Turistaság és Alpinizmus, 1918 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 1-2. szám
Pár száz lépésnyire az állomás mellett elhaladó törvényhatósági utat követjük, aztán balra kanyarodunk be a húsedőbe. Sűrű fenyvesek, majd lomblevelű őserdők, közben kis havasi tisztások váltakoznak az el nem téveszthető meredek ösvényen. Sok helyen a páfrányok alkotnak valóságos kis erdőséget. Jó magasan haladunk már, amint az egyik tisztásról a Veport megpillantjuk E helyről még oly formációt mutat, mint egy hegyes kúp, csak később tűnik elénk jellegzetes koporsó alakjával, amikor már áthaladunk a gerincélen és a Rimamurány-Salgótarjáni vasmű részvénytársaság által felállított menházhoz érünk A házikó ősfenyvesektől körülvett tisztáson, jéghideg vizű forrás mellett áll a Vepor sziklái aljában. Pattogó tűz mellett sokáig elbeszélgetünk a menház előtt a csendes nyári éjszakában. Aztán a kandalló tüzétől átmelegített szobában illatos szénán nyugovóra térünk. Amint kandallónk tüze elhamvad, az ablakon be-be rezzenő villámlás veszi át a világítás szerepét, mind jobban erősbödő morajlástól követve. Hajnalra az éjjeli zivatarnak semmi nyoma. Amint három órakor kilépünk a menházból a csillagos éjbe, a felhők csak a messze látóhatáron úszkálnak meg itt-ott a völgy felett. A menháztól balra az erdő szélén haladunk lámpásunk gyenge világánál Ott ahol megérkeztünkkor az erdőből a tisztásra kiléptünk, ismét behatolunk a fenyvesbe és egészen a gerincéiig botorkálunk. Balra kanyarodva, mindenütt az élen, a Gömör és Zólyom határán levő vágást követve, félóra alatt a Vepor szikláinál találjuk magunkat. A felmenetelt a sziklafalaktól jobbra eső, eléggé felismerhető meredek ösvényen kezdjük meg és kikanyarodva a sziklaélekre, néhol eléggé exponált, de veszélytelen helyeken kapaszkodunk torony iránt fölfelé. Hajnali négy órakor már a tetőn vagyunk Leheveredünk a sziklalapokra s várjuk a nap felkeltét. Kár, hogy a sziklák közül itt ott előtörő fenyők évről-évre jobban elzárják a teljes kilátást, úgy hogy a csúcs különböző pontjaira kell vándorolnunk, hogy az egész körképet beláthassuk Pedig a Vepor tetejéről teljes bepillantásunk van Gömör, Zólyom, Liptó és Szepes vármegyék egész hegyvilágába. Szemben előttünk a Királyhegy előhegyénél a Kralova skálánál bukkan fel a nap mint egy vékony aranyszínű tűzvonal. Rövid idő múltán glóriával ragyogja be a Gerlahfalvi csúcs, a Koncsiszta, Tupa, Oszterva és Kriván ormait. A Gerlahfalvi katlan még hóval telítetten fehérült felénk. Erősen erezettek még a Liptói Tátra hegyei is. Gyönyörű kilátásunk van a Gyömbérre, a Fabova Holára, a Nagy és Kis Fátrára. A végtelenbe látszik eltűnni az egymás fölé emelkedő hegyhátak nagy tömege. Visszafele az utat az ellenkező oldalon, Klenócnak tesszük meg. Kitérünk az Oltárnóra, amelyre az ösvényt kék jelzés mutatja. Egy hatalmas vándorkő ez a hegytetőn. A monda szerint őseink áldozati oltárnak használtak. Ettől ered elnevezése is. Az Oltárnó környéke a Vepor „virágos kertje “ A rózsaszínű és fehér apró szalmavirágok számtalan válfaja, fehér és lila orchideák, piros kankalin, sárga gyűszűvirág és kék camparillák intenek búcsút felénk a havasi réten, amint lefelé haladunk Klenóc — Rimaszombat felé . . .