Turul 1944-46 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).

II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Varjú Elemér†, B. B.†

Midőn a modern technika legrettenetesebb alko­tásai a nagy háború utolsó disszonanciáit dörög­ték és zúgták fölöttünk, Buda lakói fölött és az ősi falak beleremegtek és összeomlottak, akkor szűnt meg másodelnökünk harmonikus magyar életének szíve dobogni. Az új évezred boldog várására esik tudományos elindulásának kezdete, mikor a levéltárakban és könyvtáraikban mindenki az új ezredév megalapo­zásának lázas kutatásában égett. Fiatalon már teljes erejével vesz részt ebben a munkában, a Magyar Nemzeti Múzeum szolgála­tába lép. A magyar középkor érdekli és közben egyik legalaposabb oklevélszakértővé, genealógussá, heraldikussá és szfragisztikussá képezi ki magát. Életét hivatali és otthoni íróasztalánál csendesen elmélyülő tudományos munkában tölti el, aminek korai eredménye, hogy a gyulafehérvári verses glosszák felfedezésével széles körök előtt lesz hir­telen ismertté a neve. Életének ebben a szakában jelennek meg folyó­iratunk témakörébe vágó alapvető dolgozatai: Címertani és szfragisztikai emlék, A sisakdísz és egy középkori magyar sisakcímer, Magyar kör­iratú pecsétek a­ XIV. és XV. sz.-ban, A Szent­benedekiek címere és a Jöre-nemzetség, Mileki János címerlevele 1418-ból, János király címer­bővítő levele Gritti Lajos részére, Pozsony város címerlevelei 1436-ból, Címerkönyvek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárából, A Kulpi-család címerlevele 1443-ból, A Dessewffyek, Vélemény Vízakna r. t. város címere fölött, A Szalók-nemzet­ség, A Losonczi Bánffy-család oklevéltára stb. Mindezek alapján társaságunk 1899-ben igazgató­választmánya tagjai sorába választja, majd mikor Schönherr Gyula, a Turul szerkesztője, nagy elfog­laltságára hivatkozva, a folyóirat szerkesztéséhez segítséget kér, az igazgatóválasztmány Varjú Ele­mért, e nagy munkabírású fiatal tagját küldi mel­léje 1901-ben, akivel Sch. 1907-ig közösn szerkeszti a folyóiratot, melyet 1908-ban már Varjú egyedül jelez, de csak egy esztendeig, mert ugyanabban az esztendőben Kassára kerül a Rákóczi-múzeum élére, ahonnan csak 1913-ban jön vissza ismét a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába, ahol éve­ken át szerkeszti az Archaologiai Értesítőt, ír, alkot és növeli a reábízott gyűjteményt. Tudományos érdemei külső elismeréséül a Ma­gyar Tudományos Akadémia már 1915-ben tagjai sorába, Társulatunk 1927-ben másodelnökévé vá­lasztja. Ezek életének főbb külső állomásai. Belső élete megállás nélküli, becsületes, szerény, csendes, sok­oldalú érdeklődést felmutató, de azért mindig ala­pos munka. Igazán csak a munka alkotó lázában érezte jól magát s csak néhány igazán jóbarátja körében tudott felmelegedni, hatalmas tudásával azonban mindenki számára a legnagyobb készség­gel szolgált. Mély részvéttel búcsúzunk Tőle, megnyugszunk azonban a Mindenható akaratában, mert mi is mienknek tudhattuk őt. B. B. 37

Next