Tűzoltók Lapja, 1946 (1. évfolyam, 7. szám)
1946-11-15 / 7. szám
I. évf©iyöArt 7. szám. A szerkesztőség címére küldött szakcikkeket, ha közlésre alkalmasait díjazzuk! Szerkesztőség és feladóhivatal: Budapest, Bík Üllői út 11. sz. Telefon: 188-268 1944 november hót SI 1979 MAGYAR TŰZOLTÓK SZABAD SZAKSZErVEZETÉNEK HIVATALOS LAPJA Előfizetés: vállalatoknak évi 24 F, közületeknek 12 F. A szakszervezeti tagok a tagdíj fejében kapják. EGY ÉV LEFORGÁSA UTÁN Észrevétlenül elmúlt egy esztendőt legkisebb jubileumát érte meg a „Tűzoltók Lapja1’. Bár nem vagyunk a jubileumoknak, a hátranézésnek hívei, mégis úgy érezzük, meg kell állnunk egy rövid percre az egyetlen egyszer. Egy esztendővel ezelőtt indult el lapunk. Szerény külsővel, mint ahogyan az illik az új világ harcosához. Szerény külsővel, de törhetetlen hittel harcunk igazságában és törhetetlen hittel reményeink válára válásában. Szakszervezetünknek el nem múló érdemei vannak, hogy felrázta, hogy kiemelte adottságából a magyar tűzoltótársadalmat. Ebben a mnkában jó fegyvertársnak, erős segítségnek bizonyult lapunk. Mindazok, akik ma a magyar tűzoltóság kötelékében vannak, tudják ezt, s egy csekély kisebbség kivételével el is ismerik. Ma már túlvagyunk a kezdet kezdetén. Láttunk rosszindulatot, látunk még ma is, de szerencsére ez elenyészően kevés. Az ország tűzoltóinak nagy, túlnyomóan nagy többségének a bizalma szilárd a Szakszervezet iránt. Tudja ma már minden magyar tűzoltó, hogy a jövő útja egy, a szervezett munkásság oldalán kéz a kézben haladni vele a boldogabb, az igazabb Magyarország oly sokszor megálmodott világa felé. Ennek a tudatnak kialakításában van egy kis része a „„Tűzoltók Lapjának” is. A lap marad ami eddig volt: összekötő kapocs a magyar tűzoltók nagy és népes családjában. Igyekszik maradéktalanul betölteni feladatát, s marad a tűzoltóeszme tántoríthatatlan harcosa. Mindenütt ott leszünk, ahol a tűzoltógondolatról lesz szó; igyekszünk fejlődni, mindig magasabb színvonalra törekszünk. Hangot adunk a jövőben is minden igaz megnyilatkozásnak és minden jogos kritikának. A „Tűzoltók Lapja” nevében hordja célját: valóban a tűzoltóké kíván lenni. Tudjuk, Bajtársaink megértenek bennünket. Ebben a tudatban egy a kívánságunk: tartsák meg lapunkat továbbra is szeretetükben, dolgozzanak továbbra is együtt velünk, szóljanak hozzá továbbra is közös problémáinkhoz, így visszük előbbre közös, igazságos ügyünket! Budapesten, 1946. november Kibédi Gyula: Tűzoltósági Javítóműhelyek — műszaki tűzoltóság A Belügyminiszter úr 259.264/ 1946. IV/13. B. M. számú (a 10.280/1945. M. E. számú rendelet végrehajtási utasítása előtt kiadott), a tűzrendészet ideiglenes szabályozása tárgyában kiadott rendelete, legalább a vármegyei székhelyek tűzoltóságainál tűzoltósági javítóműhelyek felállítását rendelte el. A rendeletnek az a célja, hogy egy-egy vármegye területén a javításra szoruló tűzoltószerek és felszerelési tárgyak szükségszerű és jutányos javítását, s ezáltal a tűzoltóságok újjáépítését ezúton is elősegítse. E rendelettel elsősorban a községi tűzoltóságok újjászervezését szorgalmazó, másodsorban az élethivatásszerű tűzoltóságok műszaki jellegét megalapozni törekvő javaslatunk vált valóra, legalább is a papiroson. Nem tudom, hogy e rendelet alapján valójában hány tűzoltósági javítóműhely létesült? Arról sem számolhatok be, hogy az egyes tűzoltóságok a műhelyszervezés és fenntartás gondolatát és kötelezettségét hogyan fogadták? Itt és most csupán a tűzoltósági javítóműhelyekhez fűződő, egy-két elvi és gyakorlati jelentőségű kérdésre szeretnék rámutatni. A korszerű tűzoltóság kétségtelenül műszaki szerv. Minden gépisel felszerelt, vagy teljesen gépesített szervezet eleve feltételezi agépjavítás „házi” eszközlésének lehetőségeit. Ezt a műszaki feladatot ki lehet ugyan adni vállal- hozásnak, de legjobb és legcéliseb