Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Dr. Wertner Mór: Az Anjouk genealogiája, különös tekintettel a magyarországi ágra. (Két közlemény, egy tábla melléklettel)
egyezett, hogy az orleansi herczeggel kötött szerződés megsemmisíttetvén, Zsigmond a házasságot Máriával végrehajtsa. Erzsébetnek 1385-ben a franczia udvarral vitt házassági alkudozása különben csak egy már Lajos király által megkezdett alkudozásnak volt folytatása. 1373-ban I. I. Lajos követeket küldött franczia V. Károlyhoz, kik a magyar király nevében leányát, Katalint, valoisi Lajosnak, V. Károly fiának (Szalay tévesen nevezi őt elsőszülöttnek) eljegyezték, ígérvén, hogy a házasság megtörténte esetében a magyar királyi ház jogai Nápolyra és Szicziliára, az új házaspárt fogják illetni. Hogy ezen eljegyzés pusztán politikai volt, már abból is kiderül, hogy Párisból a követek Nápolyba I. Johannához mentek, kifejtvén, hogy azon esetre, ha Johannának halála után örökösül Katalin helyett mást fogadnának el, a magyar királyi ház igényeit a franczia uralkodó család is fogja támogatni. A követek talán még haza sem érkeztek, midőn Katalin nyolcz éves korában meghalt. Hogy dynastiáját külső beavatkozás ellen biztosítsa, Lajos legifjabbik leányát, Hedviget, Vilmos osztrák herczeggel jegyezte el. 1385-ben Erzsébet az ezen pár között szándéklott házassági szerződést újra megerősítette. Hedvig 1386. okt. 15-én megkoronáztatott lengyel királynőnek, de annak daczára, hogy a Vilmossal kötött házassági szerződés ez évben újabban is megerősíttetett s daczára Hedvig vonakodásának is elválni szeretett jegyesétől. Hedvig 1386-ki februárban a kereszténynyé lett Jagelló litván herczeghez adatott nőül a lengyel rendek által. András, Lajos király öcscse, nápolyi I. Johannát bírta feleségül. Az Anjouk magyarországi ága sehogy sem feledte el, hogy mint Martell Károly, nápolyi II. Károly elsőszülöttjének közvetlen sarjadéka, a nápolyi koronának tulajdonképeni és jogos örököse. Midőn 1309-ben pápai határozat alapján Károly magyar király helyett Róbert, sánta Károly harmadik fia, jutott a nápolyi trónra, magyar Károly, kinek 1309-ben főtámasza a pápai követ volt, eltűrte mellőztetését és hallgatott; de a körülmények jobbrafordultával 1317-ben követeket küldött Róbert királyhoz (kit Szalay helytelenül nevez Károly testvérének), hogy Nápoly szomszédságában többi között a salernói herczegséget követelték tőle. A megkívánt nápolyi területeket nem kapta meg, ha mindjárt czímeikkel is élt, így álltak a dolgok egészen 1328-ig. Ez évben Róbert király egyetlen fia, Károly calabriai herczeg meghalálozott, két leányt, Johannát és Máriát (ez utóbbi különben csak atyja halála után született) hagyván maga után, atyjának Róbertnek gyámsága alatt. Károly magyar király most újabban sürgette a salernói herczegség kihasítását és XXII. János pápa a követelést Róbertnél támogatta is, értésére adván egyúttal (1331), hogy a magyar király kész volna igényeitől elállani, mihelyt Róbert unokája, Johanna, Károly fiának, Andrásnak eljegyeztetik, s ha a magyar király előtt kedves az ügy ezen elintézése, mivel Nápoly koronája ezáltal fiára szálland, kedves lehet Róbert előtt is, minthogy a nápolyi királyság épsége biztosíttatnék általa. A terv méltánylást talált főleg Sanchánál, Róbert második hitvesénél. 1333-ban megkérték Károlyt a nápolyi király követei, jönne Apuliába Andrással, kit Róbert utódjának óhajt. 1333. szept. 27-én András a hat éves Johannával eljegyeztetett s mint trónörökös calabriai herczegnek neveztetett. 1343. jan. 16-án meghalt Róbert király, végintézetet hagyván maga után, melyben unokáját Johannát Nápoly királyi székén (Szalay itt helytelenül Szicziliáról szól) örökösének írta s ha ez gyermekek nélkül halna el, másik unokáját, Máriát. Úgy akarta, hogy azon esetre, ha Lajos magyar király a cseh trónörökös leányával, Margittal, és nem Máriával, mint Róbert óhajtó vala, lépne házasságra, Lajos legifjabb testvére, István, legyen Mária férje, András pedig Johannáé és bírja a salernói herczegséget stb. A végintézkedéssel senki sem elégedett meg. — Endrének személyisége sem Johannánál, sem a nápolyi királyi családnál nem találván rokonszenvre, 1345. szept. 18-án neje tudtával megöletett. Utószülött fia, Károly Róbert, atyjának halála után három hónapra született és 1348/9-ben Magyarországban halt el. Lajos legifjabb testvére, István, 1332. augusztus 20-án született. Mint már fennt láttuk, őt óhajtotta Róbert nápolyi király Mária unokájának férjéül; de Endre meggyilkoltatása után Lajos király — hogy öcscsének halálát megtorolja — levelet írt a pápának, melyben kéri, fosztaná meg a gyilkos Johannát a koronától és tétetné István fejére. Minthogy a pápa részéről óhajtásának teljesítését nem remélhette, Bécsbe indult, hol bajor Lajossal, a pápa által kiátkozott császárral találkozott, ki most teljes erővel készült a pápa ellen. Ez alkalommal István herczeg eljegyeztetett Margittal, a császár leányával. 1350-ben István házasságra lépett Margittal s Erdély herczegévé lett. Habsburgi I. Rudolf f 1291. Matild f 1304. decz. 23. Klementin t 1295. férj 1273. bajor Lajos herczeg. férj. 1288. kör. Martell bár. IV. Lajos császár I. Károly magyar király. II Margit szül. 1324. körül. István szül. 1332. 1353 7.