Turul 1902 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
I. Értekezések és önálló czikkek - Csoma József: A Dorozsma és Becse-Gergely nemzeség czímere. (Négy ábrával)
Karácsonyi János szerint e nemzetségből a Bethleni Bethlen, az Apaffy, Almakeréki, téli Tóty, Nemegyei, Somkereki és Virágosberki családok származnak. Az Almakeréki, Nemegyei és Virágosberki családra vonatkozó pecsétet eddig egyáltalán nem ismerünk. Tóti János országbirói bírságszedőnek 1344. évből van egy pecsétje az országos levéltárban, de az annyira romladozott, hogy azon a czimerből már semmi ki nem vehető. A Somkeréki családnak legrégibb emléke azon czimer, melyet Zsigmond király 1415-ben Constanzban adományozott somkereki Erdélyi Antalnak. Az Apaffy családra vonatkozó pecsétek közül legrégibb az, melyet Csergheö Géza ismertetett a Turulban.A Nagyfalusi Apaffy Ferencz paizspecséte 1493. évből: haránt helyezett pallos, megette a paizs bal felső sarkából kiinduló sugarak. Ezen paizsképről Csergheö azt tartja, hogy az jelképes és gyanithatólag, a nemzetség egy tagja nyerte valamely alkonyatkor elkövetett hőstettért. Egy másik már teljes Apaffy czimert közölt Majláth Béla a Turul XVI. kötetének 100. lapján az 1561. évből. Ezen czimernek paizsalakja, lényegében teljesen egyező az 1493. évi czimerrel, csak a pallos van balharánt helyezve s a sugarak a paizs felső karimájából indulnak ki. Sisakdisze a sisakból jobbra és balra lehajló egy-egy venyige ág, a jobbik végén egy szőlőlevél, a balon szintén egy levél és egy szőlőfürt. Ezen paizsalak és sisakdiszből alakult ki a XVII. században az Apaffyak czimere, melynél a paizsalakot a sisakdiszszel együtt a paizsban egyesitették, elhagyva a paizsalakból a sugarakat s befoglalva a sisakdiszszel együtt a sisakot is a paizsba, hol a paizsalak pallosa a szőllőtőkére akasztott sisakot balharánt irányban üti át. Az Apaffy czimerről, sem legrégibb alakjában, sem későbbi átalakulásaiban és változásaiban következtetést nem vonhatunk a Bece Gergely nemzetség ősi czimerére. Marad hátra a Bethlen czimer. Bethlen Gergely már 1489-ben ugyanazon czimerképet használja pecsétén, amely ezen család czimere mai napig is. Kék paizsban többször hajlott, czölöpösen állított koronás ezüst kigyó szájában országalmát tart. Sisakdisz a paizsalak. Ezen czimer mellett kitartott a család hűségesen, évszázadokon át, sőt a későbbi rangemeléseknél az uralkodók mindig ezen czimert erősítik meg, mint e család ősi czimerét. Ezt tehát a család ősi czimerének tartotta, de kétséges, hogy egyszersmind a kiterjedt előkelő nemzetségnek is czimere lett volna, bár annak motívumait a Somkereki Erdélyi Antal 1415. évi armálisának czimerében is megtaláljuk a kigyót a gólya csőrében, annak nyaka körül csavarodva, a koronát, a heraldikai szokástól 1 DL. 3686. sz. 2 VIII. 83. Országos levéltár. Dl. 19,989. 3 Liebmacher, Ungarischer Adel, Supplementband, 22. 1., 14. 1. Turul, 1902. I.