Typographia, 1882 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1882-01-06 / 1. szám
1. szám j-M •»ov ÎS0S6 Budapest, 1882. január 6-án Megjelen misiden p nteken ELŐFIZETÉSI ARA Negyedévre 1 frt osztr. ért. SZERKESZTŐSÉG Lipótváros, hold-utcza 7. sz. KIADÓHIVATAL VIII., Sándor-utcza 32. sz. Typographia A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK BUCHDRUCKER und SCHRIFTGIESSER KÖZLÖNYE j UNGARNS XIV. évfolyam Erscheint jeden Freitag P R AN U M ER ATI ONS P R El S Vierteljährlich 1 fl. österr. Währ . REDACTION Leopoldstadt, Mondgasse 7. ADMINISTRATION VITI. Alexandergasse * ORGAN Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete. A vidéki kerületi központok és egyletek tek. elnökségeihez. A magyarországi összes egyleti elöljáróságok és szaktárskörük fölkéretnek a kitöltött statisztikai kérdőíveket f. hó 10-éig, legfeljebb 15-éig, az alulirt bizottság elnökéhez, Firtinger Károly úrhoz (Pesti könyvnyomda-részvénytársaság, hold-utcza 7) beküldeni. Budapest, 1882. január 2-án. A statisztikai bizottság, 1882. Átléptük az új év küszöbét és majdnem aggódva kérdjük : mit fog az nekünk hozni ? A munkásnak csak ritkán van megengedve, reménynyel és bizalommal a jövő szemébe nézni; nála csak kis számmal szerepelnek azon napok, melyeken boldognak érzi magát, mert csak léteszti folytonos küzködés közt tölti legnagyobbrészt napjait, heteit, éveit. — De azért nem szabad elcsüggednie, vagy elbátortalanodnia , mert ha ellenei eme gyengeségét észreveszik, még kegyetlenebbé lesznek, úgy hogy végre a rá rótt teher alatt összeroskad. A munkások szervezkedése lassan ugyan, de folyton halad és csak a kitartás az, mely az elmaradhatlan sikert biztosítja. — Mivel pedig »munka« a jelszó, a munkásoknak is kötelessége a jobb existenczia kiküzdése czéljából foganatosított munkálkodás körül csoportosulni és abban közösen résztvenni; ha néha nézeteltérések kerülnek is fölszinre, ezen körülmény ne akadályozza őket, hogy azon kapocs, mely az összes munkásokat egymáshoz fűzi, és mely az egyenlőség, szabadság és testvériség nemes alapján nyugszik, mindinkább erősbüljön; az egymásba helyezett bizalom tántoríthatlansága végre a megkezdett munka sikeres bevégzését magával fogja hozni. Mi nyomdászok azt találjuk, hogy a legközelebb múlt év a feladatok egész halmazával ajándékozott; meg így többek közt kötelességünkké tette a csak rövid idővel ezelőtt nem kis áldozattal újra kivívott árszabály biztosításának, illetőleg fentartásának ellenőrzését; a II. országos nyomdászgyűlés által hozott határozatok kivitelét; a nyomdász-szövetség létesítése körül teendő előmunkálatok megtételét stb. stb. — mind oly feladatok, melyeknek elintézése szervezkedésünk sikeres továbbfejlődésére a legnagyobb befolyással bír. Egyesült erővel néha nagyszerű dolgot lehet végezni, és amit az egyes soha vagy csak ritka esetben képes kivinni, az az általánosság egyesítésében könnyű feladattá válik, mely feladat keresztülvitele ismét az összességet részesíti eredményében; azért is az 1882-ik évre legelső kivánatunk az legyen, hogy Magyarország összes szaktársait hassa át az egyesülés szelleme és igyekezzék minden egyes szaktárs tehetsége szerint hozzájárulni a kitűzött őzél eléréséhez. Kiváltjuk, hogy szaktársaink szívéből űzessék ki minden önző, igazságtalan bizalmatlanság, hogy a fiatalabbak az idősebbeket becsülni tanulják, az idősebbek viszont erejüktől kitelhetőleg igyekezzenek a fiatalabbakat a kárhozat,és kizsákmányolástól megóvni; a jobban díjazottak ne becsüljék kevesebbre a kevésbé jól díjazottakat, valamint azok ne irigyeljék az előbbieket jobb állásaik miatt; —mindannyi szeme előtt csak azon egyedüli czél lebegjen: szervezkedésünk véghezvitele, hadd legyen végre valóvá azon mondat: »összetartás minden viszonyok között és minden veszélyben«. Ha azután mindenki teljesítette kötelességét, ha gondoskodtunk, hogy beteg, munkanélküli vagy rokkant tagtársaink kellőleg segélyeztessenek, ha látjuk, hogy családunk elhalálozásunk után nem esik szükségkép a nyomorba; — ha továbbá nem tévesztjük szemeink elől a nagy munkáscsalád törekvéseit is, hanem mindig rokonszenvvel viseltetünk a munkásmozgalmak iránt, akkor meg vagyunk győződve, hogy az év végén meg leszünk elégedve önmagunkkal és mindenki örömteli szívből fogja ismét hangoztathatni: »Boldog újévet!« igyztt tisztelt szaktársaink semmikép sincsenek ezen meggyőződéstől átitatva, ellenkezőleg, az egyleti élet iránt oly sokféle előítélettel viseltetnek, melyek még mindig képesek voltak a legvilágosabb argumentác ziót is hatástalanná tenni. De nemcsak egyedül ezen előítéletek tartják vissza vidéki kollegáinkat az egyleti életbeni részvételtől, hanem számos esetben az elöljáróik által gyakorolt külső presszó az önálló ok, valamint igen gyakran saját gondolkodási restségük. Ha szemlét tartunk és mindjárt a budapesti egylet kerületével kelljük, sajnálatunkra négy intelligens várost veszünk észre, amelyekben működő szaktársaink sehogy sem hajlandók a budapesti központ tagjaivá lenni, ezek pedig a következő városok: Eger, Kecskemét,Székesfehérvár és Vácz. Jogosan kérdezhetjük, hogy mi akadályozza ezen szaktársakat a csatlakozásban? Miért maradnak távol a budapesti egylettől, mely annyi előnyt nyújt tagjainak, mennyit egy egylet sem egész Magyarországon? Miért?! Hiszen erre talán az illetők nagyobb része maga sem tud felelni. Van ott pl. egynéhány, ki valamely véletlen szerencse által, házasság vagy egyéb után egy kis házikó , vaF gazdaság birtokába jutott, mi által a környéken több tekintélyt is szerezvén, annyira elvakul, hogy tagtársai érdekeitől egészen elidegenedik. A sit befolyását ellenkezőleg arra használja fel, hogy a fiatalabb és tapasztalatlan kollegákat a helyes útról félrevezesse. Átás helyen megint az ügyvezető vagy főnök nem viseltetik rokonszenvvel az egylet irányában, minek következtében az ott működő művész-seregecske sem kívánkozik az egyesülés áldásdús jótéteményei után’‘és inkább még nyalogatja azon korbácsot, mely e földön nyomorultságára emlékeztetni van hivatva; mások meg annyira óvják »szabad akaratukat«, hogy teljesen fölöslegesnek tartják, valamely egylethez csatlakozni. Legtöbb esetben attól függ az egyleti ügy sorsa, hogy egy tehetséges egyéniség találkozzék, ki kollegái rideg implenéziáját megtörni és őket a közügy érdekében lelkesíteni képes legyen, ahol ilyen buzdító egyéniség nem találkozik, ott hiába minden erőlködés, ott minden kívülről jövő befolyásolás eredmény nélkül ma - -Van erre elég példa. . .. - - - - -----* ............. De mindezeken kívül még egy akadályt kell említenünk, mely a centralizált egyleti élet ellen nyilvánul és ez a vidéken még busásan burjánzó helyi patriotizmus. Daczára annak, hogy a patriotizmus e fattyúhajtása lényegében fonák, mégis nagy elterjedtségnek örvend. A város szaktársai pl.vonakodnak a B. városban székelő központi egylethez csatlakozni. És miért? »Mert önállóan is fennállhatnak«, vagy pedig mert az ottani egyleti vezetőség nem tetszik, talán mert nem eléggé magyar, vagy szerb, vagy német szellemű. Egyszóval, ürügyekben s kifogásokban soha sincsen hiány. Ismét mások mathematikai pontossággal mérlegelik a nyújtandó kedvezményeket a járulékok ellenében, és nem gondolják meg azt, hogy itt nem valami haszonlesésen alapuló intézménnyel van dolguk, hanem egy testvéries szövetkezettel, mely egyesegyedül emberbaráti intenzióktól vezéreltetik, így még sok ilyenféle akadályokat sorolhatnánk fel, melyek a vidéki egyleti élet fejlődését megakasztják, de nem tesszük, mert eléggé ismereteseknek tartjuk azokat. Itt csak mellesleg akartunk ezen bajokra utalni. A többi központok közül csupán a pozsonyi és pécsi szaktársak, valamint a kassaiak és temesváriak feleltek meg kötelezettségüknek kerületük szervezkedését illetőleg, mialatt Debreczen és Szeged ebben a tekintetben úgyszólva semmit sem tettek. Ugyanezt állíthatjuk a két erdélyi központról, Kolozsvár s Nagyszebenről. Utóbbi városokban levő kötelességfeledő szaktársainktól erélyesen kellene követelnünk, hogy a II. országos nyomdászgyűlés határozatainak érvényt szerezzenek, hogy így azok ne csak a papíron szerepeljenek. E lap közelebbi számában e tárgyhoz még tüzetesebbenfogunk szólni és a vidéki szakegyletek további szervezéséről is közrebocsátjuk véleményünket. F—r K: A szervezkedés ügye a vidéken. I. A Magyarországon való szervezkedésről és az alakítandó egyletek fontos és hasznos voltáról annyi lett már e lapok hasábjain elmondva, hogy elvégre föltételezhetnők, miszerint a vidéki szaktársak ezen egyletek szükségességéről ép úgy meg vannak győződve, mint a fővárosiak. De, fájdalom, ez nem áll. Szép hazánk nem egy helyén ! Levelezések. Budapest. T. szerk. ur! Hogy hű képét adjam egynémely vidéki nyomdatulajdonos ur brutális bánásmódjának (tisztelet a kivételeknek, mint legjobb példát, a szarvasi nyomdai életből merített tapasztalatokat tárom fel, mely nyomdának főnöke Sipos Soma ügyvéd ur. —■ De kezdjük éleből. Munka nélkül voltam mintegy három hétig, midőn fönt nevezett úrtól meghívást kaptam a szarvasi nyomdába. Az útiköltséget fölvéve, siettem Szarvasra, mert Sipos S. úr kijelentette, hogy szükség van reám, mivel »emberei« •— mint ő nevezi— nem képesek a munkát elvégezni. Az utón el voltam foglalva az a feletti gondolkodással, hogy vájjon mennyien lehetnek ott ezek az »emberek«, midőn a vonat egyszerre megállott s Szarvast jelen-