Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Tárcza - A Magyar Heraldikai és Genealogiai Társaság ülései

gheő Géza vál­­tagnak november hó 8-án bekövetke­zett halálát. A választmány a társaságot és a szak­tudományt ért nagy veszteség fölött érzett fájdalmá­nak jegyzőkönyvileg ad kifejezést, legbensőbb részvé­tét a gyászoló családdal részvétíratban tudatja, a Turul legközelebbi számában az elhúnyt nagy érdemeit méltató nekrológ közlését határozza, és Csorna József vál.­tagot megkéri, hogy a társaság valamelyik ülésén az elhúnyt kitűnő heraldikus fölött emlékbeszédet mondani szíveskedjék. Új tagokat megválasztattak a következők: Pártoló tagai 1896. évtől Rudnyánszky György földbirtokos F.-Átrakón (ajánlja Szent-Ivány Zoltán); évdíjas tago­kat Jakabh­ázy István pénzügyi segédtitkár Deésen (ajánlja Kecskés Dezső), Kossuth István földbirtokos Komlód-Tótfalun (ajánlja Luby Károly), Makay Emil pénzügyi főbiztos Temesvárott (ajánlja Makay Dezső). Ez után felbontottak az igazgató-választmányi tag­ságra beérkezett ajánlások. Ezek szerint Pettkó Béla alapító tagot ajánlják Fejérpataky László és Barabás Samu vál. tagok, Bárczay Oszkár cs. és kir. kama­rást és évdíjas tagot pedig ajánlják Szinnyei József és Schönherr Gyula vál.­tagok. A bekövetkezett titkos szavazás alkalmával úgy Pettkó Bélára mint Bárczay Oszkárra 10—10 szavazat esvén, ellenük pedig egy sem, mindketten egyhangúlag a társaság igazgató­választmányi tagjaivá választottak. A pénztárnok kimutatása szerint az ülést meg­előző napig volt Bevétel Kiadás ....... 3802 frt 81 kr. 2697 d­ob . Készpénz 1105 frt 75 kr. A társulati vagyon alapítványokban és készpénz­ben összesen 14,905 frt 75 kr. A jelen ülés lévén hivatva a társulati pénztár és a pénzkezelés megvizsgálásáról intézkedni, a választ­mány e czélra Szinnyei József, Nagy Gyula és Boncz Ödön vál. tagokból álló bizottságot küld ki. A titkár ezután előadta, hogy a választmány azon határozata, mely szerint a folyóirat 4-ik füzetéhez a tagok névjegyzéke melléklendő, tekintettel arra, hogy a most megjelenendő füzet a nyert felhatalmazás alapján igen terjedelmes lesz, továbbá, hogy az év végén beálló tagváltozások miatt a tényleges létszám abban híven fel nem tüntethető, oly módon volna megváltoztatandó, hogy a tagok névjegyzéke mindig az évi első füzethez mellékeltessék. A választmány, méltányolva a felhozott okokat, korábbi határozatát ily értelemben változtatja meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy Gyula és Szin­­nyei József vált tagok köretvén meg, az ülés véget ért. A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság f. évi deczember hó 13-án tartotta Szilágyi Sándor másodelnök elnöklete alatt évi nagygyűlését, melyen jelen voltak: Bárczay Oszkár, Boncz Ödön, Illéssy János, Kammerer Ernő, Makay Dezső, Nagy Gyula, Pettkó Béla, Szinnyei József vál. tagok, dr. Lipthay Béla, Petrovay János pártoló tagok, Aldásy Antal, Békefi Rémig, Reiner Zsigmond évdíjas tagok stb., Schönherr Gyula jegyző, Tóth Árpád pénztárnok és Fejérpataky László titkár. Szilágyi Sándor elnök a nagygyűlést a következő beszéddel nyitja meg : «Társulatunk nagyérdemű elnökének távollétében és szíves felhívására nekem jutott a feladat, hogy folyó évi nagygyűlésünket megnyissam. Annyi sok átgon­dolt s forma és eszme tekintetében kitűnő szónoklatok hangzottak el már a lefolyt decenniumban e székről, hogy lehetetlen nem éreznem s tisztában nem lennem azzal, hogy én alig fogok mondhatni valamit, mi azokhoz méltó legyen s mi önöknek, uraim, kitűnő szakembereknek, le tudná kötni figyelmét. S mi még jobban meggyőz, az a pillanat fontossága, melybe igénytelen szavaim esnek. Nem a küszöbön álló ünnepélyekre c­élzok, melyek nálunk és méltán, ma mindent absorbeálnak. Pedig nincsen-e köze a magyar nép leszármazásának ahhoz, hogy a magyarság ezer év óta bírja e hazát s azt meg is tudta tartani ? nem méltó feladat-e az, épen ezer év történetének zárpontján, az erre hivatott tudománynak , hogy összeállítsa kritikailag és biztosan nemzedékről-nemzedékre azoknak a családait, kiknek tagjai ebben a munkában részt vettek ? «Azok vagyunk — mondá a spártai ének az ősök­nek — a kik ti voltatok s azok leszünk, a kik vagytok». Hát mint az ének mondja nemzedékről-nemzedékre szállott a spártai erény. És vajjon nem szállott-e nemzedékről-nemzedékre a magyar erény ? s nem volt-e a nemzedékek hagyományos működésének oroszlánrésze ezeréves existentiánk biztosításában ? De ha igazat szólt a spártai ének, s ha a mi tör­ténetünk is az ősi erények és ősi bűnök leszármazását hirdeti, nem jutunk-e el Renan tételéhez a faj, a «race» befolyásáról a nemzedékekre? S mi más az, minthogy bizonyos tulajdonságok , hajlamok, eszmék, öröklés útján tartották fenn magukat a nemzedékekben? E szó alatt «faj» nem azt az uralkodó magyar fajt érteni, mely ezer év előtt bevándorolt ide, hanem azt a magyar fajt, melylyé aránylag nem is hosszú idő, pár száz év alatt, itt találtakkal, bevándorlot­takkal átalakult, vagy helyesebben mondva melylyé — hogy Taine szavával éljek — a «mib­en» alakította át. S e ponthoz érve, engedjék meg uraim, hogy a genealógiának mint a­ jelen s talán helyesebben a 204

Next