Turul 1993 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
3. füzet - 1. Értekezések és önálló cikkek - Kóczy T. László: Magyar-lengyel genealógiai kapcsolatok - Harmadik, befejező rész
355. Lásd a 131. jegyzetet, továbbá EKM 30-5-pag. 145-147. 356. EKM 65-1-36 (DF 238 216). 357. EKM 65-1-37 és 38 (DF 238 217 és 238 218). 358. KML 292 (EKM 14 7-21, DF 208 730). 359. EKM 27-6-16 (DF 236 629). 360. DL 88 274 (Esterházy 45-B-38). 361. Hazai okit. 420 (DL 90 988, Héderváry b. Viczay rész 48-39). 362. EKM 27-5-26 (DF 236 609). 363. DL 24 542 (NRA 105-1). 364. KML 63 (EKH 25-22, DF 208 501). 365. DL 88 548 (Esterházy 45-0-48). 366. EKM 27-6-7 (DF 236 620). 367. KML 247 (EKH 13-8-3, DF 208 685). 368. DL 24 542 (NRA 105-1). 369. Szlovák Nemzeti Levéltár, Leleszi hiteleshelyi l., Ada ami 1465-39 (DF 223 121). 370. DL 88 522 (Esterházy 45-C-47). Török Ambrus felesége 1469. március 19-én még Veronika volt, Alsóvityai László leánya (DL 88 477, Esterházy 45-C-45). 371. DL 88 565 (Esterházy 45-C-49). 372. EKM 27-6-26 (DF 236 638). 373. EKM 28-2-10 (DF 236 657). 374. KML 532 (EKM 44-8-16, DF 208 970). 375. EKM 28-2-7 (DF 236 654). 16 MAGYAR-LENGYEL GENEALÓGIAI KAPCSOLATOK Harmadik, befejező rész Sokkal nehezebb a dolgunk, ha a fordított irányú áttelepülésre vonatkozó példákat kívánunk bemutatni. A Lengyelországban letelepedett magyarok ivadékaira vonatkozóan ugyanis elsősorban éppen a lengyel szakirodalom adhat útbaigazítást. Néhány jeles családunknál azonban közismertek és hazai művekben is megtalálhatók az adatok, így a Báthory család István erdélyi fejedelem, majd lengyel király révén került Lengyelországba, kevesen tudják viszont azt, hogy fivérének Andrásnak fia, szintén István, ki nagybátyját különböző lengyel hadjáratokban elkísérte. Zsigmond erdélyi fejedelemsége alatt végleg Lengyelországba menekült, s másodszor itt is házasodott meg, a lengyel Kostka Zsófiát véve el. Az ő fia, András, és lánya Hedvig szintén lengyel házastársat választottak. A Báthory család ezen ága egyébként fiágon kihalt, leányágon viszont végül is visszaszármazott Magyarországra, s a Rákóczi-családban élt tovább.3,5 Érdekes az az adat is, hogy Báthory István 1588-ban (tehát már király nagybátyja halála után) lengyel indigenátust is nyert.34 Néhány további magyar eredetű lengyel nemesi család: Berzewiczde Dongungen (a Berzeviczyek egyik ágazata),35 Wesselini (Wesselényi),36 Beresz (Békés)3. (Címerét ld. a 7. ábrán.) A lengyel főnemesi családok felsorolásában egyébként megtaláljuk a Rákóczit is, György fejedelem indigenátusa révén,38 a Rákócziakat azonban nem sorolhatjuk igazán ide, mivel ők csak ideiglenesen telepedtek le Lengyelországban. Egészen bizonyos, hogy a Báthory István-korabeli honosításokat jóval megelőzően is történtek hasonló esetek, ezekre vonatkozó okleveles források nyomára azonban e rövid kutatás során nem bukkantam. Ismert viszont, hogy az Amadei (Hamadei) grófi család 39 hagyománya Magyarországra utal s eszerint csak az Anjou-kor kezdetén hagyta el hazánkat. Valószínű, hogy már az Árpádkorban is számos magyar telepedett le Lengyelországban - már csak a dinasztikus kapcsolatok miatt is. A régi magyar bevándorlás másik formája a polgárcsaládok áttelepedése, többnyire egyes kézművesek személyében. Ilyen jellegű adatokra bőven bukkantunk a lengyel forrásközlemények 7. ábra. A Berkiesz, Bekesz (Békés) család címere Turul LXVI. 1993/1-2. füzet