Typographia, 1887 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1887-04-22 / 16. szám

16. szám ~ XIX. évfolyam Megjelenik minden pénteken Budapest, 1887. április 22-én­ ELŐFIZETÉSI ÁRA T ■ ^ ~T~ " ■ ^ K­A ■ ^ H­­ "W” A HIRDETÉSEK ...i forint ' I m/ m­W ■ m J ’ WW­M­B W II I ^ :;JL 11" \TXVj^LX XIXjlv. kit — - nem adatnak vissza 0 . . . A MAG­YARORSZÁGI ' ~e, ke* Jo«e,j; IV., JLi/yelem-nk-u -1. KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK KÖZLÖNYE Madóhivatab VM, SlMly-utcza 1. sz. Budapesti Könyvnyomdászok és Betűöntők Egylete. Meghívás: F. évi április hó 24-én, vasárnap, d­. e. 10 órakor a fővárosi vigadó nagy éttermében az egylet rendkívüli közgyűlést tart, melyre a tagok tisztelettel meghivatnak. Napirend a választmány következő két indítványa : 1. Semmisítse meg a rendkívüli közgyűlés a márczius 6-án Valkó A. J. úr indítványára hozott ama határozatot, hogy: »a temetési illeték 100 írt, az özvegy-segély pedig 200 írt«. 2. Emeltessék föl az özvegysegély 50 írtról 150 forintra és 3. esetleg az egyleti tisztviselők, az ellenőrző­bizottság és választmány újjáválasztása. Budapest, 1887. április 3. A választmány. Felhívás. A Budapesti könyvnyomdászok és betűöntők egy­lete márczius hó 6-án tartott rendes évi közgyűlé­sén. Gelberger Mihály indítványára, a következő határozatot hozta: »Az egylet 25 éves jubileuma alkalmából a beiratási díj egy hónapra 2 forintra szállíttassák le.« — E határozat értelmében az április hó 3-án tartott választmányi ülés elhatározta, hogy e kedvezmén­nyel április 15-étől május 15-éig élhet­nek az egyletbe belépni akarók. — A választmány fölhívja tehát mindazokat a nyomdászokat, kik­­ egyletünknek nem tagjai, s akár a fővárosban, akár az egylethez tartozó vidéki városokban dolgoznak, hogy használják föl e kedvezményt s lépjenek be az egyletbe , egyúttal kéri az üzleti házipénztárno­­kokat, hogy a nem egyleti tagokat e kedvezményre figyelmeztetni, s őket a belépésre felszólítani szí­veskedjenek. A választmány. Figyelmeztetés: Az április 3-án tartott választmányi ülés azt a határozatot hozta, hogy ezentúl az egylet szám­­vivője mindazokat, kik h­at héttel hátralékban van­nak, figyelmeztesse az alapszabályokra, a­melyek szerint hat hétnél több hátralék a kitörlést vonja maga után, s a­kik e figyelmeztetés daczára sem fizetnek, azokat törölje ki, a választmány elé pedig­­­ csak a már megtörtént kitörléseket terjes­sze. Midőn határozatra figyelmeztetjük a szaktársakat a magok miheztartása végett, egyúttal tudomására hozzuk a mostani hátralékosoknak is, hogy a választmány hátralékaik törlesztésére négy heti határidőt­­ szabott, s kik ügyeket a jövő választ­mányi ülésig nem rendezik, kitöröltetnek. A választmány. Felhívás! Alulírott bizottság kéri a szaktársakat, hogy hetenként pár krajczárral szíveskedjenek tőkéje gyarapításához hozzájárulni, hogy az esetleg elő­forduló árszabály-sértés miatt kilépőket tudja segé­lyezni. A nagyobb üzletek házipénztárnokai úgy járhatnak el legczélszerűbben, ha gyűjtő­ívet köröz­nek időnként a személyzet között.­­ A vidéki szaktársakat is kérjük, hogy ők is szíveskedjenek bármi csekély összeggel bennünket támogatni. Az állandó árszabály-bizottság. Zárszó. — A rendkívüli közgyűlés előtt. — A »Typographia« 14. számában Szénássy­­ úr által a temetkezési költség és özvegy­­i segély fölemelése ügyében közzétett indít­­­­ványra már a közlés alkalmával megtétetett a szerkesztő által az észrevétel, hogy az szabályszerűűleg a vasárnap tartandó köz­gyűlésen nem tárgyalható; de miután ez csak alaki dolog s miutánh még van mód, s mely szerint az indítvány tárgyalásra kitü­­­zeth­ető, szükségesnek tartom annak érdem­leges bírálatába bocsátkozni, nehogy talán­­ ifjabb rendű­ közgyűlésnek nézzünk elébe, mely gyülésezéseknek magam is ellensége­­ vagyok, mire mutat a temetkezési költség és özvegysegély fölemelése tárgyában előbb közölt czikkemben kifejezett amaz óhajom­­ is, hogy a választmány fogadja el a rendes közgyűlés által elfogadott indítvány végre­hajtását megfelelő szabályozással. De úgy látszik, a választmány a mellett az aggály mellett, melynek P.ő úr adott kifejezést, félre is értett engem, ellenzékeskedést lát­ván valószínűleg határozati javaslatomban. Azonban mit is mond Sz. úr indítványá­ban ? Emeltessék fel 5 krral a heti illeték és a 100—200 forintra hozott határozat továbbra is tartassák fenn. Én nem tagadom, mint eddig sem tagad­tam, híve vagyok az illetékfelemelésnek, ha az jól felhasznál­tatik, de a jelen eset­ben nem. Nem pedig először azért, mert 50 frtot elégségesnek tartok temetkezésre, a men­­nyiben még 9 frt 50 krért is temetkeznek a kórházakból. Nekünk munkásoknak nincs szükségünk fényes temetésre, csak egysze­rűre. Mi nekünk nem kell érczkoporsó és sírkő. Porból lettünk és porrá is kell lennünk. Ne kívánjuk tehát porhüvelyünket talán vaslemezekbe elzárni az anyaföldtől. Adjuk át rendeltetésének. Ha valaki életében min­dig jót cselekedett, ha emberbaráti köte­lességeinek eleget tett s őt ezeknek áldása kiséri a földön túl is : hitünk szerint, egy­szerű temetkezés mellett is ép oly nyugod­tan aludhatja örök álmát, mintha a legfénye­sebben temettetnék el. Másodszor: ha ezt nem kívánjuk, akkor­­ a 100 frt temetkezés által olyanoknak is adunk segélyt, a kik az egylettől távol állanak. Pedig vannak még elegen olyanok is, a kik szorosan az egylethez tartoznak s az egylet mellett mégis szűkölködnek. Ezeken kellene inkább segítenünk. Tehát arra kérem Sz. urat, mellőzze indítványát s fogadja el a rendk. közgyű­lésnek 1. és 2. pro­grammpontját, hogy a választmánynak az egylet vezetésére nézve eloszlassuk aggályait. A 2. pontot azonban abban a reményben, hogy a jövőben nem­csak az 5 éves tagok segélyre szorult a hátrahagyo­ttjaival szemben nyújtson segélyt szerencsétlenség némi enyhítésére választmány, mint eddig tette, hanem a a­hol méltányosnak és szükségesnek tartja, az 5 éven aluli tagok hátrahagyottjaival szemben is. És e reményünk annál inkább jogosult lehet, mert azok részéről is, kik a jogegyenlőség jelszavát hangoztatva, a nősek állítólagos előnyei ellen felszólaltak, temetkezési költség felemelésének támoga­tására a most a legerősebb érvként hozatik fel a 10 éven alul elhalt tagok özvegyei­nek ez által való gyámolítása. Hanem ha a rokkantak segélyének, mely­ben a sors szeszélye miatt bár nem min­­­­denki részesül, de részesülhet, olyképeni módosítására kívánná Sz. ur a h­eti illeték felemelését, hogy azok 20 éves tagság után G frtot, 30 éves tagság után pedig Ț frtot kapjanak hetenkint; vagy ha arra kívánná, hogy a munkanélküliek segélyét 12 hétre meghosszabbítsuk ; vagy végre arra, hogy az özvegysegélyt úgy os­szuk be, mikép a 20 éves tagok özvegyei 250 frtot és a 30 éves tagok özvegyei, kik már akkor bizonyára munkaképtelenek, életfogytiglan heti 2 frt segélyben részesüljenek, — mon­dom, ha ezekre kívánná a heti illeték fel­emelését, akkor én oldala mellett állnék szavazatommal, mert ezeknek bármily mó­dozatokkal a szükség, a méltányosság és az egylet fejlődési érdekének parancsa követ­keztében előbb-utóbb be kell következni. De most egyelőre elégedjünk meg a kevesebbel, hogy később több jusson. Vár­juk meg, hogy mi fog történni az országos egylettel s ha ennek ügye eldőlt, vagy ott, vagy pedig itt tegyük meg, a mi tehet­ségünktől kitelik. Addig csak a választmány tegye meg, a­mit csak tehet az egylet gyarapodására, a­miben, azt hiszem, nem is lehet okunk kételkedni. Nevezetesen megteheti azt is, hogy mozgalmat indít a hírlapírókéhoz hasonló sorsjegyek kibocsátására s fölkéri nagyérdemű elnökünket, mint a hírlapírói körnek is — ha jól tudom — tagját, hogy az eljáráshoz és az engedélynek a kormány­tól leendő kieszközlésére netán szükséges informácziókat beszerezni szíveskedjék. A hirlapírói nyugdíj­intézetet a sorsjegyek kibocsájtása — úgy tudom — pár ezer forinttal gyarapította s azt hiszem, hogy nekünk is hoznának egy kis hasznot, ha azokat terjesztés végett a külföldi nyom­dász-egyleteknek is megküldenék és az egész sorsolás úgy rendeztetnék be, hogy a nyeremények által is leginkább a munkás­­osztály nyerjen. A munkások bizonyára nem sajnálnák a czél érdekében meghozni azt a pár hatos áldozatot, mely esetleg még saját előnyükre is lehet. Újólag ajánlom tehát, mint jelenleg a legjobb megoldási módot: fogadják el a választmány indítványait, hogy az egy­let nagyon megterhelve ne legyen és hogy elkerülhető kiadások végett a tagok köte­lezettségeit ne fokozzuk, mert ez által csak csökkentenék az érdeklődést az egylet iránt, a­mi pedig egyáltalán nem lehet kívána­tos, mivel sajnosan kell tapasztalnunk, hogy - valljuk meg őszintén — már most is sokkal szűkmarkúbbak legnagyobbrészt az egylet iránt, a­mely ámbár egyedüli biz­tosíték jövőnkre, mint a mulatságok iránt. E mellett bizonyít a hátralékosok név­sora is. —CZ. —6. * A lapunk múlt számának német részében meg­jelent első czikkre teszünk még a gyűlés előtt pár megjegyzést, nehogy a szaktársak azt h­igyjék, hogy Schwartz úr számítása helyes, s így a betegpénztár megbírja a temetkezési költségeknek 50 írtról az általa ajánlott 75. írtra való fölemelését. Mielőtt azonban ezt tennők, kijelentjük, hogy P—ő ur czik­­kében nem irt egy szót sem az orvosokról és így

Next