Typographia, 1917 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-05 / 1. szám
1917 TYPOGRAPHIA iratához. Beke szaktárs az összes vidéki szakcsoportokhoz intézendő átiratot indítványoz. Mindkét indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Elnök végül a legújabb „Megállapodást“ ismerteti, mely a hadirokkantak és hadiárvák segélyezése ügyében köttetett. Kéri a gyűlést, hogy a kötelező 6 fillér segélyezéshez járuljon hozzá. Az általános nyomdászgyűlés, több szaktárs pártoló hozzászólása után, az aradi szaktársaknak a hadiárvák részére a 6 fillér fizetését kötelezővé teszi. — Beke szaktárs kérdi a bizottság elnökét, hogy érvényt szerez-e a határozatnak, mely a gyűlésen meg nem jelent szaktársak és szaktársnők neveit — mint az az egybehívó ívén is publikálva van — úgy a jegyzőkönyvben, mint a „Typographiá“-ban megörökíti. Mert szomorír dolognak tartja azt, hogy a szaktársak és szaktársnők ily fontos tárgyú gyűléseken sem jelennek meg. A gyűlés kimondja, hogy a mai gyűlésről távollevők neveit úgy a jegyzőkönyvben, mint a „Typographiá“ban megörökíti. A gyűlésen még nem jelentek nevei a következők: Muntean Remusz, Petruciu Anna, Sandhi Mariska, Vesa Elena, K. Szabó Pálné, Bayer József, Eibenschütz Adolf, Gábriel József, Puskel János, Sisák Róza, Heitz Béla, Tengely Juliska, Iliin Izidor, Joanovits Tivadar, Majthényi Gyula, Buday Gyula, Kotsis Ferenc, Kozsinek Sándor, Komlóczky Rózsi, Bányai László, Erdélyi Irén, Lukács Mariska, Rucsek Róza, Kovács Juliska, Zsigmond Lujza, Nemetz Géza, Bálint Mariska, Németh Sándorné, Martincsek Juliska, Neizer Erzsi, Götz Mariska, Sensendorf Mariska. — Gyűlés vége: Madarász Flóris. Lugos, 1916 december 27. Jegyzőkönyv a december hó 14-én tartott gyűlésről. Elnök: Szirmai Rezső, jegyző: Gál Manó. Igazolva távol Juganariu N. Mircea, igazolatlanul Nagy Gusztáv. Szirmai elnök szívélyes szavakkal üdvözli a szaktársakat és vázolja a csoport szervezeti helyzetét, az árszabály betartása körül tanúsított fáradozások eredményét, majd biztosítékát nyújtja annak, hogy a régi bajok nemsokára véglegesen orvosolva lesznek, mert tudvalevőleg a központ is támogat bennünket e cél elérésében. Napirendre térve, elnök hosszabb beszédben szól a 6 filléres adózásról, kifejtvén, hogy ezen segélypénz nyújtása elől, mint erkölcsi kötelesség elől a szaktársak el nem zárkózhatnak, de viszont helyteleníti azt a körülményt, hogy a budapesti szaktársak a jótétemény ez újabb áldozatánál mellőzve vannak, noha bizonyára ők is készséggel vállalnák e csekély terhet, hiszen jóban, rosszban együtt éreznek velünk, vidékiekkel, akik mostanában egyenlő szelet kenyerekben részesülünk, éppúgy, mint a nagyvárosiak s egyenlőképen vagyunk kiszolgáltatva a háborús uzsorának. De tekintettel arra, hogy a budapesti szaktársak a hetibérek magasságában egyrészt, a drágasági pótlék arányában másrészt jóval felette állnak magunknál, holott a megélhetés közöttünk és közöttük az élelmicikkek országos elosztása következtében, reánk nézve semmi előnyösebb különbséget sem tesz, a gyűlés mondja ki, hogy csatlakozik a temesvári szaktársak akciójához és felszólítja a központot, hogy hasson oda, miszerint a drágasági pótlék mielőbb felemeltessék. A központ mindenkor csak a tesséklássék színében pártfogolta a vidéket, amit éppen a jelenlegi drágasági pótlék e szatirikusan, gúnyolóan csekély volta is bizonyít. Reméli azonban szóló, hogy a központ nem várja be az országos felzúdulást és mielőbb tesz kedvező lépéseket ebben az irányban. A gyűlés élénk helyesléssel veszi tudomásul az elnök szavait, csak azt köti ki, hogy a 6 fillér különilleték kezelése ne az anyaegylet kebelében történjék, mert ez ellen, illetve ennek több tisztviselője ellen — különösen a legutóbbi háborús időben — oly sok a panasz és zúgolódás, hogy nincs tán egyetlen szaktárs sem, aki e tisztviselők működését kritika tárgyává ne tette volna. Éppen azért a gyűlés erősen meg van győződve arról, hogy a szóban forgó egyes tisztviselők magatartását kellő hangsúllyal, erélyes megrovásban fogja részesíthetni legközelebb vagy váratlan alkalommal is. — A múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése valamint kisebb, kevésbé fontos ügyek elintézése után a gyűlést elnök berekeszti. G. M. Szeged, 1916 december 20. Jegyzőkönyv a helyicsoport választmányának december hó 20-án tartott rendes választmányi üléséről. Jelen van Somogyi Pál elnöklete mellett öt választmányi tag. Igazolva távol Szűcs Imre. Elnök az ülést megnyitja, a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvastatja és azt észrevétel nélkül Ábrahám Sándor és Grosz József hitelesítik. — Pénztári jelentés: Áldozat október hóról 75-31 K, tagilletékből 16-80 K, 92-11 K, kiadás 5-08 K, készpénzmaradvány 87-03 K. Taglétszám a hónap végén 25. Ellenőr jelenti, hogy úgy a pénztárt, mint a pénztárkönyvet átvizsgálta és a legnagyobb rendben találta. — Közvetítő szaktárs jelenti, hogy közvetítésre jelentkezett november hóban két szedő, elközvetittetett, egy szedő, maradt előjegyzésben egy szedő. Tudomásul szolgál. — Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. Czutor Ede, Szeged, 1916 december 23. Jegyzőkönyv a december 20-án tartott általános nyomdászgyülésről. Jelen van Kiss István elnöklete mellett 13 szaktárs és szaktársnő. Kiss szaktárs a gyűlés megnyitása után előterjeszti a napirend első pontját: a harctéren elesett szaktársak özvegyei és árváinak az alapszabályokon túlmenő segélyezésére szükséges heti 6 fillér felajánlását. Rövid eszmecsere után a gyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadja. Az indítványok tárgyalásánál elnök ismertette a Dugonics-nyomdában dolgozó Dobó Imre szaktárs kollégiátlan magaviseletét, ami annál megrovandóbb, mert az illető szaktárs hosszabb ideig külföldön dolgozott s így tudnia kell, hogy öntudatos munkásnak a pártsajtót támogatni kötelessége. Az általános nyomdászgyűlés Dobó Imre szaktárssal szemben rosszalását fejezi ki s elvárja, hogy kötelességének a jövőben minden tekintetben megfelel. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. Fürtös, Szolnok, 1916 december 18. Jegyzőkönyv a december hó 17-én tartott általános nyomdászgyűlésről. Jelen vannak az összes szaktársak. Elnök Horváth László, jegyző Gettler Andor. Elnök üdvözli a megjelenteket és az ülést megnyitja. Ismerteti a „Typographia“ december 1-én megjelent 48. számában a vidéki szaktársakhoz intézett felhívást, melyben a harctéren elesett szaktársak árvái segélyezésére fordítandó heti 6 fillér megszavazását kérik. A gyűlés a heti 6 fillér fizetést minden vita nélkül megszavazza. — Ülés vége: Gettler Andor. Január 5 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Női munkabérek a nyomdaiparban. A kapitalisták a női munkaerőt általában, minden elfogadható indok nélkül, túl alacsonyan díjazzák. Egyforma munka mellett alacsonyabb a női alkalmazott bére, mint a férfié. Ez megállapítható az irodákban, kereskedésekben, műhelyekben és gyárakban alkalmazott nők fizetési listáiból. A nyomdaiparban ilyen megkülönböztetésre nincs mód, mert a férfiak munkájától egészen elütő a nők munkája. A nyomdai munkásnők csupán berakással és a vele kapcsolatos teendőkkel foglalkoznak. De így is, szigorú tárgyilagossággal azt írhatjuk, hogy bár érthető, ha a szakmunkások munkabére magasabban van értékelve, de teljesen indokolatlan, hogy a munkásnők, főleg a vidéken, alig részesülnek olyan díjazásban, amelyből megélhetésüket a legszűkösebb módon is biztosítani tudnák. Erre szomorú bizonyítékot szolgáltat az Évkönyv statisztikájának számadata. Ott ugyanis azt találjuk, hogy a nyomdai munkásnők átlagos hetibére volt az utolsó három évben: Budapesten Vidéken Ha azt állítjuk, hogy nagy feladat megélni a budapesti munkabérből, akkor egyenesen megfoghatatlannak tartjuk, hogy mikép tudják fedezni szükségletüket a vidéki nyomdai munkásnők! Pedig a fővárosban a munkásnők havonként 20 korona háborús drágasági pótlékban részesülnek, a vidéken meg mindössze nyolc korona ez a pótlék. De azért nem ok nélkül találjuk ezt az állapotot. Régi szakszervezeti igazság, hogy a munkabérek fejezik ki a szakmai munkások szervezettségét. Amilyen mértékben törődnek a nők a szervezettel, olyan mértékben javul a helyzetük. Miután a vidéki munkásnők még úgy sem törődnek a szervezeti ügyekkel, mint fővárosi kollegáik, természetes, hogy a munkabér ott jóval alacsonyabb, mint a fővárosban. Ugyanez a helyzet a vidéki szakmunkások és a fővárosi szaktársak bére szempontjából. Mindebből tehát az a tanulság, hogy különösen a vidéki nyomdai munkásoknak — nőknek és férfiaknak egyaránt — többet kell törődniük az általánosság ügyével, a szakszervezettel és mindazzal, amitől jobb munkafeltételeket remélhetnek. __ Pr. Halálozás. Messinger Hugó női betűszedő december hó 13-án 43 éves korában a katonaságnál meghalt Budapesten. —Zelnecker Jakab rokkant betűszedő december hó 24-én 58 éves korában meghalt Budapesten. — Ehrenfest Samu rokkant betűöntő december hó 28-án 53 éves korában meghalt Budapesten. — Walent József női betűszedő december hó 29-én 26 éves korában meghalt Budapesten. — Auguszt Ferdinánd női betűszedő december hó 27-én 28 éves korában meghalt Budapesten. A szakegyesületi matiné a jövő vasárnap, január 14-én tartatik meg a Gutenberg Otthon dísztermében (Omnia Helyisége). Műsorok kaphatók — darabonként harminc fillérjével — a Szakegyesület irodájában a rendes hivatalos órák alatt és este a gondnoknál. Drágasági pótlék. Az Unio-nyomda állandó személyzetének drágasági pótlékát és pedig 2 szakmunkásnak 31-ről 50 koronára, 2 munkásnőnek 20-ról 30 koronára felemelte. A cég a magasabb pótlékot december 15-étől fizeti. A Nyomdász-Évkönyv és Útikalauz teljesen elfogyott és a kiadóhivatal ezúton értesíti azokat, akik a megrendelt példányokat nem kaphatták meg. Egyben újra kéri azokat a szaktársakat, akiknél megmaradt példányok vannak, hogy ezeket haladéktalanul küldjék vissza. Gyermekmesedélután. A magyarországi munkásnőegyesület kárpótlást kíván nyújtani az elvtársak gyermekeinek azért, mert a december 10-én megtartott mesedélutánon a gép elromlása következtében a képeket nem lehetett vetíteni. Ezért 1917 január 7-én, vasárnap délután gyermekmesedélutánt rendez a régi képviselőház nagytermében (Főherceg Sándor utca 8. sz.). Teremnyitás 3 órakor, előadás kezdete pontosan 4 órakor. Előadás alatt az ajtók zárva maradnak. A terembe csak jeggyel lehet bejutni. A műsor ára úgy a gyermekek, mint a felnőttek számára 20 fillér. (A felnőttek számára más színűek a jegyek.) A helyszínen jegy nem váltható, gyermekjeggyel felnőtt nem léphet be. Jegyek kaphatók a magyarországi munkásnőegyesletben (VII. Almássy tér 2, földszint) kedden és pénteken este, továbbá a „Népszava“ kiadóhivatalában (Vili, Conti utca 4), és a Szakegyesület irodájában a rendes hivatalos órák alatt, valamint este a gondnoknál. A koronázás napján kormányhatóságilag elrendelt munkaszünet tárgyában a vidékről érkezett kérdezősködésekre a következők szolgáljanak felvilágosításul: A rendelet 2. §-a szerint „Kereskedelmi üzletekben, ipari és egyéb üzemekben a munka végzésére a koronázás napján a vasárnapi munkára vonatkozó megfelelő szabályok irányadók. Vagyis: a koronázás napján az ipari, tehát nyomdai munkákra nézve ugyanazok a szabályok állnak fenn, mint a vasárnapi munkára. Még érthetőbben: a koronázás napja nyomdaipari szempontból éppúgy munkaszüneti nap, mint a vasárnap vagy Szent István-napja. Ha tehát a koronázás napján valahol a megengedett munkákat végezték, úgy ez különórában díjazandó. Miután azonban ez a munkaszüneti nap a hetibérben megfizettetik (vagyis a munkaszünetért levonásnak nincs helye), a napilapoknál végzett munkáért az ünnepnapi bér jár. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Budapesti Grafikai és Rokoniparosok Főnökegyesülete, amennyiben a Hivatalos Közleményekben erre vonatkozólag a következőket tette közhírré: „Az ezen napon végezhető munkák tekintetében ugyanazon szabályok mérvadók, mint amelyek a vasárnapi munkára vonatkozólag fennállanak, a díjazásra nézve pedig a szombat ünnepnapnak számít. A megengedett munkák végeztetése a bérszabályzatatokban az ünnepnapi munkára vonatkozó rendelkezések alapján díjazandó“. Éljen a háború! — mondja bizonyára Kakas Ágoston zalaegerszegi nyomdatulajdonos „ur“, ex-„szaktárs“, amióta lelketlenül kifundálta, hogy a háborúból miként lehet extra-profitot sajtolni. Ez az ur ugyanis orosz foglyokat kért segédmunkási teendőkre s mikor kitűnt, hogy az egyik közülök betűszedő, akkor azt a szekrényhez állította és mint szedőt alkalmazta. Mikor felszólították Kakas urat, hogy a betűszedőnek árszabály szerinti fizetést adjon, akkor kakasként toporzékolt és kijelentette, hogy „ehhez senkinek semmi köze“, mert a Kakas úr a maga szemétdombján. Ehelyett felmondott egy felmentett családos szedőjének, mert az a mai gyilkos drágaságban javítást kért s az illetőt bevonultatta. Amint ebből a jellemezhetetlen eljárásból nyilvánvaló, Kakas „ur“ a profitéhségben kiállja a versenyt a legtipikusabb kizsákmányolóval is. Ámde a háború talán mégsem tart örökké s annak befejeztével majd csak eljön a leszámolás ideje. Gondolt erre is, Kakas „szaktárs“!? Az ausztriai nyomdaipar a papíruzsora ellen. Az ausztriai nyomdatulajdonosok két bevásárlószövetkezetet alakítottak. Az egyik kizárólag lappapirost, a másik pedig illusztrációs- és egyéb papírféléket vásárol. Minden részvényes 1000 koronát fizet be. Eddig a wieni nagylapok léptek a szövetkezetbe és a vidékről is sok belépés történt. A német nyomdászszövetség legújabb háborús statisztikája szerint 1916 szeptember 30-áig 4512 német szaktársunk esett áldozatul a világháborúnak. Az 1914. év második félévében volt 70 452 tag közül leszámítva a katonai szolgálatból elbocsátott vagy szabadságolt tagokat, katonai szolgálatot 44.345 tag teljesít. A német nyomdászok óriási véráldozata megdöbbentő és hányan vannak olyanok, akik még nincsenek benne a hivatalos kimutatásban. 1916 szeptember 30-án — az újonnan és ismételten belépetteket, 7927 tagot beleszámítva — a tagok száma 30.732. 1914 augusztus 2-tól 1916 szeptember 30-ig munkanélküli segélyre 3,358.642 márkát, az összes segélyezési ágazatokban 6,508.497 márkát és családi segélyekre 1,576.481 márkát fizettek ki. A német polgári segédszolgálati törvény esetleges következményeivel foglalkozik a „Korrespondent“. Megállapítja, hogy a német nyomdászok kétharmada teljesen a háború szolgálatában áll, miért is a jelenlegi munkaerőállományt meg kell védeni. Súlyos aggodalmakkal van eltelve a törvény irányában, mert annak teljes keresztülvitele a német nyomdaiparra katasztrófával járhat. A lausannei nyomdászsztrájk a drágasági pótlékért megszűnt. A szakmunkások havi 15, a segédmunkások és munkásnők havi 12 frank drágasági pótlékot kapnak. Egyben a renitens cégek ellen kimondott bojkottot is megszüntették. Mozgalom a drágasági pótlékért Dániában. A dán nyomdászárszabály 1917 július 1-én jár le. A drágaság azonban — úgy látszik -Japán K . K 1914 .... 19-86 10-92 1915 .... 19-87 12-22 1916 .... 22-43 13-43