Typographia, 1883 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1883-05-04 / 18. szám
--y---------------mint háztulajdonosnak, beküldetett, erre 10 főt szavaztatik meg. — Beküldetett a pécsi könyvnyomdászok egyletének évi jelentése, úgyszintén a csehországi könyvnyomdászok zárszámadása. — Steiner inditványára 1000 db. nyugta-könyvecske kinyomatása határoztatik el. Pataki Antal úr, mivel kimutatja, hogy eddigi tartózkodási helyén egyleti tag nem lehetett, régi tagsága alapján egyletünkbe ismét felvétetik, Löffler Zsigmondinak az utipénz kiadatik. — Az esztergomi fiók-egylet ügyében Steiner számvivő jelentést tesz, mely szerint az ottani tagoktól egy annak idején mint fiók-egyleti alaptőke letéteményezett 50 írtról szóló takarékpénztári könyvecskének létezését tagadják ; Steiner ur, mint az ügyben legavatottabb, megbizatik a kérdés nyomozásával. 1878-ban Aradra küldött könyvekért befolyt az érte járó 5 frt. — Egy német jegyzőkönyvnek s 24 db. széknek beszerzése elhatároztatik. — Özv. Janicséknének úgy az özvegyjárulék, valamint kiskorú gyermeke részére az árva-illeték.1 folyóvá tétetik. —Az egyletből kilépett: Beigel Henrik. Töröltetett: Balla Gyula. — Orvosi javaslat folytán falura mennek : Drosdatius (Sziléziába) és Schönmann (3 hónapra) ; ugyszinte Korger, kinek folyamodványa azonban még nem érkezett be, daczára hogy az egyleti orvos által már kiadatott. — Végül Lepper K.ur Wolf egyleti küldöncz ellen panaszt emel, melyben azzal vádolja, hogy az utolsó választások alkalmával személye iránt koholmányokat terjesztett, és utólag az egyleti helyiségben szóbelileg is bántalmazta. Az elnök felhívására Wolf A. védekezik. Mindkét fél meghallgatása után a választmány azon nézetének ad kifejezést, hogy az ügyben bírói szerepet magára vállalni nem hivatott, de intézkedni fog az iránt, hogy az egyleti helyiségben ily jelenetek többé elő ne forduljanak, és pedig olyképen, hogy Steiner számvivő urat bizza meg az esetleges rendzavarás ellen intézkedéseket tenni. Wolf A. egyleti küldöncz pedig utasittatik a jövő vál. ülésnek mindazon mellékteendőit bemutatni, melyekkel foglalkozik; azok nyomán határozat fog hozatni aziránt, hogy azok mennyiben férnek össze az egyleti küldöncz állomásával és mennyiben nem. Néhai Hornyánszky Viktor volt elnökünk arczképének az egyleti helyiségben mikénti elhelyezésének meghatározása után, elnök az ülést..bezárja. . . Ligeti. Önképző-osztályi választmányi ülés kedden, május hó 8-án, esti 8 órakor az egyleti helyiségben. Viatikumot kapott: Weiss Alajos (Bécs), Aranyossy Lajos (Budapest), Farkas István (II.Emőke), Gercsár Ferencz (Budapest), Wolf Károly (Temesvár), Krausz Samu (Pápa), Antal József (Budapest), Frank Péter (Vilna), szedők. Az árvák száma 20 (4—4 frt havonkint). A rokkantak száma 9 (5—5 frt hetenkint). Felszólítás. Következő tagok felszólittatnak hátralékaikat mielőbb kiegyenlíteni, máskülönben kitöröltetnek: Illovszky István (Neuer), a beszterczebányai tagok. Nyugta. Egyleti járulékként beküldetett a számvivőnek: Gera József úrtól Fiuméból 2 írt 70 kr. velyes hírek._ . , __ Az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottsága következő fölhívás közlésére kérte föl lapunkat: Közel negyven éve, hogy nem volt az ország fővárosában iparkiállítás és húsz éve, hogy nem rendeztünk Budapesten gazdasági kiállítást. Ez idő alatt úgy az ország egyes városai, mint a külföld is sűrű egymásutánban rendeztek kiállításokat, melyeken a hazáig termelők csaknem kizárólag hazafiúi kötelességérzetükben vettek részt, mert csak kivételes esetekben várhattak oly anyagi előnyöket, melyek a hozott áldozatokkal arányban állottak. Most, midőn általánossá kezd válni az a meggyőződés, hogy a hazai ipar fejlesztése legfontosabb és legsürgősebb feladataink közé tartozik, a hazai ipar állapotával, termelési képességével és hiányaival alaposan és rendszeresen meg kell ismerkednünk. A hazai ipar — legtöbb ágában — már ma is a fejlettség oly fokán áll, hogy szükségleteinket a hazai ipar termékeivel fedezhetjük. Magyarország iparának azonban eddig nem volt még egyetlen alkalma sem, hogy készítményeit teljes áttekinthetőséggel, alkalmas helyen és időben a fogyasztó közönség egész tömegének bemutathatta volna. Egyik legfontosabb feladatunk ennélfogva a hazai fogyasztó közönségnek iparunk számára való meghódítása és a versenyző külföldi termékeknek lehető kiszorítása; ezt azonban leginkább úgy érhetjük el, ha rendszeres, általános kiállításban föltüntetjük a nemzet színe előtt azt, mivel rendelkezünk. E czélból az 1885. évben Budapesten, az ország fővárosában, mint a társadalmi, értelmi, anyagi és forgalmi erők központjában országos általános kiállítás fog tartatni. A kiállítás általános, azaz nem kizárólag iparkiállítás, hanem gazdasági és állatkiállítással, nemkülönben a közoktatásügyi, művészeti stb. tárgyak kiállításával kapcsolatos lesz. A kiállításnak ezen általános jellege lehetővé teszi, hogy közgazdasági és közművelődési helyzetünk egész terjedelmében feltárassék. Élőképben föltüntethetjük e kiállításon az ipar relatív helyzetét és fejlődésének aránylagos fokozatát, egybehasonlítva a mezőgazdaság, valamint a művészet állapotával. E kiállításon alkalom fog nyílni arra, hogy az ipar könnyen fölismerhesse, mennyiben és hol nyerhet a mezőgazdaság és művészet részéről támogatást és viszont. Az iparos föl fogja találni azon forrásokat, melyeket az ország mezőgazdasága nyújthat neki a földolgozásra szükséges nyersanyagok alkalmas beszerzésekor, holott eddig ebbeli igényeinek kielégítésénél talán a külföldhöz fordult. A földmives, az állattenyésztő, a gazda viszont közelebbről fogja látni a hazai ipar termékeit és sok esetben csodálkozni fog azon, miért nem szerezte be eddig is szükségleteit az ország iparosainál. Az ismeretek tágulása kölcsönösen oda fog hatni, hogy a belföldi termelés és tevékenység piacza kibővíttessék, a belföldi forgalom nagyobbodjék és hogy a hazai ipar és a hazai termelés saját hazájában állandó piacot biztosítson magának. A kiállítás fő czélja ennélfogva a magyarországi kézmű- és gyáripari tevékenységnek, valamint az ezekkel kapcsolatos művészeti törekvéseknek hű képet nyújtani, a létező iparfejlesztési intézményeket föltüntetni, javítani és újabbakat létesíteni. Czélja továbbá, hogy a művészetnek és a tudománynak az iparra és technikára való alkalmazását és ennek ez irányban való befolyását lehetőleg teljes és áttekinthető képben is föltüntesse és e befolyás nyomán keletkezett gazdasági változásokat a czikkek értékére, az elárusításra és kereskedésre vonatkozólag tisztán kimutassa; továbbá hogy az ország mezőgazdasági, állattenyésztési, erdészeti, bányászati viszonyait föltüntesse; s végre, hogy az ország egyes vidékeit termelő és előállítási képességükről közelebbről felvilágosítsa, az ennek folytán netán keletkező öntudatos kezdeményezéseket támogassa, a támogatásra és fejlesztésre váró iparágak felvirágzását előmozdítsa, s a létezőnek fejlődésére, annak megismertetése által alkalmat szolgáltasson s általában hogy a jövőbe vetett bizalmat minden körben megerősítse. E czél előmozdítása végett az anyag- és technológiai feldolgozás szerint rendezendő csoportokban a kiállítás lehetőleg teljes, áttekinthető képet fog nyújtani a gazdaság, erdészet, bányászat állapotáról, az illető iparűzésről s az annak rendelkezésére álló eszközökről, a nyersanyagoktól kezdve a legtökéletesebb műipari részletekig. Mindezeknél fogva hazánk anyagi jólétének emelése érdekében teljes bizalommal reméljük, hogy Magyarország közönsége a termelés minden ágában élénk részt veene az 1885. évben Budapesten megtartandó kiállításon. Kifejezvén ebbeli reményünket, a kiállítás sikerének érdekében már most egy nagyfontosságú kéréssel fordulunk a kiállítani szándékozó közönséghez. A kiállítás sikerének, valamint abból az országra háramlandó anyagi előnyök érdekében kérjük a kiállításban részt venni szándékozókat, hogy a gyakorlati működést tartsák szem előtt, hogy arra igyekezzenek, miszerint iparunknak és gazdaságunknak életrevalóságát, gyakorlati értékét és használhatóságát ismertessék meg, s ne kívánják egyes szokatlan, rendkívüli, talán magában véve igen érdekes, de a gyakorlati életben kevésbé elterjedt tárgyaknak kiállíttatását. Nem a rendkívüliségek, a sajátlagosságok megismertetése fog hasznára válni az országnak és magának a kiállítónak, hanem az, ha be tudjuk bizonyítani, hogy állandó, használható munkát tudunk előállítani, hogy gondosan ápolt, egészséges és messze távolba is elszállítható ipari és gazdasági terményeinkkel kiálljuk a versenyt. Ez alkalommal azon jogosult reményünknek is kifejezést adunk, hogy az ország vagyonosabb osztályai iparkodni fognak iparosainknál oly megrendeléseket tenni, melyek egyrészt a kiállítás díszítését képezhetik, másrészt iparosainknak alkalmat szolgáltatnak versenyképességük kimutatására. Tudatjuk a t. közönséggel, hogy a megtartandó budapesti országos általános kiállításra vonatkozó mindazon közleményeket, amelyeknek ismerete a kiállítani szándékozóknak kívánatos, a legrövidebb idő alatt közzé teendjük. Addig is már eleve figyelmeztetjük a hazai közönséget, hogy a kiállítandó tárgyak bejelentésére határidőül f. é. decz. 31-ét tűztük ki. Netalán kívánt fölvilágositások és értesítések egyelőre az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottságának hivatalos helyiségében (Budapest, Ferencz József tér 6. sz. a.) s később az Aradon, Brassóban, Budapesten, Szegeden, Debreczenben, Nagyváradon, Fiuméban, Kassán, Kolozsvárt, Miskolczon, Pécsett, Pozsonyban, Sopronban és Temesvárt alakítandó kerületi kiállítási bizottságoknál, s végül a Budapesten, valamint a megjelölt városokon kívül iparilag jelentékenyebb helyeken fölállítandó helyi kiállítási bizottságoknál szerezhetők. Kelt Budapesten, az 1885. évi budapesti általános kiállítás országos bizottságának 1883. évi április 9-én tartott üléséből. Gróf Zichy Jenő másodelnök, Matlekovits Sándor elnök. — Hogyan kell a nyomtatványokat kiadni? Kozma Sándor kir. főügyész panaszt emelt a vm-x. kerületi járásbíróságnál Baktalits Imre budapesti nyomdász ellen, mert az egy nála megjelent nyomtatvány alá csak ezt tette: »Nyomatott Bartalits Imrénél« anélkül, hogy a »Budapesten« szót hozzá tette volna, s minthogy a sajtótörvény előírja, hogy a nyomdász köteles kiadványa alá nevét és lakását odatenni, kérte B. megbüntetését. A m. hó 30-án végbement tárgyalás alkalmával B. azzal védekezett, hogy a fővárosban a nyomdászok nem szokták a nyomtatványok alá a lakhelyet is kitenni s e tekintetben több elsőrangú nyomdaüzletre hivatkozott. A bíróság azonban nem fogadta el Bartalits védekezését, hanem 20 frt pénzbírságban elmarasztalta. B. felebbezett. A »Typographia« t. olvasóihoz! Azon szándékom, hogy a szerkesztésem alatti utolsó számban tárgyilagos visszapillantást vethessek a szerkesztői működésem alatt történtekre és még egyszer indokoljam azon álláspontot, melyet elfoglalván, annak következményekép a lap szerkesztőségétől ezidejűleg megválnom kell, — meghiúsult azon váratlan esemény folytán, hogy a lap vezetése egészen szokatlanul idő előtt kivétetett a kezemből az akkor még meg nem alakult választmány által, — s igy csak egészen röviden mondok köszönetet mindazon t. szaktársaimnak, kik szerkesztői állásomban erkölcsileg és szellemileg támogatni szívesek voltak, és kérem, hogy jóindulatukban továbbra is megtartani kegyeskedjenek. “Budapest, 1883. május 2. Tanay József.