Turul 1944-46 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye).
II. Kisebb rovatok - Szakirodalom - Varjú Elemér†, B. B.†
Midőn a modern technika legrettenetesebb alkotásai a nagy háború utolsó disszonanciáit dörögték és zúgták fölöttünk, Buda lakói fölött és az ősi falak beleremegtek és összeomlottak, akkor szűnt meg másodelnökünk harmonikus magyar életének szíve dobogni. Az új évezred boldog várására esik tudományos elindulásának kezdete, mikor a levéltárakban és könyvtáraikban mindenki az új ezredév megalapozásának lázas kutatásában égett. Fiatalon már teljes erejével vesz részt ebben a munkában, a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába lép. A magyar középkor érdekli és közben egyik legalaposabb oklevélszakértővé, genealógussá, heraldikussá és szfragisztikussá képezi ki magát. Életét hivatali és otthoni íróasztalánál csendesen elmélyülő tudományos munkában tölti el, aminek korai eredménye, hogy a gyulafehérvári verses glosszák felfedezésével széles körök előtt lesz hirtelen ismertté a neve. Életének ebben a szakában jelennek meg folyóiratunk témakörébe vágó alapvető dolgozatai: Címertani és szfragisztikai emlék, A sisakdísz és egy középkori magyar sisakcímer, Magyar köriratú pecsétek a XIV. és XV. sz.-ban, A Szentbenedekiek címere és a Jöre-nemzetség, Mileki János címerlevele 1418-ból, János király címerbővítő levele Gritti Lajos részére, Pozsony város címerlevelei 1436-ból, Címerkönyvek a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárából, A Kulpi-család címerlevele 1443-ból, A Dessewffyek, Vélemény Vízakna r. t. város címere fölött, A Szalók-nemzetség, A Losonczi Bánffy-család oklevéltára stb. Mindezek alapján társaságunk 1899-ben igazgatóválasztmánya tagjai sorába választja, majd mikor Schönherr Gyula, a Turul szerkesztője, nagy elfoglaltságára hivatkozva, a folyóirat szerkesztéséhez segítséget kér, az igazgatóválasztmány Varjú Elemért, e nagy munkabírású fiatal tagját küldi melléje 1901-ben, akivel Sch. 1907-ig közösn szerkeszti a folyóiratot, melyet 1908-ban már Varjú egyedül jelez, de csak egy esztendeig, mert ugyanabban az esztendőben Kassára kerül a Rákóczi-múzeum élére, ahonnan csak 1913-ban jön vissza ismét a Magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába, ahol éveken át szerkeszti az Archaologiai Értesítőt, ír, alkot és növeli a reábízott gyűjteményt. Tudományos érdemei külső elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia már 1915-ben tagjai sorába, Társulatunk 1927-ben másodelnökévé választja. Ezek életének főbb külső állomásai. Belső élete megállás nélküli, becsületes, szerény, csendes, sokoldalú érdeklődést felmutató, de azért mindig alapos munka. Igazán csak a munka alkotó lázában érezte jól magát s csak néhány igazán jóbarátja körében tudott felmelegedni, hatalmas tudásával azonban mindenki számára a legnagyobb készséggel szolgált. Mély részvéttel búcsúzunk Tőle, megnyugszunk azonban a Mindenható akaratában, mert mi is mienknek tudhattuk őt. B. B. 37