Typographia, 1917 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-05 / 1. szám

1917 TYPOGRAPHIA iratához. Beke szaktárs az összes vidéki szak­csoportokhoz intézendő átiratot indítványoz. Mindkét indítvány egyhangúlag elfogadtatik. Elnök végül a legújabb „Megállapodást“ ismer­teti, mely a hadirokkantak és hadiárvák segé­lyezése ügyében köttetett. Kéri a gyűlést, hogy a kötelező 6 fillér segélyezéshez járuljon hozzá. Az általános nyomdászgyű­lés, több szaktárs pártoló hozzászólása után, az aradi­­ szaktársak­nak a hadiárvák részére a 6 fillér fizetését kötelezővé teszi. — Beke szaktárs kérdi a bizott­ság elnökét, hogy érvényt szerez-e a határozat­nak, mely a gyűlésen meg nem jelent szaktár­sak és szaktársnők neveit — mint az az egybe­hívó ívén is publikálva van — úgy a jegyző­könyvben, mint a „Typographiá“-ban megörö­kíti. Mert szomorír dolognak tartja azt, hogy a szaktársak és szaktársnők ily fontos tárgyú gyűléseken sem jelennek meg. A gyűlés ki­mondja, hogy a mai gyűlésről távollevők neveit úgy a jegyzőkönyvben, mint a „Typographiá“­­ban megörökíti. A gyűlésen még nem jelentek nevei a következők: Muntean Remusz, Petruciu Anna, Sandh­i Mariska, Vesa Elena, K. Szabó Pálné, Bayer József, Eibenschütz Adolf, Gábriel József, Puskel János, Sisák Róza, Heitz Béla, Tengely Juliska, Iliin Izidor, Joanovits Tiva­dar, Majthényi Gyula, Buday Gyula, Kotsis Ferenc, Kozsinek Sándor, Komlóczky Rózsi, Bányai László, Erdélyi Irén, Lukács Mariska, Rucsek Róza, Kovács Juliska, Zsigmond Lujza, Nemetz Géza, Bálint Mariska, Németh Sándorné, Martincsek Juliska, Neizer Erzsi, Götz Mariska, Sensendorf Mariska. — Gyűlés vége: Madarász Flóris. Lugos, 1916 december 27. Jegyzőkönyv a december hó 14-én tartott gyűlésről. Elnök: Szirmai Rezső, jegyző: Gál Manó. Igazolva távol Juganariu N. Mircea, igazolatlanul Nagy Gusztáv. Szirmai elnök szívélyes szavakkal üdvözli a szaktársakat és vázolja a csoport szervezeti helyzetét, az árszabály betartása körül tanúsított fáradozások eredményét, majd biztosítékát nyújtja annak, hogy a régi bajok nemsokára véglegesen orvosolva lesznek, mert tudvalevőleg a központ is támogat bennünket e cél elérésében. Napirendre térve, elnök h­os­­­szabb beszédben szól a 6 filléres adózásról, ki­fejtvén, hogy ezen segélypénz nyújtása elől, mint erkölcsi kötelesség elől a szaktársak el nem zárkózhatnak, de viszont helyteleníti azt a körülményt, hogy a budapesti szaktársak a jótétemény ez újabb áldozatánál mellőzve van­nak, noha bizonyára ők is készséggel vállalnák e csekély terhet, hiszen jóban, rosszban együtt éreznek velünk, vidékiekkel, akik mostanában egyenlő szelet kenyerekben részesülünk, éppúgy, mint a nagyvárosiak s egyenlőképen vagyunk kiszolgáltatva a háborús uzsorának. De tekin­tettel arra, hogy a budapesti szaktársak a heti­bérek magasságában egyrészt, a drágasági pót­lék arányában másrészt jóval felette állnak magunknál,­­ holott a megélhetés közöttünk és közöttük az élelmicikkek országos elosztása következtében, reánk nézve semmi előnyösebb különbséget sem tesz, a gyűlés mondja ki, hogy csatlakozik a temesvári szaktársak akciójához és felszólítja a központot, hogy hasson oda, miszerint a drágasági pótlék mielőbb fel­emeltessék. A központ mindenkor csak a tessék­­lássék színében pártfogolta a vidéket, amit éppen a jelenlegi drágasági pótlék e szatiri­kusan, gúnyolóan csekély volta is bizonyít. Reméli azonban szóló, hogy a központ nem várja be az országos felzúdulást és mielőbb tesz kedvező lépéseket ebben az irányban. A gyűlés élénk helyesléssel veszi tudomásul az elnök szavait, csak azt köti ki, hogy a 6 fillér különilleték kezelése ne az anyaegylet kebelében történjék, mert ez ellen, illetve ennek több tisztviselője ellen — különösen a legutóbbi háborús időben —­ oly sok a panasz és zúgolódás, hogy nincs tán egyetlen szak­társ sem, aki e tisztviselők működését kritika tárgyává ne tette volna. Éppen azért a gyűlés erősen meg van győződve arról, hogy a szó­ban forgó egyes tisztviselők magatartását kellő hangsúllyal, erélyes megrovásban fogja részesíthetni legközelebb vagy váratlan alka­lommal is. — A múlt gyűlés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése valamint kisebb, kevésbé fontos ügyek elintézése után a gyűlést elnök berekeszti. G. M. Szeged, 1916 december 20. Jegyzőkönyv a helyi­­csoport választmányának december hó 20-án tartott rendes választmányi üléséről. Jelen van Somogyi Pál elnöklete mellett öt választmányi tag. Igazolva távol Szűcs Imre. Elnök az ülést megnyitja, a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvas­tatja és azt észrevétel nélkül Ábrahám Sándor és Grosz József hitelesítik. — Pénztári jelentés: Áldozat október hóról 75-31 K, tagilletékből 16-80 K, 92-11 K, kiadás 5-08 K, készpénzmarad­vány 87-03 K. Taglétszám a hónap végén 25. Ellenőr jelenti, hogy úgy a pénztárt, mint a pénztárkönyvet átvizsgálta és a legnagyobb rend­ben találta. — Közvetítő szaktárs jelenti, hogy közvetítésre jelentkezett november hóban két szedő, elközvetittetett, egy szedő, maradt elő­jegyzésben egy szedő. Tudomásul szolgál. — Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. Czutor Ede, Szeged, 1916 december 23. Jegyzőkönyv a de­cember 20-án tartott általános nyomdászgyülés­­ről. Jelen van Kiss István elnöklete mellett 13 szaktárs és szaktársnő. Kiss szaktárs a gyű­lés megnyitása után előterjeszti a napirend első pontját: a harctéren elesett szaktársak özvegyei és árváinak az alapszabályokon túlmenő segé­lyezésére szükséges heti 6 fillér felajánlását. Rövid eszmecsere után a gyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadja. Az indítványok tárgya­lásánál elnök ismertette a Dugonics-nyomdában dolgozó Dobó Imre szaktárs kollégiátlan maga­viseletét, ami annál megrovandóbb, mert az illető szaktárs hosszabb ideig külföldön dolgo­zott s így tudnia kell, hogy öntudatos munkás­nak a pártsajtót támogatni kötelessége. Az ál­talános nyomdászgyű­lés Dobó Imre szaktárssal szemben rosszalását fejezi ki s elvárja, hogy kötelességének a jövőben minden tekintetben megfelel. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. Fürtös, Szolnok, 1916 december 18. Jegyzőkönyv a december hó 17-én tartott általános nyomdász­­gyű­lésről. Jelen vannak az összes szaktársak. Elnök Horváth László, jegyző Gettler Andor. Elnök üdvözli a megjelenteket és az ülést meg­nyitja. Ismerteti a „Typographia“ december 1-én megjelent 48. számában a vidéki szaktársakhoz intézett felhívást, melyben a harctéren elesett szaktársak árvái segélyezésére fordítandó heti 6 fillér megszavazását kérik. A gyűlés a heti 6 fil­l­ér fizetést minden vita nélkül megszavazza. — Ülés vége: Gettler Andor. Január 5 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Női munkabérek a nyomdaiparban. A kapitalisták a női munkaerőt általában, minden elfogadható indok nélkül, túl alacso­­nyan díjazzák. Egyforma munka mellett ala­csonyabb a női alkalmazott bére, mint a férfié. Ez megállapítható az irodákban, kereskedések­ben, műhelyekben és gyárakban alkalmazott nők fizetési listáiból. A nyomdaiparban ilyen megkülönböztetésre nincs mód, mert a férfiak munkájától egészen elütő a nők munkája. A nyomdai munkásnők csupán berakással és a vele kapcsolatos teendőkkel foglalkoznak. De így is, szigorú tárgyilagossággal azt írhatjuk, hogy bár érthető, ha a szakmunkások munka­bére magasabban van értékelve, de teljesen indokolatlan, hogy a munkásnők, főleg a vidé­ken, alig részesülnek olyan díjazásban, amely­ből megélhetésüket a legszűkösebb módon is biztosítani tudnák. Erre szomorú bizonyítékot szolgáltat az Év­könyv statisztikájának számadata. Ott ugyanis azt találjuk, hogy a nyomdai munkásnők átla­gos hetibére volt az utolsó három évben: Budapesten Vidéken Ha azt állítjuk, hogy nagy feladat megélni a budapesti munkabérből, akkor egyenesen megfoghatatlannak tartjuk, hogy mikép tud­ják fedezni szükségletüket a vidéki nyomdai munkásnők! Pedig a fővárosban a munkásnők havonként 20 korona háborús drágasági pót­lékban részesülnek, a vidéken meg mindössze nyolc korona ez a pótlék. De azért nem ok nélkül találjuk ezt az álla­potot. Régi szakszervezeti igazság, hogy a munkabérek fejezik ki a szakmai munkások szervezettségét. Amilyen mértékben törődnek a nők a szervezettel, olyan mértékben javul a helyzetük. Miután a vidéki munkásnők még úgy sem törődnek a szervezeti ügyekkel, mint fővárosi kollegáik, természetes, hogy a munka­bér ott jóval alacsonyabb, mint a fővárosban. Ugyanez a helyzet a vidéki szakmunkások és a fővárosi szaktársak bére szempontjából. Mindebből tehát az a tanulság, hogy különö­sen a vidéki nyomdai munkásoknak — nőknek és férfiaknak egyaránt — többet kell törődniük az általánosság ügyével, a szakszervezettel és mindazzal, amitől jobb munkafeltételeket remél­hetnek. __ Pr. Halálozás. Messinger Hugó női betűszedő december hó 13-án 43 éves korában a katona­ságnál meghalt Budapesten. —Zelnecker Jakab rokkant betűszedő december hó 24-én 58 éves korában meghalt Budapesten. — Ehrenfest Samu rokkant betűöntő december hó 28-án 53 éves korában meghalt Budapesten. — Walent József női betűszedő december hó 29-én 26 éves korában meghalt Budapesten. — Auguszt Ferdinánd női betűszedő december hó 27-én 28 éves korában meghalt Budapesten. A szakegyesületi matiné a jövő vasárnap, január 14-én tartatik meg a Gutenberg­ Otthon dísztermében (Omnia Helyisége). Műsorok kap­hatók —­ darabonként harminc fillérjével — a Szakegyesület irodájában a rendes hivatalos órák alatt és este a gondnoknál. Drágasági pótlék. Az Unio-nyomda állandó személyzetének drágasági pótlékát és pedig 2 szakmunkásnak 31-ről 50 koronára, 2 munkás­nőnek 20-ról 30 koronára felemelte. A cég a magasabb pótlékot december 15-étől fizeti. A Nyomdász-Évkönyv és Útikalauz teljesen elfogyott és a kiadóhivatal ezúton értesíti azo­kat, akik a megrendelt példányokat nem kap­hatták meg. Egyben újra kéri azokat a szak­­társakat, akiknél megmaradt példányok van­nak, hogy ezeket haladéktalanul küldjék vissza. Gyermekmesedélután. A magyarországi mun­­kásnőegyesület kárpótlást kíván nyújtani az elvtársak gyermekeinek azért, mert a decem­ber 10-én megtartott mesedélutánon a gép el­romlása következtében a képeket nem lehetett vetíteni. Ezért 1917 január 7-én, vasárnap dél­után gyermekmesedélutánt rendez a régi kép­viselőház nagytermében (Főherceg Sándor­ utca 8. sz.). Teremnyitás 3 órakor, előadás kezdete pontosan 4 órakor. Előadás alatt az ajtók zárva maradnak. A terembe csak jeggyel lehet be­jutni. A műsor ára úgy a gyermekek, mint a felnőttek számára 20 fillér. (A felnőttek szá­mára más színűek a jegyek.) A helyszínen jegy nem váltható, gyermekjeggyel felnőtt nem lép­het be. Jegyek kaphatók a magyarországi mun­­kásnőegyes­­letben (VII. Almássy­ tér 2, föld­szint) kedden és pénteken este, továbbá a „Nép­szava“ kiadóhivatalában (Vili, Conti­ utca 4), és a Szakegyesület irodájában a rendes hiva­talos órák alatt, valamint este a gondnoknál. A koronázás napján kormányhatóságilag el­rendelt munkaszünet tárgyában a vidékről érkezett kérdezősködésekre a következők szol­gáljanak felvilágosításul: A rendelet 2. §-a szerint „Kereskedelmi üzletekben, ipari és egyéb üzemekben a munka végzésére a koro­názás napján a vasárnapi munkára vonatkozó megfelelő szabályok irányadók­. Vagyis: a koronázás napján az ipari, tehát nyomdai munkákra nézve ugyanazok a szabályok áll­nak fenn, mint a vasárnapi munkára. Még érthetőbben: a koronázás napja nyomdaipari szempontból éppúgy munkaszüneti nap, mint a vasárnap vagy Szent­ István-napja. Ha tehát a koronázás napján valahol a megengedett munkákat végezték, úgy ez különórában díja­zandó. Miután azonban ez a munkaszüneti nap a hetibérben megfizettetik (vagyis a munka­szünetért levonásnak nincs helye), a napi­lapoknál végzett munkáért az ünnepnapi bér jár. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a Budapesti Grafikai és Rokoniparosok Főnök­egyesülete, amennyiben a Hivatalos Közlemé­nyekben erre vonatkozólag a következőket tette közhírré: „Az ezen napon végezhető mun­kák tekintetében ugyanazon szabályok mérv­adók, mint amelyek a vasárnapi munkára vonatkozólag fennállanak, a díjazásra nézve pedig a szombat ünnepnapnak számít. A meg­engedett munkák végeztetése a bérszabályza­­tatokban az ünnepnapi munkára vonatkozó rendelkezések alapján díjazandó“. Éljen a háború­! — mondja bizonyára Kakas Ágoston zalaegerszegi nyomdatulajdonos „ur“, ex-„szaktárs“, amióta lelketlenül kifundálta, hogy a háborúból miként lehet extra-profitot sajtolni. Ez az ur ugyanis orosz foglyokat kért segédmunkási teendőkre s mikor kitűnt, hogy az egyik közülök betűszedő, akkor azt a szek­rényhez állította és mint szedőt alkalmazta. Mikor felszólították Kakas urat, hogy a betű­szedőnek árszabály szerinti fizetést adjon, akkor kakasként toporzékolt és kijelentette, hogy „ehhez senkinek semmi köze“, mert a Kakas­­ úr a maga szemétdombján. Ehelyett felmondott egy felmentett családos szedőjének, mert az a mai gyilkos drágaságban javítást kért s az illetőt bevonultatta. Amint ebből a jellemezhe­­tetlen eljárásból nyilvánvaló, Kakas „ur“ a profitéhségben kiállja a versenyt a legti­pikusabb kizsákmányolóval is. Ámde a háború talán mégsem tart örökké s annak befejezté­vel majd csak eljön a leszámolás ideje. Gondolt erre is, Kakas „szaktárs“!? Az ausztriai nyomdaipar a papíruzsora ellen. Az ausztriai nyomdatulajdonosok két bevásárló­­szövetkezetet alakítottak. Az egyik kizárólag lappapirost, a másik pedig illusztrációs- és egyéb papírféléket vásárol. Minden részvényes 1000 koronát fizet be. Eddig a wieni nagylapok léptek a szövetkezetbe és a vidékről is sok be­lépés történt. A német nyomdászszövetség legújabb hábo­rús statisztikája szerint 1916 szeptember 30-áig 4512 német szaktársunk esett áldozatul a világ­háborúnak. Az 1914. év második félévében volt 70 452 tag közül leszámítva a katonai szolgálat­ból elbocsátott vagy szabadságolt tagokat, ka­tonai szolgálatot 44.345 tag teljesít. A német nyomdászok óriási véráldozata megdöbbentő és hányan vannak olyanok, akik még nincse­nek benne a hivatalos kimutatásban. 1916 szep­tember 30-án — az újonnan és ismételten be­lépetteket, 7927 tagot beleszámítva — a tagok száma 30.732. 1914 augusztus 2-tól 1916 szeptem­ber 30-ig munkanélküli segélyre 3,358.642 márkát, az összes segélyezési ágazatokban 6,508.497 már­kát és családi segélyekre 1,576.481 márkát fizet­tek ki. A német polgári segédszolgálati törvény eset­leges következményeivel foglalkozik a „Korre­spondent“. Megállapítja, hogy a német nyomdá­szok kétharmada teljesen a háború szolgálatá­ban áll, miért is a jelenlegi munkaerőállományt meg kell védeni. Súlyos aggodalmakkal van el­telve a törvény irányában, mert annak teljes keresztülvitele a német nyomdaiparra katasz­trófával járhat. A lausannei nyomdászsztrájk a drágasági pótlékért­­ megszűnt. A szakmunkások havi 15, a segédmunkások és munkásnők havi 12 frank drágasági pótlékot kapnak. Egyben a renitens cégek ellen kimondott bojkottot is megszüntették. Mozgalom a drágasági pótlékért Dániában. A dán nyomdászárszabály 1917 július 1-én jár le. A drágaság azonban — úgy látszik -Ja­pán K . K 1914 .... 19-86 10-92 1915 .... 19-87 12-22 1916 .... 22-43 13-43

Next