismét feladni kényszerültek Budát és Pestet, Henryk Dembinski tábornok fel akarta égetni a híd pallózatát, hogy megnehezítse az üldöző császáriak dolgát A fáma szerint Clark Ádám lebeszélte erről a tervéről, majd ő maga szedette fel és szállíttatta feljebb a Dunán a híd farészeit. Ilyenformán a híd is megmenekült és az osztrákok sem tudták könnyűszerrel üldözni a visszavonuló honvédcsapatokat. Miután július 11-én az osztrák és orosz csapatok megszállták a két várost, használhatóvá tették a hidat, amely még a nyár folyamán felépült. 1849. november 20-án ünnepélyes keretek között adták át a Lánchidat rendeltetésének. Az örömben az volt az üröm, hogy a hídavató Julius Haynau, a véres kezű osztrák tábornok volt, aki akkoriban Pest város díszpolgára címet viselte. A hídavatáshoz fűződik egy legenda is, amely szerint az ünneplő tömegben egy Fridi Jakab nevű vargainas felkiáltott: „Nini, az oroszlánnak nincs nyelve!" Ennek hallatán a híd szobrásza, Marsschalkó János szégyenében a folyóba ölte magát. Lehet, hogy a kisinas valóban így kiáltott, mivel a hidat díszítő kőoroszlánok nyelve mélyen a szájüregükben van, az azonban tény, hogy Marschalkó mester csak 1883- ban hunyt el végelgyengülésben. Másfél évszázados múlt A Lánchíd szerepe a múlt század második felében egyre nőtt. Ám mivel 1850-ben a hajóhidat megszüntették, a Pestről a Lánchídon át Budára tartók a Krisztinavárost és a budai hegyvidéket csak a Várhegy megkerülésével tudták elérni. A helyzet 1857-ben kedvezőre fordult, amikor átadták a forgalomnak a Clark Ádám építette Alagutat, így valósult meg igazából a két város összekapcsolása. A Lánchíd 26 éven át egymagában ívelt át a Duna felett, csak ezután épültek sorra az újabb hidak: 1875-ben a Margit-híd, 1896-ban a Ferenc József-híd (a mai Szabadság-híd), 1903-ban pedig az Erzsébet-híd. 64 évi igénybevétel után azonban szükségessé vált a vasszerkezet felújítása, amit 1913 és 1915 között hajtottak végre. A második világháború során, 1944. november 4-én felrobbant a Margit-híd pesti íve. 1944. december 24-én a németek felrobbantották az Északi vasúti hidat, január 14-én a Horthy Miklós hidat (a mai Petőfi-híd), január 16-án a Ferenc József-hidat. Miután az utolsó német csapatok is visszavonultak a pesti oldalról Budára, január 18-án ugyanerre a sorsra jutott a Margithíd budai íve, az Erzsébet-híd és a Lánchíd is. 1945 tavaszától három katonai pontonhíd tette lehetővé az átkelést a Dunán, de 1946 januárjában a jégzajlás mindhármat elsodorta. Szerencsére néhány nappal később átadták a forgalomnak a pesti Kossuth Lajos tér és a budai Batthyány tér között a Kossuth-hidat, amely 10 éven át teljesítette feladatát. Két-három éven át szolgálták még a közlekedést az újjáépített pontonhidak is: a „Manci”, a „Böske” és a Boráros téri. A régi hidak közül elsőnek a mai Szabadság-hidat építették újjá, és a Lánchíd volt a sorban a harmadik. Első felavatásának 100. évfordulóján, 1949. november 21-én adták át újra a forgalomnak. A Lánchíd, amelyet felépítését követően sokan „a világ nyolcadik csodájaként” emlegettek, önmagában is technikai és művészi egység, de gyöngyszeme a fővárosnak, az országnak, sőt, a világnak is. Hernádi Az Újjáépítés után ___________________________19 | Turista Magazin 1999. július Gyulai nyaralás kispénzűeknek A két gyermekkel üdülő családok ma már természetes igénye, hogy ne egy nagyméretű szobát kapjanak, hanem két egymás mellettit. Ez utóbbi megoldható Gyulán, a Várfürdővel egybeépített HUNGUEST Hotel Erkel „D” épületében, megfizethető áron. Ugyanis az itteni hat nap félpanzióval, fürdőbelépőkkel, idegenforgalmi adóval együtt, személyenként mindössze 15.500 Ft. Nyugdíjasoknak és gyerekekkel nyaralóknak még olcsóbb lehet a gyulai pihenés, mivel a Nemzeti Üdülési Szolgálat fővárosi (V. Deák F. u. 10.), valamint vidéki, megyeszékhelyeken található irodáiban az önrész befizetésével vásárolhatnak támogatási csekket, így az inaktív réteghez tartozók személyenként 5-10.000 Ft közötti, míg a gyerekek tízezer forint kedvezményhez juthatnak. Elhelyezés összkomfortos, kétágyas, nem pótágyazható, televízióval, hűtőszekrénnyel felszerelt szobákban. Vonzó lehet, hogy a szobákból fedett folyosón át, fürdőköntösben juthatnak el a szomszédos Várfürdőbe, ahol 22 különböző hőfokú fedett és nyitott medence közül választhatnak. Természetesen kevert vizű medencék is üzemelnek, amelyek úszásra is alkalmasak, sőt külön gyermekmedencék is rendelkezésre állnak. Gyulán nemcsak pihenni és fürdeni lehet. Megtekinthető Erkel Ferenc szülőháza, a Dürer-teremben Gyula évszázadai című állandó vártörténeti kiállítás, a Kohán György Múzeumban pedig a nagy festőnk képei láthatók. Az Erkel Hotel helyei leköthetők a 06- 60/388-027 vagy a 06-66/463-555 telefonszámon, míg egyéb támogatott üdülésekkel kapcsolatos tájékoztatás kapható a 309-1456 vagy 1457 telefonszámokon 8-12 óra között. Bányai János