Typographia, 1883 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1883-05-04 / 18. szám

--y­---------------­mint háztulajdonosnak, beküldetett, erre 10 főt szavaztatik meg. — Beküldetett a pécsi könyvnyomdászok egyletének évi jelentése, úgy­szintén a csehországi könyvnyomdászok zárszámadása. — Steiner indit­­ványára 1000 db. nyugta-könyvecske kinyomatása határoztatik el. Pataki Antal úr, mivel kimutatja, hogy eddigi tartózkodási helyén egyleti tag nem lehetett, régi tagsága alapján egyletünkbe ismét felvétetik, Löffler Zsigmondinak az utipénz kiadatik. — Az esztergomi fiók-egylet ügyében Steiner számvivő jelentést tesz, mely szerint az ottani tagoktól egy annak idején mint fiók-egyleti alaptőke letéteményezett 50 írtról szóló takarékpénztári könyvecskének létezését tagadják ; Steiner ur, mint az ügyben legavatottabb, megbizatik a kérdés nyomozásával. 1878-ban Aradra küldött könyvekért befolyt az érte járó 5 frt. — Egy német jegyző­könyvnek s 24 db. széknek beszerzése elhatároztatik. — Özv. Janicsék­­nének úgy az özvegyjárulék, valamint kiskorú gyermeke részére az árva-illeték.1 folyóvá tétetik. —Az egyletből kilépett: Beigel Henrik. Töröltetett: Balla Gyula. — Orvosi javaslat folytán falura mennek : Drosdatius (Sziléziába) és Schönmann (3 hónapra) ; ugyszinte Korger, kinek folyamodványa azonban még nem érkezett be, daczára hogy az egyleti orvos által már kiadatott. — Végül Lepper K.­ur Wolf egyleti küldöncz ellen panaszt emel, melyben azzal vádolja, hogy az utolsó választások alkalmával személye iránt koholmányokat terjesztett, és utólag az egyleti helyiségben szóbelileg is bántalmazta. Az elnök fel­­hívására Wolf A. védekezik. Mindkét fél meghallgatása után a választ­mány azon nézetének ad kifejezést, hogy az ügyben bírói szerepet magára vállalni nem hivatott, de intézkedni fog az iránt, hogy az egy­leti helyiségben ily jelenetek többé elő ne forduljanak, és pedig oly­­képen, hogy­ Steiner számvivő urat bizza meg az esetleges rendzava­rás ellen intézkedéseket tenni. Wolf A. egyleti küldöncz pedig utasitta­­tik a jövő vál. ülésnek mindazon mellékteendőit bemutatni, melyekkel foglalkozik; azok nyomán határozat fog hozatni aziránt, hogy azok mennyiben férnek össze az egyleti küldöncz állomásával és mennyiben nem. Néhai Hornyánszky Viktor volt elnökünk arczképének az egy­leti helyiségben mikénti elhelyezésének meghatározása után, elnök az ülést..bezárj­a. . . Ligeti. Önképző-osztályi választmányi ülés kedden, május hó 8-án, esti 8 órakor az egyleti helyiségben. Viatikumot kapott: Weiss Alajos (Bécs), Aranyossy Lajos (Buda­pest), Farkas István (II.­Emőke), Gercsár Ferencz (Budapest), Wolf Károly (Temesvár), Krausz Samu (Pápa), Antal József (Budapest), Frank Péter (Vilna), szedők. Az árvák száma 20 (4—4 frt havonkint). A rokkantak száma 9 (5—5 frt hetenkint). Felszólítás. Következő tagok felszólittatnak hátralékaikat mielőbb kiegyenlíteni, máskülönben kitöröltetnek: Illovszky István (Neuer), a beszterczebányai tagok. Nyugta. Egyleti járulékként beküldetett a számvivőnek: Gera József úrtól Fiuméból 2 írt 70 kr. v­­elyes hírek._ . , __ Az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottsága következő fölhívás közlésére kérte föl lapunkat: Közel negyven éve, hogy nem volt az ország fővárosában ipar­­kiállítás és húsz éve, hogy nem rendeztünk Budapesten gazdasági kiállítást. Ez idő alatt úgy az ország egyes városai, mint a külföld is sűrű egymásutánban rendeztek kiállításokat, melyeken a hazáig termelők csaknem kizárólag hazafiúi kötelességérzetükben vettek részt, mert csak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket, melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most, midőn általánossá kezd válni az a meggyőződés, hogy a hazai ipar fejlesztése legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapotával, termelési képességével és hiányaival alaposan és rendszeresen meg kell ismerkednünk. A hazai ipar — legtöbb ágában — már ma is a fejlettség oly fokán áll, hogy szükségleteinket a hazai ipar termékeivel fedezhetjük. Magyarország iparának azonban eddig nem volt még egyetlen alkalma sem, hogy készítményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathatta volna. Egyik legfontosabb feladatunk ennélfogva a hazai fogyasztó kö­zönségnek iparunk számára való meghódítása és a versenyző külföldi termékeknek lehető kiszorítása; ezt azonban leginkább úgy érhetjük el, ha rendszeres, általános kiállításban föltüntetjük a nemzet színe előtt azt, mivel rendelkezünk. E czélból az 1885. évben Budapesten, az ország fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában országos általános kiállítás fog tartatni. A kiállítás általános, azaz nem kizárólag iparkiállítás, hanem gaz­dasági és állatkiállítással, nemkülönben a közoktatásügyi, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos lesz. A kiállításnak ezen általános jellege lehetővé teszi, hogy közgazda­­sági és közművelődési helyzetünk egész terjedelmében feltárassék. Élő­képben föltüntethetjük e kiállításon az ipar relatív helyzetét és fejlődé­­­­sének aránylagos fokozatát, egybehasonlítva a mezőgazdaság, valamint a művészet állapotával. E kiállításon alkalom fog nyílni arra, hogy az ipar könnyen föl­ismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a mezőgazdaság és művészet részéről támogatást és viszont. Az iparos föl fogja találni azon for­rásokat, melyeket az ország mezőgazdasága nyújthat neki a földolgo­zásra szükséges nyersanyagok alkalmas beszerzésekor, holott eddig ebbeli igényeinek kielégítésénél talán a külföldhöz fordult. A földmives, az állattenyésztő, a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is szükségleteit az ország iparosainál. Az ismeretek tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibővíttessék, a belföldi forgalom nagyobbodjék és hogy a hazai ipar és a hazai termelés saját hazájában állandó piac­ot biztosítson magának. A kiállítás fő czélja ennélfogva a magyarországi kézmű- és gyár­ipari tevékenységnek, valamint az ezekkel kapcsolatos művészeti törek­véseknek hű képet nyújtani, a létező iparfejlesztési intézményeket föl­tüntetni, javítani és újabbakat létesíteni. Czélja továbbá, hogy a művészetnek és a tudománynak az iparra és technikára való alkalmazását és ennek ez irányban való befolyását lehetőleg teljes és áttekinthető képben is föltüntesse és e befolyás nyomán keletkezett gazdasági változásokat a czikkek értékére, az el­­árusításra és kereskedésre vonatkozólag tisztán kimutassa; továbbá hogy az ország mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti, bányászati viszonyait föltüntesse; s végre, hogy az ország egyes vidékeit termelő és előállítási képességükről közelebbről felvilágosítsa, az ennek folytán netán keletkező öntudatos kezdeményezéseket támogassa, a támogatásra és fejlesztésre váró iparágak felvirágzását előmozdítsa, s a létezőnek fejlődésére, annak megismertetése által alkalmat szolgáltasson s álta­lában hogy a jövőbe vetett bizalmat minden körben megerősítse. E czél előmozdítása végett az anyag- és technológiai feldolgozás szerint rendezendő csoportokban a kiállítás lehetőleg teljes, áttekint­hető képet fog nyújtani a gazdaság, erdészet, bányászat állapotáról, az illető iparűzésről s az annak rendelkezésére álló eszközökről, a nyers­anyagoktól kezdve a legtökéletesebb műipari részletekig. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének emelése érdekében teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége a termelés minden ágában élénk részt veene az 1885. évben Budapesten megtar­tandó kiállításon. Kifejezvén ebbeli reményünket, a kiállítás sikerének érdekében már most egy nagyfontosságú kéréssel fordulunk a kiállítani szándé­kozó közönséghez. A kiállítás sikerének, valamint abból az országra háramlandó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban részt venni szándéko­zókat, hogy a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igye­kezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életrevalóságát, gya­korlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kívánják egyes szokatlan, rendkívüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbé elterjedt tárgyaknak kiállíttatását. Nem a rendkívüliségek, a sajátlagosságok megismertetése fog hasz­nára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállí­tani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiálljuk a versenyt. Ez alkalommal azon jogosult reményünknek is kifejezést adunk, hogy az ország vagyonosabb osztályai iparkodni fognak iparosainknál oly megrendeléseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítését ké­pezhetik, másrészt iparosainknak alkalmat szolgáltatnak versenyképes­ségük kimutatására. Tudatjuk a t. közönséggel, hogy a megtartandó budapesti országos általános kiállításra vonatkozó mindazon közleményeket, a­melyeknek ismerete a kiállítani szándékozóknak kívánatos, a legrövidebb idő alatt közzé teendjük. Addig is már eleve figyelmeztetjük a hazai közönséget, hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére határidőül f. é. decz. 31-ét tűztük ki. Netalán kívánt fölvilágositások és értesítések egyelőre az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottságának hivatalos helyisé­gében (Budapest, Ferencz­ József­ tér 6. sz. a.) s később az Aradon, Brassóban, Budapesten, Szegeden, Debreczenben, Nagyváradon, Fiumé­ban, Kassán, Kolozsvárt, Miskolczon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban és Temesvárt alakítandó kerületi kiállítási bizottságoknál, s végül a Budapesten, valamint a megjelölt városokon kívül iparilag jelentéke­nyebb helyeken fölállítandó helyi kiállítási bizottságoknál szerezhetők. Kelt Budapesten, az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottságának 1883. évi ápril­is 9-én tartott üléséből. Gróf Zichy Jenő másodelnök, Matlekovits Sándor elnök. — Hogyan kell a nyomtatványokat kiadni? Kozma Sándor kir. fő­ügyész panaszt emelt a vm-x. kerületi járásbíróságnál Baktalits Imre budapesti nyomdász ellen, mert az egy nála megjelent nyomtatvány alá csak ezt tette: »Nyomatott Bartalits Imrénél« a­nélkül, hogy a »Budapesten« szót hozzá tette volna, s minthogy a sajtótörvény elő­írja, hogy a nyomdász köteles kiadványa alá nevét és lakását oda­tenni, kérte B. megbüntetését. A m. hó 30-án végbement tárgyalás alkalmával B. azzal védekezett, hogy a fővárosban a nyomdászok nem szokták a nyomtatványok alá a lakhelyet is kitenni s e tekintetben több elsőrangú nyomdaüzletre hivatkozott. A bíróság azonban nem fogadta el Bartalits védekezését, hanem 20 frt pénzbírságban elmarasz­talta. B. felebbezett. A »Typographia« t. olvasóihoz! Azon szándékom, hogy a szerkesztésem alatti utolsó számban tár­gyilagos visszapillantást vethessek a szerkesztői működésem alatt tör­téntekre és még egyszer indokoljam azon álláspontot, melyet elfoglal­ván, annak következményekép a lap szerkesztőségétől ezidejűleg meg­válnom kell, — meghiúsult azon váratlan esemény folytán, hogy a lap vezetése egészen szokatlanul idő előtt kivétetett a kezemből az akkor még meg nem alakult választmány által, — s igy csak egészen röviden mondok köszönetet mindazon t. szaktársaimnak, kik szerkesztői állá­somban erkölcsileg és szellemileg támogatni szívesek voltak, és kérem, hogy jóindulatukban továbbra is megtartani kegyeskedjenek. “Budapest, 1883. május 2. Tanay József.

Next