Turisták Lapja, 1899 (11. évfolyam)

Dr. Thirring Gusztáv: A budai és pilisi hegyvidék történelmi emlékei (4 képpel és 2 tervrajzzal)

A BUDAI ÉS P­ILISI HEGYVIDÉK TÖRTÉNELMI EMLÉKEI út melletti ú. n. Klastromkert sűrű bokrozata között felismerhető fal­maradványok. Hányan haladtunk már el e hely mellett a nélkül, hogy csak gyanítottuk volna, mily történelmileg nevezetes, mondhatnók klasszikus talajon járunk, melynek minden régéhez a történelem em­lékei kapcsolódnak. Maga a templom sem lehetett valami jelentéktelen épület, erről alapfalainak terjedelme tanúskodik, és ha tekintetbe veszszük, hogy be van bizonyítva, miszerint a templomot ugyanaz az ismeretlen egyén építette, ki a zsámbéki egyházat, hazánk középkori építészetének ezen művészi remekét alkotta, úgy meg lehetünk róla győződve, hogy a szt.-kereszti egyházban is ugyanoly építészeti reme­ket csodálhatnánk, ha az épségben maradt volna reánk. A pilis-szt.­kereszti cziszterczita apátság felvirágzását leginkább királyaink kegyének köszönhette, kik közül III. Béla és II. Endre dús javadalmakkal látták el. II. Endre oly nagy tiszteletben tartotta az apátságot, hogy nemcsak gyakran kereste fel személyesen, de midőn neje, Gertrud királyné 1214-ben Petur bán tőrétől elvérzett, nagy fénynyel és pom­pával a pilis-szt.-kereszti apátság templomába temettette el. Ily nagy megtiszteltetés érte az apátságot fennállásának alig harminczadik évé­ben. De a fény és virágzás korát megakasztotta a tatárok betörése, kik 1242-ben, Budáról Esztergomba vezető útjukban az akkor fény­korát élő Pilist is felgyújtották és kifosztották, a kolostort és templo­mot azonban szerencsére nem rombolták le. IV. Béla nagylelkű ado­mányai folytán a pilisi apátság hamar kiheverte a tatár pusztítás nyomait s ezután változó viszonyok közt fentartotta magát egészen II. Lajos koráig. A mohácsi vész után a Pilis vidéke sem kerülhette el keserves sorsát; a törökök már 9 nappal a mohácsi csata után, 1526. szeptember 7-én a kolostor előtt termettek, azt mindenestül fel­perzselték és romokba döntötték; a hajléktalanná vált szerzetesek Normann János apátjukkal az osztrák heiligenkreuzi kolostorba mene­kültek ; a feldúlt kolostor faragott köveit a törökök Esztergom várának erősítésére használták fel, a­mi pedig helyben maradt, az utóbb a pilis­szi.-kereszti templom és parasztházak falaiba került. Így pusztult el a szt.-kereszti cziszterczita apátság és vele együtt a pálos-kolostor is a föld színével tétetett egyenlővé. A pálos-rend le is mondott kolostorának újjáalakításáról, a czisztercziták azonban 1712-ben, a midőn III. Károly Nezorin Flórián vellebrádi (morvaországi) apátot ismét pilisi apáttá nevezte ki, lépéseket tettek régi birtokaik visszaszerzése iránt. De a rend összes birtokai idegen kézben voltak, pedig e birtokok nagy ki­terjedésűek voltak; ezek közé tartozott már IV. Béla idejében, tehát a XIII. század első felében : Bethil (a mai Huta-Szt.-Lélek), Békafalu 143

Next