Typographia, 1899 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1899-01-06 / 1. szám
Budapest, 1899. január 6. in v.čľ. 351011. szám. 15 kr. , 10 kr. ELŐFIZETÉSEKEt nem fogadunk el.TYPOGRAPHIA A MAGYARORSZÁGI KÖNYVNYOMDÁSZOK ÉS BETŰÖNTŐK POLITIKAI KÖZLÖNYE EGYES SZÁMÁRA a fővárosban a vidéken .. . Szerkesztőség : VI.. Gyár-utcza 31. sz. MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN. XXXI. évfolyam. HIRDETÉSEK soronkint 10 kr., azonkívül 30 kr. bélyegilleték, mely összeg előre beküldendő. KÉZIRATOK nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: VI., Gyár utcza 31. sz. Meghívó. A székesfőváros összes nyomdai munkásait tisztelettel meghívjuk az e hó 15-én, d. e. 10 órakor, a Küffner-féle vendéglőben (volt Molnár, iig- és bérkocsis-utcza sarkán) tartandó általános nyomdászgyűlésre, melynek napirendje a következő : 1. A nyomdászok politikai és gazdasági helyzete. 2. Tizenegy tagú szervező bizottság választása. Helyzetünk tarthatatlansága követeli, hogy minél számosabban legyünk jelen e gyűlésen. Budapest, 1899 január 4. Az egybehívok. Alapszabályaink ügye. Magyarországban jó bolondok az alattvalók, az egyszerű polgárok; ezelőtt minden három évben megválasztották, most meg minden öt évben megválasztják a parlamenti képviselőket, akik mindig olyanok, amilyeneknek kívánja a hatalmon levő minisztérium. Megvan tehát mindig a hatalmas többsége. Megtörténvén a választás, sem a kutya, sem a polgár nem törődik többé a közügyekkel ; rábízzák az ügyek vezetését és elintézését a minisztériumra, amelynek minden esetben megvan a többsége. A minisztérium és parlament védelme alatt aztán szintén korlátlanul rendelkeznek az alantas hatóságok is: a városi tanácsosok, kapitányok, szolgabírák stb. Magyarországban akármilyen mulasztás, akármilyen törvénytelenség történik, azért megtorlás nem jár. Interpellál egy ellenzéki képviselő, s a miniszter körmönfont válaszával, amelyet a többség mindig tudomásul vesz, igen egyszerűen elüti az interpellácziót. Január elseje óta törvényen kívül levő állapotok vannak Magyarországban; nem törvényekkel, hanem csak miniszteri rendeletekkel kormányoznak, épúgy, mint 1849-től 1867-ig. A jó hazafiak ettől félnek és ezért lármáznak, mert ez — szerintök — nagy alkotmánysértés, de azt feledik, hogy a törvényekkel való kormányzás idejében sem voltak jobb állapotok, mint aminők most lesznek. Azelőtt sem törvényekkel, hanem miniszteri rendeletekkel és az interpellácziókra a miniszterek által adott feleletekkel kormányoztak. Az egész kormányzásra mi nem térünk ki, mi nem beszélünk a magyar alkotmányról sem, amely — nézetünk szerint— bizony ósdi, amennyiben csak rendi uralmon alapul. Csak kis példát hozunk föl az alkotmányos kormányzás dicsőségére: a mi alapszabály-ügyünket. 1892 ápril husában föloszlatták, aztán fölfüggesztették egyletünket; az elmúlt hét év alatt kínlódtunk, izzadtunk és nyögtünk, hogy az egylet ügyeit rendbe hozzuk. Megtettük azt, hogy úgy módosítottuk az alapszabályokat, amint azt az alkotmányos kormány kívánta. De a hét évi kínlódásunk eredménye még ma is semmi, és — úgy látszik— semmi lesz még sokáig is. A tavasszal, tudja az ég hányadszor, ismét visszakaptuk az alapszabályokat a minisztériumtól, bizonyos megjegyzésekkel. Mi e megjegyzések értelmében módosítottuk azt és újra fölterjesztettük, de hiába, mert az alkotmányos kormánytól nem kaptuk vissza azt még ma sem, sőt a legutóbb oly kifogásokról értesülünk, amelyek bámulatba ejthetnék a törvényen kívül való kormányzás legbuzgóbb híveit is: a Tisza-családot és rokonait. A kormány az alapszabályok ügyében nem kíván most egyebet, mint azokat a vizsgálati iratokat, amelyeket a hatóság a vizsgálat alkalmával fölvett. Ezek az iratok, amint már más alkalommal is említők, elvesztek valamelyik hivatalban , vagy a fővárosi tanácsnál, vagy a IV. ker. elöljáróságnál, vagy a belügyminisztériumban , alágyújtottak velük, vagy a clesetten használták el, az mindegy, csak a tény az, hogy a 15 kiló súlyú vizsgálati iratok nincsenek sehol. Ezt az értesítést kaptuk e héten úgy a fővárosi tanácstól, mint a IV. kerületi elöljáróságtól; már por!. Ha ez igaz, ügynökünk soha sem lesznek alapszabályaink, mert a vizsgálati iratokat sem a kályhákból, sem a plosettekből előkeríteni nem lehet. Hiába tette Pataki Ferencz, a hatósági kiküldött, azt a jelentést, hogy az egylet működése az alapszabályok bizonyos pontjainak megváltoztatásával kívánatos, hiába tettük mi ezeket a változtatásokat meg, még sincs alapszabályunk, néhány kályha és elesett miatt. Ez a magyar alkotmányos kormányzás, amelynél kutyább nem lesz a törvényen kívül levő állapot sem. A fennebb vázolt szomorú ténnyel szemben kérdés az, hogy járjunk el a jövőben ? Olyan egylet, mint a miénk, amely betegeket, rokkantakat, özvegyeket, árvákat, munkanélkülieket és utasokat segélyez s amelynek évi forgalma 90,000 frt, nem teheti ki magát annak, hogy akár alkotmányos, akár törvényen kívül levő kormányzás következtében 5—6000 frt deficittel küzdjön csak azért, mert a hatóságok hanyagok. Ilyen körülmények között fönnmarad az kérdés, hogy járjunk el a jövőben egyletünk érdekében? Alapszabályokat nem kapunk, tehát máskép kell deficitünkön segíteni. Vezessük az egylet ügyeit közgyűlési határozatokkal. Nem azért mondjuk ezt, mintha — nem lévén törvényes állapot — mi is a törvényen kívül levő vezetés hívei volnánk, hanem azért, mert ez szükséges egyletünk érdekében és mert erre jogunk is van. Nézzük csak a dolgot közelebbről és komolyan. Minden egyesület fölött az őrködést elsősorban a legközvetetlenebb fölöttes hatóság gyakorolja, s csak a felfüggesztéshez vagy feloszlatáshoz van a belügyminiszternek joga, de ez esetekben is az illető hatóságok véleményének alapján. A mi egyletünknek legközvetetlenebb fölöttes hatósága a székesfővárosi tanács, mert itt van az egylet székhelye, így állván a dolog, bejelentjük a tanácsnak, hogy deficitünk megszüntetése érdekében, de különösen azért, hogy egyletünk teljesen tönkre ne menjen, kénytelenek vagyunk közgyűlési határozatokkal vezetni az ügyeket, amely határozatokat a tanács útján föl is terjesztünk a belügyminisztériumhoz. Mi nem képzeljük azt, hogy a főváros tanácsa, illetőleg közönsége, amelyet 38 év óta fönnálló egyletünk már százezrekkel támogatott, rossz véleménnyel legyen felőlünk; nem, ezt nem tehetik, sőt inkább támogatnak nemes törekvésünkben annál a belügyminisztériumnál, amelyet most már fontosabb politikai küzdelmek — jók vagy rosszak — elvonnak az ilyen kicsinyes dolgoktól, mint a mi alapszabály-ügyünk is, amely már a rendes törvényes kormányzás alatt is hét évig vajúdott. Megfontolandó tehát ez a körülmény; a vasárnap tartandó választmányi ülés foglalkozzék ez üggyel és tűzze ki a rendes évi közgyűlés napirendjére. Addig puhatolódzanak a fővárosi tanácsnál, hogy mit szólna ez az ilyen határozathoz, mert hisz az sem kívánhatja, hogy mi a belügyminiszteri slendriánság következtében tönkremenjünk. De különben is most érvényben levő alapszabályunk szerint joga van a közgyűlésnek úgy a heti illetékeket mint segélyeket emelni vagy leszállítani, így tehát nem követünk el semmi törvényellenest. Ha nem kapunk alapszabályokat rögtön vagy legalábbis rövid idő múlva, úgy mondja ki a közgyűlés, hogy ápril 1-től kezdve a most megerősítés végett fölterjesztett alapszabályok értelmében járunk el. Erre jogunk van most érvényben lévő alapszabályaink értelmében, és e tettünkben minden bizonnyal véd az érdekelt fővárosi tanács is. Ehhez nem kell más, mint a választmány erélyessége és egy korán — márczius közepén — tartandó közgyűlés, mely ezt elfogadja és az elfogadás után az uj választmány haladéktalanul végre is hajtja. Nekünk nem kell törvényen kivül levő állapot; mi eléggé meggörbültünk, mi elégszer deputáczióztunk a minisztériumban, de hiába. Most csak kapaszkodjunk még érvényben lévő alapszabályainkba és kormányozzunk közgyűlési határozatokkal, amit tehetünk bátran. Ezzel legfölebb azt érjük el, hogy ügyünket előbb dűlőre viszi az ex lexes belügyminiszter.