Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

I. Értekezések és önálló czikkek - Csoma József: Bor Mihály czímerlevele 1415-ik évből (színes czímerképpel)

81 büntetést tartoznak fizetni a perköltségeken felül. Kiköttetett még az is, hogy ha mind­a mellett az történnék meg, hogy a Waffa-fiak csalárd módon félrevezetnék a hivatalos személyeket, s oly okleveleket állíttatnának ki maguknak, melyek a birtokok tulajdonjogát a részükre ru­háznák át, az ily oklevelek már előre is sem­miseknek, hatálynélkülieknek tekintessenek.­ Láttuk, hogy Felvölnök vagy Makófalva már a IV. Béla alatt történt osztozkodásnál a Kele­menös bán ágának kezeire jutott, s most is Ta­más comes mondja azt kizárólag a magáénak s mégis, mint később látni fogjuk, Makófalva a Waffa-ági Csanádok birtokába ment át. Kelemenös bán unokája volt Makó bán, Fel­völnök ennek lett is megítélve, s ime a Waffa­fiak veszik fel Felvölnök s illetve Makó bán­­ Knauz, Monumenta E. Strigoniensis II. 468—469. 1. Ered. az esztergomi kápt. levéltárában Capsa 44. fasc. 8. n­. 22. után a Makófalvi család nevet a XIII. század utolsó éveiben vagy a XIV. század elején. Mindez csakis arra a körülményre vezethető vissza, hogy a csak gondjukra és használatukra bízott A Makófalvát a Waffa-fiak — daczára a váradi káptalan előtt 1299-ben tett erős kötés­nek — magukénak tartották, s elidegenítették, a rokon Tamás comesnek megkárosításával. A két ág között e miatt egyenetlenség tá­madt, majd per keletkezett, a mely per, miként később reá térünk, csak 1337-ben nyert be­fejezést. Elérkeztünk immár oda, hogy a nemzetség ágait mint külön névvel bíró családokat ismertet­hetjük, jelesül : első­sorban a Thelegdyeket, majd pedig a Makófalvi, később makófalvi Makó és makói Makayakat. Végül röviden kiterjeszkedünk a Tömpösy, a Csücsködy és Kökényéry családokhoz tarto­zókra is. MAKAY DEZSŐ: BOR MIHÁLY CZÍMERLEVELE 1415-IK ÉVBŐL. (Színes czímerképpel.) A Liebmacher Magyarországra vonatkozó része pótkötetének 25. lapján, illetve 16. táblá­ján, a halmai Bor család czímerét közöltem, Bor László 1436. évi pecséte után, melyet a kassai városi levéltárban találtam. A kezdet­leges vésés, kis alak és a pecsétnek papiroson át történt nyomása, homályossá tették a czímer ábrázolatát, minek következtében, annak leírását a fent idézett helyen, következőleg adtam : «balra fordult, repülésre kész gólya (?) egy bu­zogányt czölöpösen tart». — Akkor ezen bi­zonytalan pecséttani adatot is örömmel üdvö­zöltem, mint a mely közelebb hozott egy régi családunk eddig ismeretlen czímerének meg­ismeréséhez. Azóta szerencsés irányban eszkö­zölt kutatásaim által sikerült Abaúj vármegye ezen törzsökös, egykor előkelő családjának egyik ivadékát, nagyon szerény körülmények között feltalálnom, ki — bár elődei apránként elvesz­tették mindama birtokaikat, honnan hajdanában előneveiket írták : Halmajt és Gibártot — a czí­merlevelet ma is féltékenyen őrzi, kunyhójának szalmafedele alatt. A rendelkezésemre bocsájtott eredeti czímer­levél alapján siettem kijavítani a Siebmacher­ben közzétett téves adatot, mely a pótkötet utolsó füzetében a 93. táblán még sikerült is, s e czímert, érdekességénél fogva, az alábbiakban folyóiratunk t. olvasóinak is bemutatjuk. A czímerlevelet Zsigmond király adomá­nyozta Constanzban 1415-ben július 2-án Halmai Mihály fiának, a Bornak nevezett Mihálynak, allovászm­esterének (s általa testvéreinek s unoka­testvéreinek), a bosnyákok s Velencze elleni hadjáratokban szerzett érdemeiért s hűséges ki­tartásáért, melylyel őt a római császári korona és méltóság elnyerése végett Lombardiában s Né­metországban tett útjaiban követte. Teljes szövege következő : Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam su-

Next