Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)

I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Wertner Mór: Az Anjouk genealogiája, különös tekintettel a magyarországi ágra. (Két közlemény, egy tábla melléklettel)

egyezett, hogy az orleansi herczeggel kötött szerződés megsemmisíttetvén, Zsigmond a há­zasságot Máriával végrehajtsa. Erzsébetnek 1385-ben a franczia udvarral vitt házassági alkudozása különben csak egy már Lajos király által megkezdett alkudozásnak volt folytatása. 1373-ban I. I. Lajos követeket küldött franczia V. Károlyhoz, kik a magyar király ne­vében leányát, Katalint, valoisi Lajosnak, V. Ká­roly fiának (Szalay tévesen nevezi őt elsőszülött­nek) eljegyezték, ígérvén, hogy a házasság meg­történte esetében a magyar királyi ház jogai Nápolyra és Szicziliára, az új házaspárt fogják illetni. Hogy ezen eljegyzés pusztán politikai volt, már abból is kiderül, hogy Párisból a követek Nápolyba I. Johannához mentek, kifejtvén, hogy azon esetre, ha Johannának halála után örökösül Katalin helyett mást fogadnának el, a magyar királyi ház igényeit a franczia uralkodó család is fogja támogatni.­­ A követek talán még haza sem érkeztek, midőn Katalin nyolcz éves korában meghalt. Hogy dynastiáját külső beavatkozás ellen biztosítsa, Lajos legifjabbik leányát, Hedviget, Vilmos osztrák herczeggel jegyezte el. 1385-ben Erzsébet az ezen pár között szándéklott házas­sági szerződést újra megerősítette. Hedvig 1386. okt. 15-én megkoronáztatott lengyel királynő­nek, de annak daczára, hogy a Vilmossal kötött házassági szerződés ez évben újabban is meg­erősíttetett s daczára Hedvig vonakodásának is el­válni szeretett jegyesétől. Hedvig 1386-ki február­ban a kereszténynyé lett Jagelló litván herczeg­hez adatott nőül a lengyel rendek által. András, Lajos király öcscse, nápolyi I. Jo­hannát bírta feleségül. Az Anjouk magyarországi ága sehogy sem feledte el, hogy mint Martell Károly, nápolyi II. Károly elsőszülöttjének közvetlen sarjadéka, a nápolyi koronának tulajdonképeni és jogos örököse. Midőn 1309-ben pápai határozat alapján Ká­roly magyar király helyett Róbert, sánta Károly harmadik fia, jutott a nápolyi trónra, magyar Károly, kinek 1309-ben főtámasza a pápai kö­vet volt, eltűrte mellőztetését és hallgatott; de a körülmények jobbrafordultával 1317-ben kö­veteket küldött Róbert királyhoz (kit Szalay helytelenül nevez Károly testvérének), hogy Nápoly szomszédságában többi között a salernói herczegséget követelték tőle. A megkívánt ná­polyi területeket nem kapta meg, ha mindjárt czímeikkel is élt, így álltak a dolgok egészen 1328-ig. Ez évben Róbert király egyetlen fia, Károly calabriai herczeg meghalálozott, két leányt, Jo­hannát és Máriát (ez utóbbi különben csak atyja halála után született) hagyván maga után, aty­jának Róbertnek gyámsága alatt. Károly magyar király most újabban sürgette a salernói herczeg­ség kihasítását és XXII. János pápa a követe­lést Róbertnél támogatta is, értésére adván egy­úttal (1331), hogy a magyar király kész volna igényeitől elállani, mihelyt Róbert unokája, Johanna, Károly fiának, Andrásnak eljegyezte­tik, s ha a magyar király előtt kedves az ügy ezen elintézése, mivel Nápoly koronája ezáltal fiára szálland, kedves lehet Róbert előtt is, mint­hogy a nápolyi királyság épsége biztosíttatnék általa. A terv méltánylást talált főleg Sanchá­nál, Róbert második hitvesénél. 1333-ban meg­kérték Károlyt a nápolyi király követei, jönne Apuliába Andrással, kit Róbert utódjának óhajt. 1333. szept. 27-én András a hat éves Johanná­val eljegyeztetett s mint trónörökös calabriai herczegnek neveztetett. 1343. jan. 16-án meghalt Róbert király, vég­intézetet hagyván maga után, melyben unokáját Johannát Nápoly királyi székén (Szalay itt hely­telenül Szicziliáról szól) örökösének írta s ha ez gyermekek nélkül halna el, másik unokáját, Má­riát. Úgy akarta, hogy azon esetre, ha Lajos magyar király a cseh trónörökös leányával, Margittal, és nem Máriával, mint Róbert óhajtó vala, lépne házasságra, Lajos legifjabb testvére, István, legyen Mária férje, András pedig Johan­náé és bírja a salernói herczegséget stb. A vég­intézkedéssel senki sem elégedett meg. — Endrének személyisége sem Johannánál, sem a nápolyi királyi családnál nem találván ro­konszenvre, 1345. szept. 18-án neje tudtával megöletett. Utószülött fia, Károly Róbert, atyjának ha­lála után három hónapra született és 1348/9-ben Magyarországban halt el. Lajos legifjabb testvére, István, 1332. augusz­tus 20-án született. Mint már fennt láttuk, őt óhajtotta Róbert nápolyi király Mária unokájá­nak férjéül; de Endre meggyilkoltatása után Lajos király — hogy öcscsének halálát megto­rolja — levelet írt a pápának, melyben kéri, fosztaná meg a gyilkos Johannát a koronától és tétetné István fejére. Minthogy a pápa részé­ről óhajtásának teljesítését nem remélhette, Bécsbe indult, hol bajor Lajossal, a pápa által kiátko­zott császárral találkozott, ki most teljes erővel készült a pápa ellen. Ez alkalommal István her­czeg eljegyeztetett Margittal, a császár leányával. 1350-ben István házasságra lépett Margittal s Erdély herczegévé lett. Habsburgi I. Rudolf f 1291. Matild f 1304. decz. 23. Klementin t 1295. férj 1273. bajor Lajos herczeg. férj. 1288. kör. Martell bár. IV. Lajos császár I. Károly magyar király. I­I Margit szül. 1324. körül. István szül. 1332.­­ 1353 7.

Next