Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
II. Könyvismertetések - A Siebmacher-féle magyar és erdélyi czímergyűjtemény. Argus-tól
3* jogtalanúl) használta volna. — Egyedül ezt szabad a heraldikában hamisítványnak neveznünk s ilyeneket a «Siebenbürger Adél»-ben tuczatszámra találunk. — Hogy szerző bizonyos combinatiók s heraldikai szabályok alapján (melyek azonban főképen a magyar heraldikában 10 eset közül kilenczszer tévútra vezetnek) lehető közel akart jutni, miként kellett e czímernek a valóságban kinézni ? — ez eljárás díszletfestők és viseletek kutatóinál menthető ugyan, de tudományos búvárlatoknál nem alkalmazható. Kezdjük a 7-ik táblán, mert az előzők többnyire a tartományok czímereit tartalmazzák, itt mindjárt egy elsőrangú díszpéldányra akadunk ilyen felírással: «Wyda Báthory 1074. Stammw. egy sárkánynyal övezett tojásdad kék pajzsban egymás felé sorakozott három természetes farkasfog. » E csinálmányra szorosan véve egy szót is kár vesztegetni, s csupán arra teszem Béldi urat figyelmessé, hogy sem hazánkban, de még a külföldön sem volt még senki oly szerencsés, hogy a XI. századból nemesi czímert látott volna; hogy a sárkányrend a XI. századnál kissé később keletkezett, hogy szakember tojásdad czímerpajzsot az «élő» heraldika korában nem ismer, és hogy a Báthoriak eredetileg veresben három oldaléket viseltek czímerekben, a természetes farkasfogak csak a XVI. században alakultak az oldalékek elferdítéséből és félreértéséből. • Egyébiránt ajánlom ide vonatkozólag a «Gutkeled» (Liebmacher X.) czímű czikk átolvasását. Reichenau első — s nekem úgy látszik legszerencsétlenebb hamisítványa ezzel meg lenne állapítva. — Jövünk tovább. — A 8-ik táblán e felírással «Stammwappen v. Bocskay» következő czímer látható: kék pajzsban zöld alapon kedélyesen üldögélő oroszlán emelt jobb karmában nyilat tart. — Azt kérdem Béldi úrtól: Megközelítette-e Reichenau ezen Bocskay némely pénzein s pecsétein látható hírhedt ferdítésen alapuló merész fantáziájú alakítása azon eredeti czímert, melyet Zsigmond király 1418. évben Chapi András és rokonainak (ezek közt Bocskayaknak) adományozott, mely a Turulban (1885. III. 1. p. 115.) hasonmásban közölve volt i. Tehát ismét egy hamisítvány. — Hamisak továbbá a Székely, a Rhédey, Barcsay, Apaffy, Zápolya ősi czímerek, nem helyes a Thököly. — Azt hiszem, ennyi elég. Ami pedig azt illeti, hogy a bíráló ismertetésével «megtörte a jeget» s ő volt az első, «ki pour l'honneur du regiment» hozzászólt az Ung. Siebmacherhez, — erre azt felelhetem, hogy tudtommal — eltekintve a számos kisebb ismertetésektől — a három utóbbi év leforgása alatt — a Béldi-féle kritika megjelenéséig — 4 vagy 5 hosszabb bírálat jelent meg e vállalatról az «Archeologiai Értesítő», «Turul», «Századok» és «Pesti Napló» hasábjain, ennélfogva a kritikus úr a «jégtöréstől» elkésett. — A «l'honneur du regiment»-t pedig hagyja továbbra is egész nyugodtan azok kezeiben, kik eddig a felett őrködtek. Elértünk azon részhez, melyben Béldi kárba veszett fáradsággal igyekszik összehalmozni a magyar Siebmacherben talált hibákat. — Lássuk, mi újat tanulunk itt tőle ? A sort az Alvinczy-czímer nyitja meg. — Mi kifogásolhatót talál itt a tudós czikkíró úr? Azt, hogy a «devise» a czímer alól elmaradt. — Erre válaszul az egyrészről Nagy — Csergheő mint szerkesztők, másrészt Bauer és Raspe mint kiadók között kötött szerződésre hivatkozom, mely szerint szem előtt tartva az «egyöntetűséget a nagy vállalat többi részeivel, devisek és pajzstartók csakis kivételképpen egyesek határozott óhajtására adhatók annyival is inkább, mert devise és pajzstartók, a klassikus heraldika szellemében a czímernek nagyon lényegtelen függelékei, melyek önként szabadon választhatók. — A kiadók a szerződés e pontját anynyira megtartották, hogy a több mint 2000 kiadott czímer között alig van 4—6 esetben pajzstartó alkalmazva; a szerkesztők még tovább mentek — hívatlan kutatókra számítva, kiknek • maga a czímer nem lesz elég •— az I. füz. 10. lapján az Alvinczy-czímernél ott állnak a szavak, hogy e czímer a jelmondattal (devise) együtt ott láthatók Alvinczy József tábornagy sírkövén a budai katonai temetőben. Béldi úr tehát az «Alvinczy czímer»-rel nem volt szerencsés. Következik az «Antal» czímer. — Béldi így ír: Antal czímer «hibás» (csoda hogy nem «hamis»nak jelezte). A diplomában a pálmafa körül szőllőző magaslik stb. Siebmacherben a szőllőző kimaradt (1. Antal János törvényszéki bíró úrnál Marosvásárhelyit). — Erre válaszom következő: Minthogy a Siebmacherben közlött czímer, a Béldi-féle eredeti diplomáéval teljesen egyezik s csupán egy nagyon is mellékes kihagyás történt, a 3-ik mezőben a pálmafa mellől a két szőllőtőke, így ezen kifejezés «hibás» nem helyes, mert ezt e szavakkal «a 3-ik mező részben nem teljes» helyesebben és több igazsággal fejezte volna ki. De e részben sem a szerkesztőket terheli a felelősség, minthogy a 14-ik lapon forrásukat a «Liber Regiust» világosan jelezték, mi úgy látszik a kritikus úr figyelmét kikerülte, mi az általa feltalált «figyelemmel átfutás» eredménye lehet. — Hogy a «Liber Regius» illetőleg a czímeres levél szövege ittott csekélységekben az eredeti festett czímertől eltér, ismeretes s ezt már én is több ízben jeleztem. A harmadik helyen kifogásolt czímer az «Antos» családé. — «Antos czímer pontosan ez: Egy nálam levő levél szerint (Mi az a