Turul 1895 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Csoma József: Bor Mihály czímerlevele 1415-ik évből (színes czímerképpel)
81 büntetést tartoznak fizetni a perköltségeken felül. Kiköttetett még az is, hogy ha minda mellett az történnék meg, hogy a Waffa-fiak csalárd módon félrevezetnék a hivatalos személyeket, s oly okleveleket állíttatnának ki maguknak, melyek a birtokok tulajdonjogát a részükre ruháznák át, az ily oklevelek már előre is semmiseknek, hatálynélkülieknek tekintessenek. Láttuk, hogy Felvölnök vagy Makófalva már a IV. Béla alatt történt osztozkodásnál a Kelemenös bán ágának kezeire jutott, s most is Tamás comes mondja azt kizárólag a magáénak s mégis, mint később látni fogjuk, Makófalva a Waffa-ági Csanádok birtokába ment át. Kelemenös bán unokája volt Makó bán, Felvölnök ennek lett is megítélve, s ime a Waffafiak veszik fel Felvölnök s illetve Makó bán Knauz, Monumenta E. Strigoniensis II. 468—469. 1. Ered. az esztergomi kápt. levéltárában Capsa 44. fasc. 8. n. 22. után a Makófalvi család nevet a XIII. század utolsó éveiben vagy a XIV. század elején. Mindez csakis arra a körülményre vezethető vissza, hogy a csak gondjukra és használatukra bízott A Makófalvát a Waffa-fiak — daczára a váradi káptalan előtt 1299-ben tett erős kötésnek — magukénak tartották, s elidegenítették, a rokon Tamás comesnek megkárosításával. A két ág között e miatt egyenetlenség támadt, majd per keletkezett, a mely per, miként később reá térünk, csak 1337-ben nyert befejezést. Elérkeztünk immár oda, hogy a nemzetség ágait mint külön névvel bíró családokat ismertethetjük, jelesül : elsősorban a Thelegdyeket, majd pedig a Makófalvi, később makófalvi Makó és makói Makayakat. Végül röviden kiterjeszkedünk a Tömpösy, a Csücsködy és Kökényéry családokhoz tartozókra is. MAKAY DEZSŐ: BOR MIHÁLY CZÍMERLEVELE 1415-IK ÉVBŐL. (Színes czímerképpel.) A Liebmacher Magyarországra vonatkozó része pótkötetének 25. lapján, illetve 16. tábláján, a halmai Bor család czímerét közöltem, Bor László 1436. évi pecséte után, melyet a kassai városi levéltárban találtam. A kezdetleges vésés, kis alak és a pecsétnek papiroson át történt nyomása, homályossá tették a czímer ábrázolatát, minek következtében, annak leírását a fent idézett helyen, következőleg adtam : «balra fordult, repülésre kész gólya (?) egy buzogányt czölöpösen tart». — Akkor ezen bizonytalan pecséttani adatot is örömmel üdvözöltem, mint a mely közelebb hozott egy régi családunk eddig ismeretlen czímerének megismeréséhez. Azóta szerencsés irányban eszközölt kutatásaim által sikerült Abaúj vármegye ezen törzsökös, egykor előkelő családjának egyik ivadékát, nagyon szerény körülmények között feltalálnom, ki — bár elődei apránként elvesztették mindama birtokaikat, honnan hajdanában előneveiket írták : Halmajt és Gibártot — a czímerlevelet ma is féltékenyen őrzi, kunyhójának szalmafedele alatt. A rendelkezésemre bocsájtott eredeti czímerlevél alapján siettem kijavítani a Siebmacherben közzétett téves adatot, mely a pótkötet utolsó füzetében a 93. táblán még sikerült is, s e czímert, érdekességénél fogva, az alábbiakban folyóiratunk t. olvasóinak is bemutatjuk. A czímerlevelet Zsigmond király adományozta Constanzban 1415-ben július 2-án Halmai Mihály fiának, a Bornak nevezett Mihálynak, allovászmesterének (s általa testvéreinek s unokatestvéreinek), a bosnyákok s Velencze elleni hadjáratokban szerzett érdemeiért s hűséges kitartásáért, melylyel őt a római császári korona és méltóság elnyerése végett Lombardiában s Németországban tett útjaiban követte. Teljes szövege következő : Sigismundus dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. rex. Omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam su-