Turul 1888 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
I. Értekezések és önálló czikkek - Pór Antal: Kérdés László erdélyi vajda nemzetsége iránt
140 dekességét, nem helyes alkalmazása zavarólag hat. Czímerünk festője is feledni látszott, hogy a damascirozás sohsem lehet önálló czímerrészlet, hogy az a pajzson csak mintegy «odalehelve» legyen s zavarólag hat az is, hogy színre s nem érezve alkalmaztatott. Hogy végre a pajzs, sisak, sisakdísz és takarók nélkül adományoztatott, ha szórványosan fordulnak is elő hasonló adományozások, mindenesetre a ritkább esetek közé tartozik. CSERGHEŐ GÉZA: Még egyszer Philippus de Sancto Geroldo. Szent-Gellértről szóló művemben részletesen kimutattam, mint változott át a germán eredetű Gerhard név az idők folyamán a magyarok ajkán Geráld, Gerolt, Girót és Gyirótra. Ebbeli kutatásaimban kiinduló pontom épen az volt, hogy a pápai tizedjegyzék 1333-ban egy zalamegyei helyet «Sanctus Gerardus»-nak nevez, ámde ugyanezen helyet egy 1248-ik oklevél «de Sancto Geroldo»-nak írja.3 Abdon tehát a Pór Antal úr által fölvetett kérdést: várjon Philippus de Sancto Geroldo nem egy-e Drugeth Fülöppel, a ki anyja örökségéről de Gesualdo írhatta magát ? olvastam,4 első pillanatra láttam, hogy arra alkalmasint tagadólag kell felelnünk, mert hiszen «Sancto Geroldo» helynév hazánkban is létezett és annak felfedezéséért nem kell külföldre fáradnunk. És csakugyan az újabban kiadott zalavármegyei oklevéltárban számos oklevél van közölve, mely azt bizonyítja, hogy a zalamegyei Gurle vagy Jurle nemzetség tagjai «de Sancto Gerardo», vagy a mi mindegy «de Sancto Geroldo,» azaz a mai Szentgrótról vették vezetéknevüket, így pl. «Dionisius banus de Sancto Gerardo» 1247-ben 4 telket «in predicta possessione Scentgerohlt» adott a türjei monostornak. Ezen Jurle nemzetség tagjai közt megtaláljuk a Csák Máté követekén szerepelt «Philippus de Sancto Geroldo »-t is. Midőn 1306-ban a Jurle nemzetség Peregrin comes nevű tagja a türjei monostornak Barlabáshidán és Vitenyéden birtokokat adományoz, ebbe beleegyezik az ő rokona és atyafia Fülöp mester is.6 1335-ben pedig «Philippus de Sancto Gerardo» és három fia Miklós, Dezső és László Bessenyő nevű birtokukat adják oda a türjei monostornak.7 1342-ben Szentgróti Fülöp mester, úgy látszik, már nem élt, vagy legalább javait már átadta fiainak, mert Szentgrót határigazításainál az oklevelek nem őt, hanem fiait emlegetik. Az idézett oklevelek mutatják, hogy Szentgróti Fülöp épen a XIV. század elején élt és hogy tekintélyes, főúri családnak tagja volt. Nem kételkedhetünk ennélfogva, hogy ő az, magyar és nem olasz, a kit az 1309 junius 16-iki koronázásról szóló oklevél «Philippus de Sancto Geroldo» név alatt, Csák Mátyás követeképen említ. Dr. KARÁCSONYI JÁNOS. Kérdés, László erdélyi vajda nemzetsége iránt. László erdélyi vajdát, a hatalmas főurat, ki Bajor Ottó királyt csúffá tette, őt elfogta s a szent koronát tőle elvette, történetíróink sokáig, de sőt a legújabb időkig Apor nemzetségből valónak tartották s általában e vezetéknéven nevezték. Ujabban ez állítás alaptalanságát belátván, némely genealogusaink kezdették — halkan ugyan — a Hermann nemzetségből valónak tartani e László vajdát. Azonban ez állítás is csak akkor volna megokolható, ha sikerülne bebizonyítani, hogy a Nagy Lajos korában híressé vált Laczkfiak, kik kétségtelenül a Hermann nemzetségből származnak, e Károly-kori László vajda ivadéka. De — úgy hiszem — ez nem fog sikerülni.2 Szabad-e t. genealogusainkat ama László vajda nemzetsége más nyomára vezetnem ! A Székely Oklevéltárban (I. 29.) előkerül Magister Petrus, dictus Fogos, comes Siculorum, frater venerabilis patris P (etri) Dei gratia episcopi Transilvaniae, és más alkalommal (Árpádkori új Okmt. XII. 557.) ugyanezen Fogas Péter előfordul ily alakban: M Magister Petrus, comes Siculorum, filius comitis Stephani, filii Ders, de genere Ben. Hogy e két okmányban, melyek egyike 1294-ben, másika 1299-ben kelt, a megnevezett Péter egy és ugyanazon személy, nem szenved kétséget, minthogy mindkét helyen a székelyek grófjának neveztetik, és Péter erdélyi püspök testvérének mondatik. Mivel pedig Péter erdélyi püspök a szóban forgó László erdélyi vajda testvére, következnék, hogy László vajda is a Bő nemzetséghez tartozott. Az a körülmény, hogy két testvér egy családban ugyanegy keresztnéven neveztetik, e helyt még bizonyító erővel bírna, miután Szent-Gellért élete és művei. 1687. 311 —12 11. 2 Theiner: Monumenta Hunus illustr I k 890 1 3 Hazai okmánytár. VII. k. 81. 1 •* Turul 1888. 40. 1. 5 Zalavármegye története. Oklevéltár. 1. k. 18. 1. 6 Zalavármegye története. Okltr. I. k 126. 1. 7 U. o. 291. 1. 1 Zalavármegye története. 433. köv. 11. 2 Lásd dr. KarácsonyiJános értekezését: «A kerekegyházi Laczkfyak családfája.» (Turul, IV. 116.) És ugyan tőle: «A Laczkfyak története». (A [dél-magyarországi] történeti és régészeti Értesítő, III. 5. 134.) 3 V. 6. hejér. Cod. Dipl. VIII. 1. 203. 1.